A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a narancssárga sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2015. február 27., péntek

Visegrád környékén jártunk

Február vége felé elhatároztuk, hogy kihasználjuk még azt a kis időt, ami még téliesnek mondható esetleg, elmegyünk valamerre, hátha lesz még egy kis hó. És gondoltunk arra is, hogy már hátha lesz néhány korai vadvirág a réteken, dombokon. Hát nem volt... És már hó se igen, de nem baj, jó volt így is. Egyébként Visegrádon már legalább 20 éve nem szálltunk meg, úgyhogy most ez is meg lett újítva. Bár a Dunakanyarban felkeresett szállások részemről eddig csalódást okoztak kissé, mert ugyan az árak a felső határhoz közeliek, amit én még reálisnak gondolok egy szobáért, apartmanért, de a színvonaluk, a felkínált szolgáltatások minősége és mennyisége.... hát az inkább alsó középkategóriás. Most is hasonló helyen és helyzetben voltunk, bár az kétségtelen, hogy kis apartmanunk teljes magányt és nyugalmat biztosított, sem a házigazdák, sem más vendégek nem zavarhatták volna a pihenést a teljesen különálló és egyébként elég jól felszerelt kis házban.  

Első napunk délutánján kis sétát tettünk Visegrád mellett, így felkerestük pl. az Apátkúti-völgyet és az Ördögmalom-vízesést is.
Az Ördögmalom-vízesés
Az Apátkúti-völgy
A Stefánia-híd
Második nap elindultunk a Rám-szakadékba. Persze rendesen le volt jegesedve minden ösvény, csúszott minden.... Meggondolandó, hogy nekiinduljon-e az ember ilyenkor egy ilyen szurdoktúrának. Most még lényegesebb a normális lábbeli, mint máskor. Mert éppen vagy csúsztunk, vagy beleszakadtunk a patakba .... De azért bementünk a nagy létrákhoz, bár végig nem mentünk. Egyébként itt rekordot döntött a velünk együtt kirándulók száma, mert ezen a napon 6 túrázóval találkoztunk.... Előzőnap senkivel, és a következő napon is csak egyetlenegy emberrel. Pedig nincs rossz idő, itt vagyunk a főváros mellett, Dunakanyar, Visegrád stb. Szerintem ez kicsit gáz.... 
A Dunakanyar Dömösnél
Panoráma
A Rám-szakadékban
Még jó, hogy van korlát...
Az első nagyobb létra
Minden csupa jég és letaposott csúszós hó....
Annak ellenére, hogy nem mentünk végig a szakadékon, mégis jó volt látni így is a télies állapotokat. Ha lesz rá lehetőségünk még visszatérünk ide télen, s nem hagyjuk ki a szakadék végigjárását.

Harmadik napunkon Visegrádról a Mogyoróhegy felé vesszük az irányt. Nagyjából kettő kilométer után rátérünk a kék háromszög jelzésre, amely a régi kőbánya mellett vezet el. Ott van néhány érdekes dolog... 
A "barlang" elnevezésű mesterséges építmény
"A terület múltjáról: Visegrádi építésztáborok

Több mint 20 évvel ezelőtt Makovecz Imre vezetésével építésztáborok nyíltak nyaranta az építészhallgatók számára a visegrádi bányaudvarban, a Mogyoró hegyen. Az építészhallgatók pályázatokkal nyertek lehetőséget, hogy megvalósítsák ezen a helyen elképzeléseiket. 1981 és 2001 között különböző épületek készültek el elsősorban fából és kőből, melyek egy részét az idő eltörölte, egy részük azonban mai is látható. A Visegrádi Táborokban több száz fiatal fordult meg az évtizedek során. Belőlük vált ki az a társaság, akik ma a magyarországi építészet erősségeit jelentik. A Mogyoró hegyen bejárható turistautakon ma is megtalálhatjuk a Színház, a Barlang, a Híd építményeket.

BARLANG
Fedett és zárható "lakóhelynek" épült. Egy korábbi négyszögletes kőépület romjaira deszkák egymásra szegezésével készült el egy álkupola, melyet kívülről földdel borítottak be. Kívülről csak egy dombot látni, néhány nyílással, mely összeköti a külvilággal a belsőt.

HÍD
A bányaudvar két tisztása közötti mélyedésben felvezető ösvény felett ível át, a tábor kapujaként is szolgálva. A Híd szerkezete fűrészelt tölgygerendákból áll, két 'A' alakú lába fölött íves járófelülettel.

SZÍNHÁZ
A természeti környezet szerencsés kihasználásával, a terep szintvonalainak kirajzolása kövekkel történt, kialakítva egy görög színházhoz hasonló formát." Forrás: GeoBagoly
A "barlang" belseje.... Láthatóan használják bivakolásra is
A "híd"
És egy másik híd... Egy igazi, szakadék felett átívelő függőhíd! Hát elég ritkának mondható kis hazánkban az ehhez hasonló építmény, szerkezet, különösen az, ha csak egy szimpla turistaút felett visz át. Ezek után a Borjúfő-szikla felé vettük az irányt.
Nem túl stabil, de annál izgalmasabb...
Egy panoráma az ébredező nappal szemben...
A Borjúfő-szikla és kilátópont. Egyik kedvenc íróm, Wass Albert idézetével

Több kisebb tavacskát is láttunk a környéken. Visegrádi-kapu, Sóstó-rét
Innen visszakanyarodtunk Visegrád felé, érintve a Nagy-Villám oldalát, ahol láttuk, hogy az éttermeknél és a bobpályán bizony telt ház van....  Végül is szombat délután ez a minimum.... Ha már a "távolabbi" ösvényekre nem jönnek, legalább itt hozzanak szerencsét a kereskedőknek, ügyeskedőknek a turisták.
A Görgey Artúr bérc pihenője a Nagy-Villámtól nem  /500 méter/ messze. Itt már senkit sem találtunk....
Késő délután a Nagy-Villám és a pályák a Mogyoró-hegyről nézve
Összességében ismét jó kis sétákat tettünk, és láttunk azért néhány új dolgot is. Szóval jó volt. Az idő is, bár vasárnap már, hazafelé jövet elromlott, jött az eső.... de azt meghagytuk másnak.

Azért egy kis csúnyaság csak maradt a végére.... Ezektől a szemetelőktől kéne már végre megszabadulni....
Tájkép Dömösnél a hajóállomás közelébe...

2015. február 2., hétfő

Transzbükki átkelés - másképp...

2015.01.30.
Sajnos tavaly november vége óta nem jártunk semerre, ennek oka részint az időjárás, a munka és sajnos a folyamatos egészségügyi problémák voltak.... De most jött néhány szabadnap, és egy reményt keltő előrejelzés, miszerint szombaton -és csak arra az egyetlen napra- jó idő lesz a héten. Gyorsan szállást foglaltunk, bár nem ott ahol akartunk elsőre, de nem baj így is jó! A lényeg, hogy menjünk végre valamerre! Ja, és merre? Hát a Bükk-hegységbe, mert arra tippeltem, hogy ott, mondjuk 700-800 méter felett havat találunk majd, s nem sarat mint az Alföldön.... Úgy is lett! 

Késő délután érkeztünk Felsőtárkányi szállásunkra, szitáló esőben.... Estefele már egyre erősödött az eső, s még hajnalban is az eső kopogását hallottuk a tetőn.... Aztán csend lett.... Ötkor keltünk, az volt az első, hogy kinéztem az udvarra. Megvolt a nagy csend oka, sűrű pelyhekben hullott a hó! Hurrá! Ezért jöttünk, nem sarat dagasztani az esőben. Korán kell indulnunk, irány a Szalajka-völgy, onnan jövünk vissza egészen Felsőtárkányig. Persze előbb Egerbe kell jutni, hiszen ott a legjobb felszállni a Szilvásváradi buszra. Közben kiderült, hogy éppen ma van a Transzbükki átkelés elnevezésű túra, és ők is arrafelé jönnek mint mi. Láttam is néhány ismerős arcot a facebook-os csoportjainkból. 

7.20-kor meg is érkeztünk a Szalajka-völgy bejáratához. Bár szombat reggel van, sehol senki.... Üresek az utcák és üres a völgybe vezető út is. Akkor hajrá, irány a völgy, irány a hegy! Örömmel látjuk, hogy elég rendesen folyik a patak, szóval lesz víz mindenfelé a völgyben.

Szalad a patak... Fekete-fehér változatban

És színesben is
Elég szomorkás, borús, párás az idő, de bízunk abban, hogy később majd lesz egy kis napsütés is, hiszen még azért viszonylag korán van. 
A Szikla-forrás előtt
A Nagy-tó fekete-fehérben
Szépen haladunk felfelé a völgyben, mindeközben találkoztunk két turistával, ami már a nap folyamán nem is fog változni, mert később sem látunk senkit egész utunk során.
A Fátyol-vízesés

A Felső-tó
10 óra utánra felértünk a völgyet tulajdonképpen lezáró Felső-tóhoz. Ez a tó elsősorban a Szalajka-forrásból táplálkozik, s szép halványzöld vize van. Innen bármerre is indulunk tovább, már kaptatósabb lesz az utunk. 
Éppen megfelelő a hó mélysége egy könnyű havas gyalogtúrához
Természetesen senki sem járt előttünk
 Mivel senki sem járt előttünk, így mi vagyunk az elsők akik ezt a friss havat tapossák... ezt vártuk!
A Zöld-rét
Ez a kis eldugott rét a Messzelátó, a Sándor és az Ördög-hegy alkotta háromszögben található nagyjából 800 méteres magasságban. Természetesen most nem zöld volt, hanem fehér... hófehér!
A Sándor-hegy alja. Ereszkedés Felsőtárkány felé
A zöld sáv jelzésen ereszkedünk lefelé, ami egy eléggé elhanyagolt turistaút. Útközben egy kis kitérővel megnézzük az Angyalszárny nevezetű sziklaalakzatot is, ami egy 165 méteres kitérőt jelent a jelzett útról. Ekkor már ismét beborult és határozottan sötét lett.... Na, meg az erdő is jó sűrű volt...
Kis fantáziával meglátható az angyalszárny alakzat....
Közben meg majdnem sötét lett....
Innen még azért menni kellett Felsőtárkányig egy csöppet... De megérte. Összességében kb. 27 kilométert volt a táv, és nagyjából mi is megcsináltunk így egy Transzbükki átkelést.... A magunk módján.
Búcsúzóul még vetettünk egy pillantást a Bükki kövekre, itt balról a Tar-kő, jobbról a Három-kő látható

2015-ös évnyitó bejegyzés

2015 február.... 
Jócskán elmaradtam a blog írással tavaly ősz óta, de hát tulajdonképpen nem is voltunk semerre azóta.... 

Így most egy a tavaly őszi túrákhoz kapcsolódó bejegyzéssel kezdem az évet.
2014.11.04-én voltunk fent a Börzsönyben, a Csóványoson -megnézni az új kilátót- és útközben sikerült néhány érdekes, ködös őszi fotót készíteni a Börzsönyi erdőkről. Az egyiket próbaképp megosztottam egy nagy nemzetközi fotós oldalon, ahol is igen jó eredménnyel szerepelt, bekerült a nap legjobb fotói közé, és azóta több mint 9000-en nézték meg ott. A linkre kattintva megnézhető itt:  500px

A nem várt sikeren felbuzdulva feltöltöttem a hazai "Varázslatos Magyarország" szokásos havi kompaktgépes  fotópályázatára, ahol első helyezést értem el vele.... A linkre kattintva megnézheted: Varázslatos Magyarország novemberi pályázat

Az elveszett út....
Érdekes egyébként, hogy minden más oldalon egy árnyalattal sötétebben -helyesen- jelenik meg ez a kép, itt blogban viszont világosabb, mint az eredeti.... Mi okozza ezt, van erre valakinek valami tippje...?