A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a narancssárga sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2013. október 6., vasárnap

Torockó környékén jártunk

 A Torockószentgyörgyi vár és környéke. Hátul balra a Kőköz "hasítéka" látszik
A Székelykő délutáni fényekben

Szeptember végén sikerült egy kicsit kiruccanni Erdélybe, nevezetesen Torockóra. A már jól bevált stratégiát követve nem ismeretlen helyre, szállásra mentünk, hanem már hosszas internetes kapcsolatunk végére tettünk pontot azzal, hogy "élőben" is találkoztunk vendéglátóinkkal Dulló Ütő Enikővel és párjával Jánossal. 

Tőlünk kb. 320 km. az út Torockóig, de azt kell mondanom, hogy a nem túl biztató időjárás ellenére, hiszen az úton szinte végig esett az eső, kellemesen telt az út, minden nehézség nélkül elértük úti célunkat az egész jó minőségű és kis forgalmú utakon. Az útvonal egyébként így nézett ki: Kétegyháza-Nagyszalonta-Belényes-Vaskohsziklás. Itt ráfordultunk a Bihar-hágó felé vezető 75-ös útra amit egészen a Borrévi elágazásig követtünk az Aranyos patak völgyében. Aztán még egy fordulat és már Torockón is voltunk. 

A környék már a Római korban lakott volt, hiszen a régészeti leletek tanúsága szerint Kr. után 106-275 körül már őrtorony állt a Székelykő tetején. És a hosszú évszázadok alatt mozgalmas élete volt a településnek és magának a környéknek is. Torockó település nagyon hangulatos egyedi házaival, a csendes, nyugodt utcákkal és a régmúlt hangulatát idéző életritmussal, szokásokkal. Egy kis időutazásban lehet része annak, aki néhány napot itt tölt. Egyébként van minden a faluban, boltok, bazár, múzeumok, tájházak stb. 

Szintén a jól bevált sémát követtük az étkezés terén is, hiszen mint szinte mindig, vacsorát kértünk a szálláson, mert ugye egy egész napos gyaloglás után kinek van kedve még vacsorát készíteni??
A reggelit meg az ebédet meg úgy is a hegyen vagy az úton fogyasszuk el. 
Nagyon elégedettek voltunk mind a szállás színvonalával, mind az étkezések minőségével amit egyébként nem Enikőéknél kaptunk, hanem egy szomszédos vendégháznál.

Enikőék honlapja:

A finom vacsorákat készítő Kelemen Irén honlapja:

Céljaink között szerepelt természetesen a Székelykő megmászása, a Tordai hasadék felfedezése, valamint a Torockószentgyörgyi várat és a Kőközt is szerettük volna megnézni. Ezt próbáltuk kényelmes tempóval az ott töltött két és fél napba belesűríteni. Sikerült is. Ha erre jár valaki, akkor ezeket mindenképp meg kell néznie!

Egy-két tapasztalat a turista utakról.
Általában jól követhető jól jelzett utak vannak.
A hivatalos térképen szerepel egy figyelmeztetés a Székelykővel kapcsolatban, miszerint figyelmet igényel az út mind felfelé, mind lefelé, különösen kedvezőtlen, esős, ködös, havas időben. Ez teljesen helytálló, mivel eléggé meredek az út akár felfelé, akár lefelé szeretnénk haladni. Egyébként maga a mászás fizikailag nem annyira megerőltető, de azért könnyűnek sem mondanám. Mindenesetre aki tériszonyos, nincs meg a kellő lépésbiztonsága, az gondolja meg, hogy bevállalja-e ezeket az utakat.
A Tordai hasadéknál szintén ez a helyzet. Egyébként sajnos a 75-ös útról Mészkő falú felé letérve semmilyen tábla nem jelzi azt, hogy itt kell lemenni a hasadék irányába. Ki van írva a hasadék bejáratánál, hogy 4 lej a belépő, de mivel a bódé zárva volt és senki sem volt a környékén, hát nem is fizettünk semmit.

Minden helyszínen nagyon sok szép látnivaló van, de sajnos az időnk rövidsége miatt ezeknek csak a töredékét tudtuk bejárni, így pl. Torockón sem volt lehetőségünk rendesen szétnézni.
Az időjárás nem kedvezett a fotózásnak, hiszen ottlétünk során csak ritkán sütött ki a nap, nagyrészt borús, szürke volt az ég, de legalább nem esett!! A képek megtekinthetők teljes méretben, ha rájuk kattintasz!
Íme néhány a szerintem jobban sikerültekből vagy legalábbis a leírás szempontjából  érdekesebbekből:
Az Aranyos patak völgye
A Bihar-hágó már őszi színekben
Kilátás a szállásunk teraszáról

A Torockószentgyörgyi vár
Őszi kikericsek a vár oldalában
Az ősz nyomai a fákon
Kaptató a Székelykőre
A Székelykő tetején. Alattunk Torockó, szemben az Ordas-kő
Enikőék vendégháza. Remélem még visszatérünk ide
A Vajor -vályú- és a Székelykő. Torockó jellegzetes faluképe
A Tordai hasadék déli bejáratának látképe. Innen kezdtük a túrát.
A hasadék északi bejárata. Innen másztunk fel a tetejére

És akinek van még türelme és ideje, az nézze meg ezt a kis zenés diavetítést, amit próbaképp egy új programmal készítettem, ezért nézzétek el nekem, ha esetleg vannak benne ilyen-olyan hibák. 11 perc az egész és nagyjából 100 képet tartalmaz. Internetkapcsolattól függően így vagy úgy, de működik.
Kattints ide:  Diavetítés 

Vagy a hagyományos módon nézd meg a YouTube-ról: