A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a narancssárga sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2015. április 15., szerda

Bakonyi szurdoktúrák 3. rész Kerteskői szurdok

Ígéretemhez hívem fojtatom -és ezzel a résszel be is fejezem- a Bakonyi szurdokokat bemutató kis 3 részes sorozatomat. 


És itt a harmadik a Kerteskői-szurdokról, melyet a helyiek "Gugyor"-nak is hívnak. Eddig is csak a legszükségesebb információkat közöltem a helyszínekről, mert mint ahogy írtam is, rengeteg leírás van a neten fent, felesleges volna századjára is bemásolni ugyanazt. Itt most egy kicsit bővítem a kört, mert talán ez a legkevésbé közismert és járt szurdok a háromból. 
"Kerteskő „Kerteskuv” neve már a bakonybéli bencés monostor Szent István általi, 1018-as alapítólevelében is szerepel. Majd ezer éves lábnyomokra léphet az, aki felmászik a Kertes-kő, vagy az Oltár-kő sziklatömbjének tetejére, ezek szolgáltak ugyanis áldozóhelyül a kereszténység felvétele után a Bakony erdeiben rejtőzködő, ősi hithez ragaszkodó pogányoknak. Az egykor még sík térszínen kanyargó Gerence-patak medre a terület folyamatos emelkedése során vágódott be a szurdokot felépítő mészkőbe a víz által szállított hordalék koptató hatásának következtében. Így alakult ki az a mintegy 300 m hosszú, 17-50 m széles, nyugat-keleti irányú patakvölgy, melyet északról és délről 30-40 m magas sziklafalak határolnak. A hatalmas sziklák közé csak néha hatol be a fény, kopár felszínüket ritka moha- és páfrányfajok színezik a sűrű lombokhoz hasonlóan zöldre. A sziklák oldalában számtalan egykor élt élőlény megkövült maradványait fedezhetjük fel, és gyönyörködhetünk a Judit-forrás ma is épülő mésztufa gátsorában, amelyen apró vízesésekkel, zuhatagokkal szalad a mélybe a forrás vize mintegy 40 méteres magasságból. A mederben ember nagyságú kövek tanúskodnak az idő múlásáról, a mészkő pusztulásáról, valamint kidőlt fák mutatják a víz hatalmas erejét, ami nagy esőzésekkor vagy hóolvadás idején ma is vadul hömpölyög a meredek falú völgyben, magával ragadva minden mozdíthatót." 
Forrás: Bakonybél

Tehát ismét kora reggel indultunk Zircről, elbuszoztunk Bakonybélig, s onnan a falu szélétől közelítettük meg a Kerteskői szurdokot a zöld sáv jelzésen. Végig azon mentünk, át a szurdokon aminek a Pénzesgyőr felőli végén felmentünk a Judit-forráshoz a zöld háromszög jelzésen, onnan vissza a szurdokba, újra a zöld sávon Bakonybél felé. De nem egészen, mert a Csúcs-hegy tetején belecsatlakoztunk a piros+  jelzésbe, ami levisz a Bakonybéli kálváriához, a Szent-kúthoz /Borostyán-kút/. Onnan pedig irány Bakonybél. Az egész kis túra nincs 10 kilométer, és igazából itt is -mint a többi bejárt szurdokban is- csak a patakon való átjutások okozhatnak gondot, nagyobb vízállás idején. Egyébként végig jól követhető jelzések vannak, amit elmondhatok a túránk által érintett valamennyi Bakonyi helyszínre is. 

A Kerteskői-szurdok nyugati bejárata
Egész romantikus hely.... sőt, vadregényes!
Nagy esők után és hóolvadás idején teljesen kitölti a szurdok alját a víz
De most nem olyan vészes, könnyen haladunk a magas sziklafalak között
A "Gugyor"
A szurdok keleti bejárata
A sok kis apró fehér pötty.... az bizony hóvirág! És balról a Gerence patak mögött a sok zöld.... medvehagyma!
Elöl hóvirág mező, hátul pedig medvehagyma

A szurdok tetején. Itt az Oltár-kő csúcsa is
A Judit-forrásnál reggeliztünk. Éppenséggel folyik, de gondolom nyáron esetleg csak szivároghat...
Balról az Oltár-kő.
Apró szépségek
Hóvirágok a réten, Bakonybéltől nem messze
A Bakonybéli kálvária domb
A túra térképe
 Annyi biztos, hogy jövőre is visszajövünk a Bakonyba..... Érdemes!

1 megjegyzés :

  1. Én nyaraltam Bakonybélen vagy 20 éve nekem is nagyon tetszik a vidék emberbarát.

    VálaszTörlés

Ha van hozzáfűzni valód, vagy ha a véleményedet
szeretnéd leírni a blogról, akkor azt itt megteheted!
Nincs szóellenőrzés, kódbeírás!!