A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a narancssárga sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2016. december 20., kedd

Mélység és magasság - A Visegrádi-hegységben túráztunk

2013 októberének végén a Rám-szakadékba mentünk túrázni, mert akkor adták át a tanösvénynek átnevezett és valamelyest rendbe hozott turistautat a szakadék felé és a szakadékon át. Az idén októberben ismét volt egy újdonság, a 639 méter magas Prédikálószéken avattak kilátót. Most csak egy hónappal az átadás után tudtunk eljönni, de csak megnéztük az újdonságot. Ezen kívül meglátogatjuk a tavaly hivatalos turistaút minősítést kapott Spartacus vadász-ösvényt, a Visegrád feletti dombokon szintén tavaly átadott Bányatető-kilátót, és egy eldugott, csendes kis teraszt, ahonnan csodás kilátás nyílik a Dunakanyarra... És persze ott a jó öreg Rám-szakadék... ki sem lehetne hagyni.
Átkelés a Dunán. Jó ez az ősöreg járgány, szeretjük...
Visegrádi szállásunk stratégiailag nagyon jó helyen volt, busz, komp, bolt 1 percen belül, de mégis csendes. Fekete Holló Panzió. Bár most építkeznek, és reméljük csak azért, de volt néhány kisebb hiányosság az ellátásban, de lényegében elfogadható volt. Természetesen így november végén hétköznap egyetlen vendég sem volt rajtunk kívül.

Szóval már dél körül elindultunk a szállásról a Bányatető-kilátóhoz, ami tartogat néhány kisebb-nagyobb furcsaságot, legalábbis az én nézőpontomból. Természetesen az interneten találtam rá a 2015-ben átadott kilátóra, és többen arról írtak, hogy nem találták meg... és akkor máris jön az első érdekesség. Nincs hozzá kijelölt út, helyét nem mutatja egy tábla sem sehol, pedig a környékén jelzett turista út is van. Bár az tény, hogy én már Nagymarosról megláttam a domb tetején álló építményt, szóval azért rá lehet találni, de azért fura, hogy a 15 perces erdei sétán nem látunk jelzést, vagy táblát, ami a kilátó létezésére utalna. Egyébként Visegrádról a zöld sáv jelzésen, és aztán a Disznó-zug rét végén jobbra fel egy erdészeti földúton, illetve az Apátkúti-völgyből a Füvészkerttől induló zöld+ jelzésen, majd a zöld sávon a Disznó-zug rétig, onnan balra fel az előbb említett erdészeti úton találunk a kilátóhoz a legegyszerűbben. 
Kattints a térképre a nagyításhoz!
A Bányatető-kilátó és környezete
A második furcsaság, hogy nem a környék legmagasabb pontjára épült, és ráadásul betették az erdőbe, a fák közé, amelyek láthatólag máris zavarják a kilátást belőle, de néhány év múlva meg majd pláne... Érdekes. Nem? 
Bányatető-kilátó
Azt hiszem látszik a képen is, hogy elég szűkös a hely, épp csak hogy befért a kilátó az erdősáv szélébe. 
A kilátást így most ősszel is korlátozzák az ágak, de mi lesz tavasszal és még később??? 
Nagymarosból, Visegrádból, és persze a Dunából még így ősszel a kopasz ágakon átnézve sem sok látszik, de majd ha tavasszal kilevelesednek.... akkor semmi. Egyedül a Fellegvár és a háttérben a Börzsöny látszik lényegében normálisan. 
Ez a kép sem a kilátóból készült persze... A mellette levő bánya tetejéről. Nagymaros környékét és a Börzsönyt láthatjuk a késő délutáni fényekben.
A Visegrádi Fellegvára lemenő nap fényében
Másnap kora reggeli indulás a Prédikálószékre. Busszal elmegyünk a Lepencefürdő szálloda, wellness és egyéb célú komplexumig. Onnan gyalogosan indulás a panoráma úton Pilisszentlászló, illetve pontosabban a Király-kunyhó erdészházak felé. Bár aszfalton megyünk mégis szép út az Ágas-patak völgye. A Király-kunyhó előtti parkolónál jobbra fordulunk, és innen már egy jó állapotú erdőgazdasági úton haladunk tovább. Itt egyébként egy kis tavat és pihenő padokat is találunk a ház előtt.
Király-kunyhó erdészház
Innen úti célunk még nem konkrétan a Prédikálószék... Van egy kis csavar a dologban. Mivel én nekem kedvenceim az eldugott kis kunyhók, menedékek, erdei pihenők, így most is útba ejtünk egy ilyet,  méghozzá a bő 3 kilométerre levő, 585 méter magasan álló Hubertus-kunyhót. Természetesen jelzetlen útról van szó, de pofon egyszerű követni, hamar és könnyen felérünk. Csak halkan mondom, útközben találkoztunk "Tervezett zöld jelzés" feliratú kis fákra erősített táblákkal... Vajon új turista út van készülőben a Prédikálószékre? Fent erős északi szél hozza a hideget a Duna és a Börzsöny felől. Keresünk egy szélvédett sarkot, és reggelizünk.
Kilátás Nagymaros és Visegrád irányába
Szemben a Szent-Mihály-hegy, a Hegyes-tető és a háttérben a Börzsöny vonulata
A közelebbi -alsó- kilátó a Julianus barát torony /482m./ 5 km-re volt tőlem a Duna túlpartján a Börzsönyben. Felette kicsit balra az a kis bigyó a hegy tetején a Csóványosi kilátó /938m./ már 22 km-re volt tőlem. Így hála a jó szögnek és az ősöreg 300 mm-esnek, sikerült egy képre két kilátót is "rátenni".
A Hubertus-kunyhó terasza, erkélye... szuper hely, szép kilátás, csend és nyugalom...
A Hubertus-kunyhó. Vandálbiztos kialakítással.  
Nem tudom, hogy kié ez a kis ház, azt sem, hogy igazából mi célt szolgálhat.... Mindenesetre jó, hogy megnéztük, ide majd tavasszal is visszajövünk, ha jobb idő lesz. De most összeszedjük magunkat és irány az új kilátó, ami ide már csak 1 kilométer. Belecsatlakozunk a piros háromszög jelzésbe, és 10 perc alatt a Prédikálószéken is vagyunk. Innen beláthatjuk a teljes Szob-Nagymaros-Visegrádi dunakanyart, gyakorlatilag a Börzsöny teljes déli oldalát, a Naszály is feltűnik Vác felett, távolabbra a Mátra, de halványan még a Tátra is látható, ha tiszta idő van.
Kilátás a Prédikálószékről
Kilátás a Prédikálószéki kilátóból

Szóval... Szimplán a Dunakanyar felé nézve nincs eget verő különbség a földi kilátás és a kilátóbeli panoráma között. De mondjuk innen azért teljesebb, szélesebb a látóhatár, ez tény. A legjobban jellemzi a látottakat, hogy a közbeeső emeleteknél meg sem álltunk szétnézni, és a mikor felértünk a tetejére, mentünk volna még feljebb... és a párom rákérdezett, hogy ennyi...??? Ennyi. Ja, nem... van webkamera és wifi is... De ember sehol a környéken, pedig ragyogó idő van, bár persze hétköznap és kora délelőtt. Na kérem, akit zavar a tömeg, válassza ezt a formáját a kirándulásnak!
Engem itt ezen a ponton csak egyvalami zavart a kilátásban... maga a kilátó...
Kicsit zavaró az a sok tartóoszlop... ha távolabbról szeretnénk kinézni, akkor azért, amint a kép is mutatja. Ha közelebb megyünk, akkor is benne vannak az oszlopok a képbe, szerintem látszik az is, ott ahol a párom áll, onnan se zavartalan a kilátás ezek miatt. Fura egy kicsit ez, szerintem.
Prédikálószék. A kilátó. Innen nézve egész pofás.
Prédikálószék. A kilátó. Innen nézve kicsit fura...
Vegyes érzésekkel távozunk a kilátótól. Mindenesetre a környéken is rendet raktak, ami padok, asztalok, információs táblák kihelyezését jelenti elsősorban. Például tábla figyelmeztet arra, hogy a piros háromszög jelzés lefelé a Vadállókövekhez és Dömös irányába veszélyes, csak gyakorlott, felkészült túrázóknak ajánlott. Sajnos a közelmúltban két súlyos baleset is történt a Vadállókövek útján. Mivel jól ismerem az utat, tudom, hogy bár nem egyszerű út, és évről évre rosszabb minőségű az ösvény, főképp lefelé menve, de önmagában maga az út minősége, kitettsége, nem ok ezekre a balesetekre. Másra gondoltam, emberi felelőtlenségre inkább. Nem voltam rest, megkerestem a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot ez ügyben. Ők azt nyilatkozták, hogy mindkét eset, illetve a 2013-as Rám-szakadéknál történt baleset is azért történt, mert a kirándulók bizony nem a kijelölt úton voltak, hanem kimásztak, felmásztak a sziklákra, illetve a szakadék tetejére, s aztán onnan zuhantak, csúsztak le.

Innen mi nem a Vadállókövek felé vesszük az irányt, hanem jelzetlen úton indulunk a Keserű-hegyen át lefelé a Szép-Cseres-völgyön távolodva a Dunától, Dobogókő felé vesszük az irányt, egészen le a Szőke-forrás-völgyig, hogy aztán onnan a Gyertyános-árok mellett felkapaszkodjunk a Rám-hegy felé vezető erdőgazdasági aszfalt útra, a Kerek-bükk aljára. Senki se essen kétségbe, ha a fenti elnevezésekből néhányat esetleg sosem hallott még, errefelé nemigen járnak turisták, kirándulók, legfeljebb vadászok, erdészek.
Egymásra rakott kövek az út mentén a Rám-hegy alatt. Az Európai hegyekben leginkább útjelzőként használatosak, Ázsiában már inkább spirituális céljuk van. Itt nálunk meg a Visegrádi-hegységben.... passz.
Kis kitérővel az erdészeti útról néhány perc alatt könnyen elérhető a Rám-hegy. A Rám-hegyen található Ferenczy-szikla sokak szerint a föld szívcsakra középpontja. Az biztos, hogy gyönyörű hely, szép panorámával Dobogókőre, a Vadálló-kövekre és a környező hegyekre, ahova mindenképp érdemes ellátogatni akár Dobogókő, akár a Rám-szakadék irányából. De persze ezen a szép napos délutánon senki sem volt itt sem, éppúgy mint délelőtt a Prédikálószéken.
Panoráma a Rám-hegyről. A Ferenczy-szikla és a távolban a Vadállókövek.
A Rám-hegy kapuja
Innen már a Rám-szakadék felé vettük az irányt, rátérve a zöld négyzet, majd a zöld sáv jelzésre. Itt elöljáróban megjegyezném -mielőtt rám kiabálják- a Rám-szakadékban van egy ajánlott haladási irány, méghozzá lentről felfelé, azaz Dömösről Dobogókő felé. Mi éppenséggel fordítva mentünk. De a haladási irányt nem az út nehézségének változása miatt találták ki, hanem az esetlegesen két irányból érkező csoportok kritikus helyeken történő feltorlódásának elkerülése miatt. Na, ezen a napon tömeg, csoport, vagy bárki más érkezésétől nem kellett tartanunk, de végül is két kirándulóval találkoztunk összesen a szakadékban, így egymás zavarása nélkül sikerült leérnünk. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a vadregényes helyet, hiszen az országban nem sok hasonló szakadék vagy szurdok van.
Ereszkedés a mélybe... Ez már a Rám-szakadék
Minimális vízmennyiség volt
Kőarcok vigyázzák utunkat
Létrázunk. A létra már csupa jég volt és a széleken a kövek is.
Az egyik legérdekesebb része a Rám-szakadéknak

Mindenesetre a szakadékban való közlekedés fokozott odafigyelést igényel, különösen amikor már kezdenek  eljegesedni a vízesések környékén a kövek és a létrák, korlátok.
Harmadik napunkon buszos-gyalogos túrát szerveztünk magunknak. Mivel még sosem jártunk a Visegrádot Szentendrével összekötő úton, így most ezt busszal jártuk be. Szentendréről aztán ismét busszal folytattuk utunkat Pilisszentlászlóig. Onnan irány a Spartacus vadászösvény, illetve tavaly óta már hivatalosan elismert turistaút, melynek hossza nagyjából 5 kilométer, és a "Pilisi Zöldút" része. Mi jó néhány évvel ezelőtt már bejártuk, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy változott-e valami arrafelé.
A Spartacus-ösvény Pilisszentlászló felőli bejárata

Pilisszentlászlóról egy jellegtelen földúton jutunk el az ösvény bejáratához, ahol tábla figyelmezteti a kirándulókat a túra nehézségeire és veszélyeire... Nos, én ezt a táblát inkább a Vadállókövekhez tenném, minden irányból. Itt igazából egyetlen veszély a kicsúszás lehet, de csakis esős, vagy havas, jeges időjárási körülmények között Akkor viszont esetleg akár el is maradhat az ösvény bejárása emiatt. Fizikailag pedig semmi megterhelő nincs benne.
Az ösvény majdnem vízszintesen kanyarog szépen szintben haladva....

Egy veszélyesebbnek mondható része az ösvénynek, de csakis csúszós körülmények között
Még a Duna is látszik
Talán tavasszal és nyár elején legszebb az ösvény, amikor zöld minden, és lényegében egy zöld alagútban járunk, madárfüttyel, lágy szellővel megspékelve. Igazi romantika alig 2 kilométerre a településektől.

A Jenő-kunyhó


Igazi érdekesség útközben a Jenő-kunyhó, amely egész jó állapotban van, ahhoz képest, hogy az utak mellet és Visegrádhoz viszonylag már közel található. Kis odafigyeléssel és a kicsinél egy kicsivel több pénzből egész jól rendben lehetne rakni. De még így is jó. Vigyázni kellene rá, mert amit egyszer megkezd az idő vasfoga... azt már nehéz helyrehozni. Innen leereszkedtünk az Apátkúti-völgybe, ahol most nem fotóztam le az Ördögmalom-vízesést, mint máskor, mert hát alig-alig csordogált a víz. Viszont azért maga a völgy így is szép volt, kiváltképp a Magda-forrás környéke. 
Az Apátkúti-völgy, a háttérben a korlátnál a Magda-forrás, ami nem folyik

Az Apátkúti-völgy egy részlete


Viszont azért maga a völgy így is szép volt, kiváltképp a Magda-forrás környéke. Ide már csak 2.5 km a szállásunk. Közben sajnos teljesen beborult, a reggeli napos-felhős idő átváltott borúsra, párásra.  De sebaj, már úgy is mindegy. Holnap hajnalban indulunk haza... 
Búcsúzóul egy gyengécske próbálkozás egy éjszakai képpel. Ezzel köszönök el Visegrádtól. Jövőre találkozunk!
Visegrádról átnézve a Dunán... Szemben Nagymaros és már a Börzsöny lankái

2016. december 11., vasárnap

Biharfüred - A Szerenád-vízesés körútja

November végén már általában behavazik a mai Románia területén 1100 méteres magasságban fekvő Biharfüred -Stana de Vale- környékén, így arra gondoltunk, felugrunk egy rövid kis túrára, hátha látunk egy kis havat. Havat kevesebbet, de jeget annál többet láttunk, ami még az előző heti kemény mínuszokból maradt. 

A szokásos hajnali indulás, zötykölődés a rossz Békés megyei, majd a határátlépés után a továbbiakban is rossz Bihar megyei utakon. Forgalom is alig van, de a mindössze alig 150 kilométeres út sajnos 3 órát vesz igénybe, kizárólag az utak minősége miatt. 

Ahogy elhagytuk a 800 méteres magasságot a Biharfüredre felvezető szerpentinen, már látszott, hogy nagy hó nem lesz, csak fagy, és elég tiszta idő. Gondolkodtam is azon, hogy esetleg csúcsokra kellene felmennünk, hiszen abból is van egy-két kedvenc a környéken. Biztos szép lenne a kilátás, hiszen jó idő esetén pl. a Mezőhavas csúcsáról pazar a teljes körpanoráma. De eldöntöttük, hogy tartjuk magunkat az eredeti tervhez és megyünk vízesést nézni. 

Egy kis plusz infó azoknak, akik kevésbé tapasztaltak, esetleg ritkán járnak hasonló utakra. Bár pl. Biharfüred sem igazán magaslati hely, és lényegében maga a Vigyázó-hegység sem nagy átlagmagasságú hegység, de mégis okozhat meglepetést, mivel a hely egyedi -a környékétől egészen eltérő- klimatikus viszonyokkal rendelkezik. Hűvösebb, csapadékosabb, szélsőségesebb... általában még májusban is találunk nagyobb és mélyebb hófoltokat, és már októberben behavazhat... nyáron pedig özönvíz jellegű veszélyes zivatarokra számíthatunk. Amíg nálunk az alföldön -a szomszédban- híre-hamva sincs a rossz időnek, addig alig három ára alatt nyárból az őszbe vagy éppen akár a télbe futhatunk. Ezekre érdemes odafigyelni indulás előtt, ha minden körülmények közt biztonságban szeretnénk túrázni. 

Visszatérve a túrához. A hossza kb. 13 km. melynek során három, a Fátyol, Triccs-traccs, és a Szerenád -szerencsésebb esetben négy, ha elérjük a Miss-vízesést- elnevezésű vízeséseket csodálhatjuk meg néhány kilométeren át a romantikus Jád-völgyével együtt. A teljes szintemelkedés nagyjából 400 méter, tehát nem mondható nehéz útnak. Végig a kék kör jelzést kell követni. Hagyományosan 3 vízesés, de újabban egy talán "maszek" jelzés felvisz a Jád-völgyéből észak felé egy "Miss" elnevezésű eséshez. Ez plusz egy kilométer és 120 méter szintemelkedés az eredeti úthoz képest. Ezt a látványosságot most kihagytuk, mivel a jeges kövek miatt nem tudtunk átkelni a Jád-patakon. Jövő tavasszal majd bepótoljuk! 
Víztározó a Horgas és a Jád-patak összefolyásánál
A Jád-patak
Jeges sziklák a Jád-völgyében
Havas, jeges utak, vigyázni kell minden lépésnél!
A Fátyol-vízesés
A Triccs-traccs vízesések környéke
Leereszkedés a Szerenád-vízeséshez
A vízesés több mint 15 méter magasból zúdul alá
Figyelem! Leereszkedni nem muszáj! Fentről is szép, lefelé egy jó darabig sziklába épített korlát segíti a mozgást, de végig meredek és csúszós az ösvény! Mindig! A túra egyetlen odafigyelést igénylő része a vízesés környéke, itt kellő megfontoltsággal kell közlekedni.
A déli napsütötte dombokon kellemes meleg volt, de az árnyékos részeken egész nap fagyott
Már itt elhatároztuk, hogy tavasszal visszajövünk, és újból megcsináljuk ezt a kellemes kis túrát, melynek bejárása szinte bármely korosztálynak javasolt, ha rendelkezik minimális túratapasztalattal és egy kis elszántsággal.
A túra részletes térképe itt található: Biharfüredi körtúra