A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2016. március 24., csütörtök

Egyéjszakás kaland a Mátrában

Még az év elején elhatároztuk, hogy megnézzük a Mátra egyik új kilátóját, a Nyikom csúcsán épített Gortva-Jójárt-kilátót. Ez január elején meg is történt, melyről itt olvashattok:
Akkor a következő elhatározásunk az lett, hogy a kilátóban fogunk tölteni egy éjszakát, hiszen hála Gortva Zsolt munkájának, erre is alkalmas a kilátó, lényegében bármelyik évszakban. Ezt a tervet is sikerült nyélbe ütnünk, erről olvashattok most.  

Mivel korán kitavaszodott, elég kellemes reggeli hőmérsékleteknek örvendhettünk már március végén. Szóval csak egy kicsit fagyott hajnalban és napközben általában +10'c felett volt folyamatosan, ez lehetővé teszi akár a szabadban alvást is, megfelelő felszereléssel és hozzáállással. De ha van egy valamelyest fűthető menedék.... akkor tényleg könnyedén megoldható az "egyéjszakás" "ottalvós" kaland a hegyen. Ezért gondoltam arra, hogy nem is tölthetnénk annál alkalmasabb helyen a csillagászati tavasz kezdetét március 20-án, és az Erdők Nemzetközi Napját március 21-én, mint éppen az erdőben, tehát irány a  Gortva-Jójárt-kilátó és a Mátra!   

A szokásos 4 órás vonatozást Pásztótól egy rövid 20 perces buszozás követett, így mivel szerencsére minden csatlakozást sikeresen elértünk, 11 óra után "már" Mátrakeresztesen voltunk, a Mátra nyugati kapujában. Az "Ágasvári menedékház" elnevezésű buszmegállóban történő leszállás után lényegében már egy perc múlva a hegyen gyalogoltunk felfelé. Ragyogó napsütés, élénk szél, madárcsicsergés, igazi tavaszias hangulat volt az erdőben. 

Egyébként ugyanazon az útvonalon mentünk fel a kilátóhoz, amit már a januári út kapcsán is leírtam, de emlékeztetőül íme néhány részlet: Mátrakeresztestől a piros+ jelzésen indulunk, ezt követve kb. 15 percnyi séta után megnézhetjük az Alsó és Felső-vízeséseket, valamint a Vidróczki barlangot. Innen továbbmenve néhány helyen gyönyörködhetünk a kilátásban is, aztán belecsatlakozunk a piros sáv és az újabb festésű kék "M" a "Mátra bércei" jelzésbe. Később egy nagyobb fenyvesben is sétálhatunk a Nyikom-forrás környékén. Figyelem! A forrásra ne számítsunk, mint vízvételezési helyre, mert általában nem találunk benne iható minőségű és mennyiségű vizet! Az út teljes hossza Mátrakeresztestől a kilátóig nagyjából 4 km, és kb. 450 méter emelkedőt kell leküzdenie annak, aki vállalkozik az útra és felkaptat a 764 méter magas csúcsra. 
Az Alsó-vízesés. A kép jobb sarkában lent látszik, hogy csupa jég minden, dacára a jó időnek
A Felső-vízeséshez vezető út
A Felső-vízesés. Balra fent a sarokban a Lyukas-kő
Szép kilátás az Erdész-rét környékén
Megérkeztünk a Nyikom csúcsára, a Gortva-Jójárt-kilátóhoz
A kilátótól keletre eső vad vidék. A háttérben fent a kilátót látjuk a fák között
Mire felértünk a kilátóhoz, kicsit romlott az idő, de még így is jónak mondható volt, túrás szemszögből nézve. Sajnos a kilátót semmilyen tábla, felirat nem jelzi egészen a Nyikom- nyeregig, ahonnan már amúgy is láthatjuk, és igazából még kijelölt turistaút sem vezet hozzá... Valamint tulajdonképpen a természetjárók számára ugyan megnyitott, de lényegében mégiscsak magánterültről lévén szó, ha itt járunk -és persze máskor is- illik rendesen, igazi természetjáróhoz méltóan viselkedni. Én magam is előzetesen telefonon egyeztettem a tulajdonossal a kilátóban történő éjszakázással kapcsolatos tervemről. 
Vacsorához készülődve
Ilyenkor egyébként kellemes melegre senki se számítson még úgy sem, hogy az alsó szinten lehet fűteni, hiszen a kőfalak igencsak lehűltek a tél folyamán. Vágott fa van, de "gyújtósról" mindenkinek magának kell gondoskodnia, amihez esetleg baltát is érdemes vinni, mert az nincs. Elvileg napelemes világítás van éjszaka, de most nem működött, csak a torony tetején lévő kereszt volt kivilágítva, szóval természetesen jobb, ha viszünk magunkkal megfelelő világítóeszközt, mint egyébként is egy éjszakai túrára. 
A kilátó éjszakai, holdfényes megvilágításban. Ideális menedékhely "egyéjszakás" kalandokhoz
Néhány adat erről a fotóról, hogy kedvezzek fotóstársaimnak is. 
Gép: NIKON D5200. Objektív: Tokina F2.8, 11-16mm. Kép adatok: F2.8, ISO 160, 15 SEC, 11 mm-en. A kilátó szemből ledes lámpával van megvilágítva, a telihold túlságosan erős fényét a fátyolfelhők sikeresen kompenzálták a megfelelő időpont és a hosszú záridő miatt.
Napkelte repülővel. Ezt lájuk, ha szimplán csak kinézünk az ablakon kelet felé
Kilátás déli irányba
Kilátás nyugati irányba. Jobb oldalon, középtájon azt a hegyes árnyékot a Nyikom csúcsa vetíti Pásztó irányába
Csendesen telt az éjszaka, bár sötétedés előtt 6 lövést hallottunk a közelből, a Muzsla irányából. Aztán már csak az erős szél fütyült a kilátó körül, és reggelig abba sem hagyta. Hajnal 5 után ébresztő, kávézás, kaja....és természetesen takarítás, rendrakás a kilátóban. 7 után indulás lefelé. Pásztóig a zöld+ jelzésen mentünk, ami nagyjából 8 kilométer a vasútállomásig, miközben 600 métert ereszkedünk lefelé. Még visszajövünk máskor is, már megvan a következő tervünk....
Kora reggel hazafelé. Alattunk Pásztó és a távolban már a Cserhát lankái látszanak

2016. március 13., vasárnap

Mátrafüred, ahol patakok születnek

Az idei év eleje elég csapadékosan alakult, ezt a természetjárók hol örömmel, hol éppen keserűséggel fogadták, a helyzettől függően. Az viszont egészen biztos, hogy aki idén februárban-márciusban ki tudott vagy ki fog jutni patakok, források, egyéb vizes látványosságok közelébe, annak különleges élményekben lehetett, vagy lehet majd része. 

Nekünk március első napjaiban csak egy nagyon rövid, alig félnapos kirándulásra futotta, de azt hiszem ez a rövidke út is jól példázza, nem kell hosszú kilométereket gyalogolni azért, hogy megtaláljuk a természet kisebb-nagyobb csodáit, szépségeit. Egy egészen könnyű tavaszi sétán is szembetalálhatjuk magunkat szebbnél szebb alkotásaival a természetnek. 

Lássuk hát merre is jártunk. Egy egyszerűen megközelíthető és közkedvelt helyen, a Mátrai kirándulások egyik legjobb kiindulóhelyének számító Mátrafüreden szálltunk le a buszról. Mivel természetesen hétköznap mentünk, egyetlen más kiránduló sem volt a környéken. Szerencsére éppen egy esőmentes napot fogtunk ki, így nagyrészt ragyogó napsütésben haladtunk első úti célunk, a Bene-patak felé a piros és a zöld sáv együttes jelzésén, amelyeken tovább menve akár a Kékestetőre is felmehetünk. 
Mintha mélyen az erdőben járnánk.... Pedig nem! Néhány száz méterre vagyunk Mátrafüred központjától az út mellett... Ez már a Bene-patak
A Bene-patak 3 méteresre duzzadva
Kiderült az, ami egyértelmű.... A déli napsütésben megfelelő erősségű szűrők nélkül elég nehéz hosszú záridős képeket készíteni. De azért talán sikerült. 

A Mátrafüred melletti Bene-pataknál jártunk. Nem véletlen, hogy a környéken a 19. század elejéig 17 kallómalom és 26 vízimalom működött, jól látszik a képen a patak ereje, mely nagyobb esőzések idején 3-4 méter szélesre is megduzzad.  Ez a kép bekerült a Turista Magazin "A hét képei" válogatásába.
Három irányból tör be a víz a patak mederbe
A Bene-patakot elhagyva továbbhaladtunk a P és Z sáv közös jelzésén egészén a Csepegő-forrásig, ahol is egy kisebb gázlón lehet átkelni a Csurgó-patak most korántsem olyan szelíd vizén. Egyébként itt ágazik le a Z és a P sáv jelzés. Mi a Z sávon haladtunk tovább a Vizes-Kesző mély völgyében. Onnan aztán később egy erdészeti út segítségével átmentünk a Csatorna-patak völgyébe, és onnan vissza Mátrafüredre.
Átkelés a Csurgó-patakon
A Vizes-Kesző
Időszakos vízesés, melyet csak néhány napig láthatunk
Kanyargós patakmeder, zuhogó víz, zöld mohás sziklák, nyugalom.... Mi kell ennél több...?
Egészen vad vidék.... Pedig csak 2 kilométerre vagyunk Mátrafüredtől
Vizes-Kesző.... Lényegében az egész utat elöntötte a patak
Tovább, felfelé....
Na, nézzük csak, merre járunk....
Szebbnél szebb erdőkön át
Mindenfelől jön a víz... Így születnek a patakok!
Csatorna-völgy, Csatorna-patak. Lendületesen szalad a víz a Kékestető irányából. A kék háromszög jelzésén vagyunk.
Ördög / Hertelendy/ forrás környéke és a Csatorna-patak
Sajnos a forrásnál kiépített pihenőre fák dőltek, na nem most, már rég..... De azokat eltakarítani.... nem lehetett eddig
Wass Albert örök érvényű szavaival élve: A víz szalad, a kő marad.... a kő marad!
Szépséges kis zúgó a Csatorna-patakon
Ahol két patak találkozik: A Csatorna és a Somor-patak összefolyása. S ez így már a Bene-patak!
Amint látható, ezen a kis alig 10 kilométeres kiránduláson is annyi szépséget volt alkalmunk megfigyelni és lefotózni, hogy alig tudtam közüle válogatni úgy, hogy már-már ne legyen túl sok a kép....

2016. március 7., hétfő

A bükki "gejzírek" nyomában

Az idei év tavaszán kicsit talán több eső esett mint általában, de lényegében nem volt semmi rendkívüli. Tavaszi szél vizet áraszt, áradnak hát a folyók és patakok, így volt ez máskor is, más években is. De érdekes módon a különböző médiák éppen most, 2016 tavaszán nagyon felkapták a helytelenül "bükki gejzírek"-ként is emlegetett időszakos forrásokat. Megpróbálom hát megmutatni, hogy miben is rejlik ezeknek a vizeknek a rendkívülisége!

Érdekes, mert amikor tényleg igazán nagy vizek voltak, nem parádéztak ennyire körülötte a kirándulók és a fotósok sem. Persze ez csak az én szubjektív meglátásom. Viszont ezt a gondolatot továbbfűzve elhatároztam -mivel birtokában vagyok a megfelelő anyagoknak- készítek egy részletes összeállítást ezekről a kétségtelenül érdekes, hazánkban egyedülálló látványt és élményt nyújtó forrásokról. Viszont nem a mostani állapotot fogom megmutatni - jó, lesz majd az is....- hanem inkább kicsit visszamegyek az időben. 2010, 2013, mert akkor nagyobb vízhozammal működtek ezek a források, mint most. 
A fotókról. 2010-ben nem fényképezőgéppel fotóztunk a forrásoknál, hanem csak egy mobiltelefonnal, ezért a képek minőségénél ezt kérem figyelembe venni! 2013-ból pedig inkább videókat mutatok... És nem csak a vizekről, mert a végén fogunk egy kicsit vonatozni is ám!     

A Bükk mészkőfennsíkjának déli pereme alatt, 450-500 méteres tengerszint feletti magasságban négy időszakos karsztforrás is ered (az Imó-kő, Fekete-len, Vöröskő-alsó és felső forrás), melyek a Bükki Nemzeti Park területének legérdekesebb jelenségei közé tartoznak, és mint ilyenek, kiemelkedő jelentőségű természetvédelmi értékek is, ezek talán legismertebb tagja a vöröskői-alsó- forrás.
Vöröskő-alsó-forrás, 2016 február vége.... Nagy a nyomás, a terhelés a természeten, hiszen tömegek érkeztek a forráshoz. Fotó: Nagy Zoltán - TúráZoo
Ezek a források az agyagpalába zárt, viszonylag kis felszíni kőkibúvású mészkőrögök déli peremén, a mészkő és a vízzáró agyagpala határán találhatók. A mészkőből álló területeken a csapadék kb. 20-40%-a szivárog be a mészkő résrendszerébe és vesz részt a felszín alatti karszt kialakításában. A beszivárgó víz rövidebb-hosszabb felszín alatti tartózkodás után különféle karsztforrásokban lép ismét felszínre, melyek zöme a hegységperemen található. Közülük különösen ismertek a dél-bükki időszakos karsztforrások (Imó-kő-, Fekete-len-, Vöröskő-alsó-, Vöröskő-felső-forrás), melyek aktivitása a karsztvízszint emelkedésével, csökkenésével áll összefüggésben. A források aktivitásának a száma és időtartama tehát a fennsíki vízgyűjtőterületen beszivárgó csapadékmennyiségtől függ, a rövid idő alatt beszivárgó jelentősebb vízmennyiség hatására aktiválódnak. A vöröskői-alsó-forrás látványos vízsugarát annak köszönheti, hogy a korábbi természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét az 1970-es években olyan módon építették ki, hogy a víz csak egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhasson, tehát az lényegében mesterségesen kialakított jelenség.

Vöröskő-alsó-forrás, amikor csend van....2016.02.27. Gutter Krisztián barátom fotója
Leggyakrabban tavasszal (március-április), majd késő ősszel (október-november) legritkább a kora nyári, nyári működés. Az imó-kői-forrás működése a vöröskőinél ritkábban figyelhető meg. Vize az Imó-kő alatti forrásbarlangból természetes módon, nagyobb vízhozam esetén dübörögve tör elő, miután barlangját már teljesen kitöltötte. A vöröskői-felső-forrás csak rövid ideig (3-4 hétig) működik, míg az alsó, látványosabb forrás akár 4-6 hónapig is adhat vizet. Először az alsó forrás indul meg, ezt éri el leghamarabb az emelkedő karsztvíz. A legerősebb működés idején akár 1,5-2 méter magasra is törhet ki belőle a víz, egyedülálló látványként szolgálva az ide látogató természetjáróknak. Nagyon csapadékos években esetleg előfordul, hogy nyáron is ontják magukból a vizet, de az utóbbi évekre inkább az volt a jellemző, hogy be sem indultak. 

Csak érdekességképp az időszakos karsztforrások néhány vízhozam-maximuma:
Imó-kői-forrás 1970. április 12.  13.200 l/perc
Vöröskői-alsó-forrás 1970. március 31.  9.000 l/perc
Vöröskői-felső-forrás 1970. április 12.  6.600 l/perc
Fekete-leni-forrás 1967. április 15.  2.700 l/perc

Megközelítésük:

A Vöröskő-forráshoz Felsőtárkány felől legkényelmesebben a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút igénybevételével juthatunk el /Közlekedik: 2016.03.12 - 2016.10.30. Szabad- és munkaszüneti napokon, 2016.06.29 - 2016.08.28. Szerdán, csütörtökön és pénteken is!/ a Stimecz ház végállomásig vonatozva, majd onnan a Vöröskő-völgyben a tanösvényt egy darabig és patakot végig követve,  gyalog közelíthető meg a forrás, így innen 2.7 km és kb. 180 m szintkülönbség a völgyben felfelé. A tanösvény amikor felkanyarodik a jobb oldali hegyre, balra a patakon átkelve, jelzetlen gyalogúton (a régi vasút nyomvonalán) lehet megközelíteni a forrást. Az erdészet által kialakított és fenntartott tanösvény bemutatja a vidék kőzeteit, növény- és állatvilágát. A forrás helye jól felismerhető: a számottevő víznyomás miatt nagy méretű kibetonozott részen tör a felszínre a víz. Tehát ebben a változatban szinte bárkinek ajánlható a túra. Kerékpárral a vasúttal párhuzamos úton juthatunk fel a forrás alá: Egeres-völgy Varróház vasúti megálló előtt /parkolási lehetőség autósoknak/ kell kereszteznünk a vasutat egy sorompóval lezárt erdészeti úton, majd a Stimecz ház végállomásnál a Vöröskő-völgyében kell feltekerni. Gyalogosan a kék sáv és kék kereszt túraútvonalakon kell Felsőtárkányból a Stimecz házig eljutni, onnan pedig mint ahogy fentebb is említettem, a Vöröskő-völgyben érhető el a forrás, követve a patakot. Így Felsőtárkányból gyalog vagy kerékpárral 8-10 km.-t kell megtennünk.

Az Imó-kő napjainkban. 2016.02.27. Gutter Krisztián fotóján remekül megfigyelhetjük az egész sziklát
Az Imó-kőhöz is eljuthatunk felhasználva a fent említett útvonalat a Stimecz házig, ahonnan is a "Bükki kéken" gyalog továbbhaladva könnyen eljutunk a Samassa házig. Innen egy rövid kaptató után lefelé visz az utunk a Lök-völgybe /Stimecz háztól összesen kb. 4 km/, ahol balra a fennsík irányába fordulva a kék kör /van tanösvény jelzés is/ jelzésen a patakot felfelé követve nagyjából 600 métert megtéve elérjük az imó-kői időszakos forrás barlangjának száját. Másik verzió, ha a Tamás-kútjáig /Kis-Som-forrás/ busszal /Figyelem! Ez a buszjárat Eger és Miskolc között hétköznapokon nem közlekedik, pontos információkért forduljanak az üzemeltető KMKK-hoz  !/ vagy autóval jövünk, s onnan a "Bükki kéken" 2 km-t megtéve /közben esetleg láthatjuk a Fekete-len forrást is/ elérjük a kék kör /van tanösvény jelzés is/  jelzést, amin jobbra felfelé, az imént már leírt úton elérjük az Imó-kőt. Remélem sikerül sokaknak felhívnom a figyelmét ezekre a hazai viszonylatban rendkívüli jelenségekre, természeti csodákra, itt az ideje, túrára fel!
1. pont Tamás-kútja. 2. pont Imó-kő. 3.pont Stimecz ház. 4.pont Vöröskő-alsó-forrás
És egy kis történelem.... 2010.05.20.  2 méteres magasságon a Vöröskő-alsó-forrás
Egy vicces figura.....
2010 május.... Vöröskő-felső-forrás..... ahogy ritkán látják.
2010. május  Ahonnan indul a patak. Vöröskő-felső-forrás
2010.04.21. Az Imó-kői időszakos forrásnál
2010.05.20. Ismét az Imó-kő.... Egy hónapja, hogy folyamatosan bömböl a víz a völgyben
A Fekete-Len forrása 2016.02.27. Gutter Krisztián fotója
És akkor a végére néhány kis videó 2013-ból: