A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a narancssárga sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2015. december 31., csütörtök

Évzáró teszt-túra

Kicsit megkésve, a 2015-ös év utolsó délutánján határoztam el magam, hogy megírom ezt a kis bejegyzést. December végén kirándultunk egy kicsit a Bükk-hegységbe Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe és természetesen a kihagyhatatlan Bükk-fennsíkra. Utunk igazi célja lényegében két új felszerelésünk tesztelése és bejáratása volt. Jómagam kénytelen voltam venni egy új bakancsot, mivel az előző -Zamberlan- darab, alig 3 év és alig több mint 1000 kilométeres használat után eléggé tropára ment..... Bár hozzá kell tennem a történethez, hogy hosszú évek óta ez volt az első olyan bakancsom, ami túlélte a 6 hónapos jótállási időt nálam..... Szóval akár elégedett is lehetnék, de nem vagyok...  

A jobbos bakancs talpa.... Láthatóan kevés ragasztót kapott.
A balos bőre majdnem teljesen vastagságában átrepedt.... a kicsit korai elöregedés jeleit mutatja.
 És az új reménység.... Hanwag Tatra Wide.
Hanwag Tatra Wide
Ez egy tágabb, magasabb boltozatú kaptafára készített modell, elveben több helyet hagyva a lábfejnek. Ami igaz is, viszont maga a talp nagyjából 1 centivel keskenyebb az eddig általam használt bármely bakancsnál. Szóval ha széles, széttaposott a talpad, vagy esetleg bütykös lábad, lábujjad  van, nem biztos, hogy ez lesz életed legkényelmesebb túrabakancsa. Egyébként a varrások és pl. a fűző kapcsok is jónak tűnnek, érdekesség, hogy a kapcsokba épített kis golyókon siklik a cipőfűző, ami ezáltal egyfajta áttételt ad a húzáskor. A talp recézettsége is jónak ígérkezik. Láthatóan viszonylag vastag bőrből van a felsőrész, picit nehezebb is a bakancs, mint pl. a Zamberlan volt. 

A másik tesztalanyunk egy pár fűthető zokni volt. Mivel sajnos a páromnak komoly érszűkülete van a lábában, így lehetetlenség azt a hagyományos vastag gyapjúzokni, dupla túra zokni, stb. módszerekkel melegen tartani. Ezért gondoltunk erre a megoldásra.


   
Maga a zokni egy jobb minőségű sport zokninak felel meg. A talpán kis tasakba belehelyezhető a fűtést biztosító szilikonhoz hasonló képlékenységű, erős műanyag külsővel megerősített fűtőelem. Vezetéken megy az áram le a zoknik szárán elhelyezett zsebekből-elemtartókból, amikben 3 db AA elem került elhelyezésre. Fenntartással fogadtam ezt a megoldást, mert nem gondoltam, hogy 20-25 kilométeren át ez kényelmes és tartós megoldás lesz..... De meglepően észrevétlenek maradtak a megfelelő módon elhelyezett vezetékek, és semmiféle kopás, dörzsölés nem volt tapasztalható sem a lábakon, sem a bakancsban, sem magán a zoknin. A fűtőelemek egyébként csak a lábujjakat és a talppárnát fűtik, de ez egy zárt környezetben éppen elég meleget ad, amint azt a későbbiekben tapasztaltuk is. 

Na és a túra. Első napunkon köd és szürkeség fogadott minket, persze sejtettük, hogy fent kb. 800 méter felett süt a nap, de egyszerűen lusták voltuk aznap felmenni. Így simán csak végigsétáltunk a Szalajka-völgyben. Így egy kényelmes, nagyjából 8 kilométeres utat tettünk meg csupán aznap. 
A Szikla-forrás
A Fátyol-vízesés
A Fátyol-vízesés egy ködös, decemberi délutánon
Azért ilyenkor is lehet találni érdekes fotótémákat!

Visszafelé még nyitva találtuk a Szalajka-völgyi Erdészeti Múzeumot, ahová érdemes betérni, hiszen úgy is ott megyünk el előtte, az erdei vasút "Halastavak" megállójánál. A Múzeum a régi munkaeszközöket, az erdészeteknél folyó munkákról szóló tárgyi- és írásos emlékeket mutatja be. A Szabadtéri Erdei Múzeum továbbfejlesztéseként - Zilahy Aladár erdőmérnök munkájának eredményeként - 1985-ben nyílt meg a Király-féle házban. Régebben "Király-ház" vagy "Bányagrófság" -ként is emlegetették a műemlék jellegű épületet.
Néhány kép a múzeumból
Másnap természetesen felmentünk a Bükk-fennsíkra, hiszen az kihagyhatatlan program télen-nyáron.
Szilvásváradról felmehetünk az Olasz-kapui parkolóig autóval is, persze a megfelelő útdíj kifizetése után. Mi természetesen szokás szerint gyalog mentünk végig Szilvásváradtól a Tar-kőig és vissza, ami nagyjából 25 km út. Szilvásváradtól a "Millenniumi tanösvény" jelzésén mentünk fel egészen a Rákmára elnevezésű pontig. Előtte parkoló van, ahonnan gyalogosan felmehetünk szép idő esetén a Kalapat-tetői Millenniumi kilátóba. Aztán végig az Olasz-kapuig és egészen a Zsidó-rétig a sárga kerékpáros jelzésen haladtunk, melybe becsatlakozik a sárga+, illetve az Olasz-kaputól az "Olasz-kapui tanösvény" elnevezésű jelzés is, melynek útvonala nekünk majdnem jó, csak éppen nem érinti a Három-kőt. Ezért oda egy kis kitérőt téve a zöld háromszög jelzésen jutottunk el. S aztán onnan fel a Tar-kőre, az Őserdő irányába, és a Káposztáskert érintésével vissza is tértünk az Olasz-kapuhoz a tanösvényen. Megint szerencsénk volt, hiszen felérve az Olasz-kapuhoz kisütött a nap, s bár fagyos volt a föld, de a napsütés kellemessé tette az időt. Közeledve a Bükk-fennsík pereméhez, a kövekhez, láttuk a hömpölygő ködöt, szerencsére nagyrészt felülről...
A túra térképe. Rákattintva nagyobb méretben is megnézhető!
Kora reggel az Olasz-kapu környékén járunk
Köd előttünk, köd utánunk.... De már látszik az alagút vége!
 A Zsidó-rét bejárata, ragyogó napsütésben
A Zsidó-rét a tanösvényről nézve
A Mohos-töbörnél kemény fagy volt
Hömpölyög a köd a Három-kő alól
A Tar-kőn is köd volt, 900 méter felett volt a teteje
És akkor a tesztelt felszerelésekről még néhány szó. A bakancs egyenlőre jól vizsgázott, bár vízállóságát például nem tesztelhettem. Különösebben nem csúszott a felfagyott talajon illetve a kiolvadt részeken sem. Aránylag kényelmes is volt, bár azért első túrás bakancsként itt-ott szorult egy kicsit, vagy éppen egy minimálisan mozgott, de nem tört, nem dörzsölt sehol. Szóval eddig jó.

A fűthető zokni is jól vizsgázott a páromnál, elmondása alapján elég meleg volt a lábujjainál ezen az egésznapos túrán, nem fázott a lába egyáltalán. Viszont azzal számolni kell egy ilyen hosszabb időtartamú úton, hogy az elemek -típustól függően- 3-5 órát bírnak.Tehát érdemes tartalékba vinni néhányat.
Ezúton szeretném megköszönni kedves olvasóimnak egész éves figyelmüket, és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNVA megígérhetem, hogy jövőre ugyanott folytatjuk, ahol most abbahagytuk.... találkozunk a hegyekben! BÚÉK!!! 

2015. december 1., kedd

Fejlődésben a blog!

Örömmel jelenthetem, hogy természetjáró és túrafotós blogom tegnap elérte a százezres látogatottságot, sőt, ma már néhány százzal ennél is többen vagyunk.... 
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
Hogy nagy vagy kicsi ez a szám, azt nehéz eldönteni a média világában. Egyes bulvárlapok, gasztroblogok, vagy más, mondjuk üzleti jellegű oldalak milliós nézettséget produkálnak akár egy hónap alatt is. De mivel egy ilyen blog elég specifikus -viszonylag szűkebb- rétegnek szól, itt hazai viszonylatban közepesnek nevezhető ez a szám. Egyébként Magyarországon kívül komolyabb olvasói-nézői létszám van jelen rendszeresen ezekből az országokból: 
Az ősz folyamán sikerült két nagyobb média partnerre is szert tennem, így a blog, illetve az itt szereplő képek is rendszeresen szerepelnek a Turista Magazin és a Szeretlek Magyarország oldalain is. Szeretném a továbbiakban is egyre színvonalasabb fotókkal és túraleírásokkal, hasznos tartalmakkal megtölteni a blogot. A blog továbbra sem öncélú, hazai hegyvidékeink bemutatása, és szépségeinek minél több emberhez való eljuttatása a legfontosabb célkitűzésem. Ebben segít két Facebook oldalunk is:  Az Északi-középhegység vándorai  és a Magyarországi hegyvidékek. Kérem kedves olvasóimat, hogy aki teheti és kedvet érez hozzá, legyen rendszeres látogatója a blognak, lépjen be Facebook csoportjainkba, és ossza meg ismerősei között is ezeket az oldalakat, hogy minél többen láthassák kis hazánk szépségeit, rejtett gyöngyszemeit! Köszönettel: Szatmári Zsolt

2015. november 25., szerda

Szezonnyitó havas túra a Bükk-hegység tetején

A 2015-ös téli szezon első havas túráját terveztük, csak az időjárás szólhatott közbe.... de együttműködőnek bizonyult.

November vége felé általában hazánkban nem sok esély van az egybefüggő hótakaróra. De most úgy látszott, ez összejön. Megnéztem legalább 6 féle előrejelzést, ami nagyjából 7 félét mutatott.... ebből átlagot vontam, és döntöttem, irány valami magas hely, menjünk legalább 800 méter fölé, ott biztos hó lesz! De hova....? Osztottunk-szoroztunk, érdeklődtünk, és a Bükk-hegység tetején, Bánkúton találtunk alkalmas szállást a Fehér Sas Panzióban. 
Bánkút remek kiindulópontja akár nyári, akár téli túráknak, de különösen télen népszerű a viszonylag nagy, 900 méter körüli magassága és sípályái miatt, amelyek általában  megfelelően havasak minden  télen. "A fennsík egyike Magyarország leghidegebb tájainak, az évi középhőmérséklet 5,8 ℃-tól 7 ℃-ig terjed. A legalacsonyabb értéket Bánkútnál mérhetjük. Az évi csapadékösszeg is igen magas, kb. 800 mm körül alakul. Ezzel összhangban igen nagy magyarországi összehasonlításban a hótakarós napok maximális száma is. A Nagy-mező dolináiban az összegyűlő hideg légpárnák és az erős kisugárzás miatt akár nyáron is igen kemény, akár −7 ℃-os hőmérsékleti minimumok fordulhatnak elő."

A szokásos közel 7 órás utazás után Ómassán szálltunk le a buszról, mely szerencsére beviszi a gyalogos turistát a hegység szívébe. Ez a kis település sokszor volt kiindulópontja gyalogos és kerékpáros túráinknak is, hiszen egyfajta csomópontja a turistautaknak. Találunk itt egy kisboltot, kiskocsmát, egy igazi kulcsosházat, véletlenül éppen a kocsma mellett.... A Garadna-völgyet lezáró 500 méteres magasságban található kis település története egyébként az 1770-es években kezdődött, amikor is a hegység északi peremén bányászott vasérc feldolgozására vaskohót épített itt Fazola Henrik. Egyébként itt még semmi jelét sem láttuk a havazásnak, a télnek, de reménykedtünk, 600-700 méter felett már csak lesz valami..... 
Ómassa, főtér....
Egyenlőre semmi hó..... de majd feljebb!
Ómassáról nem a szokásos Száraz-völgyi turistautat választottuk Bánkút megközelítésére, hanem először a falun átmenő, Vadász-völgy felé vezető aszfalt úton haladtunk, melyen aztán tovább is mentünk egészen a Nyárjas-oldal alatti vízműig. Ez az út egyébként kerékpározásra kijelölt szakasz. Onnan a szokásos sárga+ jelzésű turistaúton ballagtunk tovább Bánkút felé. Az út hossza kb. 5 kilométer.
Felértünk 850 méterre és itt a hó!!! Jobbról a Bánkúti Turistaház.
Hát bejött a számításunk.... Bár nem volt még elég hideg, hogy igazai hótakaró alakuljon ki, de úgy látszott, hogy talán reggelre...! Vacsoráztunk egy jót, és vártuk a reggelt, a szokásos korai keléssel....
A Fehér Sas Panzió, átmeneti lakhelyünk....
Hétfő reggel.... Csendesen telt az éjszaka, nincs vendég a panzióban, csak mi ketten. És a lényeg, hogy tiszta fehér a táj, egész este esett a hó, lehűlt a levegő, megkaptuk, amiért jöttünk!!!
Tehát már 7 óra előtt elindultunk a Bükk-fennsík irányába, a szép kilátást ígérő déli kövek vonulata felé, így a Három-kő, Tar-kő volt a fő cél. Könnyű kis nézelődős túra, jó darabig az országos kéktúra útvonalát fogjuk követni. Szóval elindultunk a kellemes 10-15 cm-es friss hóban, amiben természetesen most még senki sem járt előttünk.... élmény volt így sétálni.    
Útjelzés a Faktor-réten
Pozitív változás, hogy az Országos Kékkör /OKK/ és az OKT mentén számtalan új és részletes útjelzést helyeztek el az MTSZ jóvoltából. 
Hótaposás a Faktor-réten
A Kis-sár-völgy környéke
A Zsidó-rét
A Három-kő 904 méter
Kiértünk a Három-kőre, amely éppen csak, de átlépi a 900 méteres magasságot. Gyönyörű panoráma fogadott minket, hatalmas felhő-pára-köd pamacsok úsztak mindenfelé. Egyébként ezt a helyet elkerüli az országos kék, amelyen eddig haladtunk, mert az a Keskeny-rét előtt elindul felfelé a Tar-kő felé. Ide a zöld háromszög -csúcs- jelzésen juthatunk fel, néhány száz méteres kitérővel a kékről. De amilyen szép volt a felhők játéka, olyan gyorsan véget is ért, épp csak néhány fotó, és máris eltűntünk a "tejfölben". 
Felhők közé bámulós
Miután magunkhoz tértünk a csoda elmúltával, ismét útra keltünk. Innen visszatértünk az országos kékre, ahol újabb igényes, mutatós és értékes információkat tartalmazó táblákkal találkoztunk a Tar-kő felé menet.
Igényes táblák az Országos Kékkör mentén, pozitív változások országszerte
Mint a mesében.... olyan volt az erdő
Egy megjegyzés. A téli túrák egyébként is egy más dimenzióját nyújtják a természetjárásnak. De ha friss hóban megyünk órákon át, és esetenként a hó belepi a fák törzsét, ezzel eltakarva a jelzéseket, a gyakorlatlan túrázó könnyen rossz irányba tévedhet... Mivel sem a kitaposott ösvényeket, utakat nem látjuk, sem a fákra festett jelzéseket, egy idő után kezd nagyon egyforma lenni a hóval borított táj... Szóval érdemes ilyenkor a szokásosnál figyelmesebben haladni, sűrűbben ellenőrizni a pozíciónkat, mielőtt jelentősebben eltérnénk a kijelölt útról.   
Pihenő a Tar-kőn, közel 950 méteren 
A Tar-kőhöz sem megy fel közvetlenül a kék sáv, ide egy kék háromszög -csúcs- jelzésen juthatunk ki. Itt is új tábla van, néhány évvel ezelőtt vandálok összetörték és eltüzelték a régit..... érthetetlen viselkedés ez számomra. Csak remélni tudom, hogy ezek az új információs táblák hosszú életűek lesznek majd. Még egy hasznos adalék. Tavasszal-nyár elején természetvédelmi okokból előfordul, hogy mind a Tar-kő, mind a Három-kő sziklagyepe részleges lezárásra kerül, amit ki is szalagoznak, s ilyenkor fokozott a természetvédelmi őrszolgálat jelenléte is a környéken. Innen elindultunk az Őserdő elkerített hatalmas fái felé. "Az Őserdő Erdőrezervátum 850-900 m tengerszint feletti magasságban található, 45-50 m magas 180-200 éves bükk óriások élik a maguk természetes életét. A szélviharok által kidöntött öreg fákon a mohák, a zuzmók és a gombák életközössége telepedett meg. Az ember a 19. század eleje óta közvetlenül nem avatkozik be az erdő fejlődésébe. Az elpusztult fák helyén a természet örök körforgását beteljesítve előbb vagy utóbb új csemeték nőnek." Ezt olvashatjuk a BNPI ismertetőjében. Ezért már jó néhány éve, elkerüli a jelzett út ezt a részt, megkerüli a Kis-Virágos-hegy irányába. Itt rátértünk a zöld sáv jelzésre, majd kb. egy jó kilométer után csatlakoztunk a kék+ jelzésbe amin aztán egészen Bánkútig haladtunk, érintve a Hármaskúti erdészházat /kulcsosház!/ és a Huta-rétet is. A túra hossza kb. 17 kilométer volt.
Gyönyörű fenyves az út mellet a Huta-rét környékén
Kellemesen elfáradtunk a nap végére, de annyi szépséget láttunk végig az erdőn, hogy amellett bármilyen fáradság eltörpülne, életre szóló élményeket szerezhetünk egy kis izzadság árán.... Higgyétek el, megéri! Ismét ettünk egy kiadósat, amit egy kis sörrel le is öblítettünk, így nem volt nehéz álomba ringatni magunkat aznap este, de tudva, hogy reggel ismét korán kelünk, így praktikus okokból is érdemes volt pihenni. 

Túránk harmadik napján igazi télies reggelre ébredtünk. Mínusz 5 fok volt, és a tegnapról megmaradt 10-15 cm-es hó. Viszont ragyogóan sütött a nap, ami kellemesebbé teszi még a legzordabb hideget is. Elbúcsúztunk a Fehér Sas Panziótól, s elindultunk, hogy megkerüljük a Bálványt, egy nem kijelölt, de a természetjárók, turisták által mégis sűrűn használt erdészeti úton, mely megkerüli a csúcsot a Tölgyes-orom irányába.
Kora reggel a Tölgyes-orom felé
Mögöttünk a Bálvány -956 méter- és a Petőfi kilátó
Végtelen látóhatár.... majdnem. A végén azért láthatjuk pl. a Magas Tátrát is.
Jobbra lent a Dédesi hegyek, a Dédesi várhegy és a Kisvár fehér sziklája. A távolban balra fent a Magas Tátra.
Így fest a Magas Tátra cirka 125 kilométer távolságból
Ez a kis kerülő út jó idő esetén megéri azt a kb. 35 perces sétát, amivel bejárhatjuk, s ha szerencsénk van, mint nekünk is, remek panorámában lehet részünk északi irányba, akár a Tátrát is szemügyre vehetjük, különösen gyakori ez ilyen tiszta, hideg téli reggeleken, mint ez is volt. 
A fotókról néhány szó. Végig egy 11-16 mm-es nagylátószögű objektívvel fotóztam, melyet nagyon megkedveltem. Remek tájképeket készíthetünk egy ilyen objektívvel, erdőkben, barlangokban vagy éppen szűk völgyekben, szurdokokban is jó hasznát vehetjük az extra nagy látószögnek, s ennek a fényerős /F2.8 as/ lencsének. Csak itt, a Tátra fotózásnál vettem elő a gyári 18-105 mm-es objektívet, mivel itt valamivel komolyabb zoom átfogásra volt szükség. 
Ahogy megkerültük a Bálványt, visszatértünk a Bánkúti műútra. Onnan egy néhány méteren a kék sáv jelzésen haladtunk, majd a régi, de ma már nem használt sárga kör jelzésen lementünk a Gyula-forráshoz. Szerencsére a forrás igen jól folyik, s viszonylag rendben van a környéke is, bár láthatólag nem sokan járnak erre. Innen már csak egy ugrás volt Ómassa a Száraz-völgy sárga+ jelzését követve. A túra hossza kb. 8 kilométer volt.
Rövid pihenő a Gyula-forrásnál
Ómassán vásároltunk a boltban egy kis ellátmányt az útra, ittunk egy kávét, és a 15-ös buszra felszállva elindultunk hazafelé, megkezdve kicsit hosszadalmas utunkat az Alföld irányába.     

2015. november 2., hétfő

Az őszi Mátra szépségei

Október végén sikerült néhány napra eljutni a Mátrába, ami egyrészt öröm, másrészt nem, mert nem ez volt betervezve, mondhatni ez csak egy kényszerűségből létrejött túra... mert menni muszáj....

De ha már így esett, megpróbáltuk a legjobbat kihozni belőle. Szállásunk a már megszokott és bevált helyünkön, Mátrafüreden volt a Feketerigó panzióban. Innen busszal és gyalog mentünk Galyatetőre, Mátraszentlászlóra, Kékestetőre, Parádra, Markazra, Kisnánára.... Szóval szétnéztünk néhány helyen. Az első nap délutánján elugrottunk Sástóra, megnéztük a tavat /Sástó/,  amely hazánk legmagasabban fekvő tava. Innen felmentünk a kilátóba is, és örömmel láttuk, mennyit fejlődött a kemping amióta utoljára jártunk benne már több mint 15 éve. Kevesen tudják, hogy Sástó jellegzetes sárga kilátója kalandos úton érkezett végleges helyére. Romániából utazott Magyarországra, a Szeged melletti Algyőre, ahol olajfúró toronyként szándékozták munkába állítani, de a hazai szabványoknak nem felelt meg. Egy remek ötlet alapján 1973-ban került tovább Sástóra, hogy kis átalakítással a turisták nagy örömére kilátóként üzemeljen. 
Bővebben a kilátóról itt: A Sástói kilátó

Gyöngyösről kisvonattal mentünk fel Mátrafüredre
A Sástó
Délutáni fények a tónál
Az 53 méter magas Sástói kilátó
Alattunk Sástó, szemben a Kékestető, jobbra lent a Visontai erőmű
Aztán később, már estefelé, csináltam néhány hosszúzáridős képet a Bene-pataknál. Egy tipp a fotósoknak: Ha nem rendelkezel megfelelő ND szűrővel az objektívedhez, és van rá lehetőséged, egyszerűen várd meg amíg már elkezd sötétedni, vagy menj ki kora reggel, így fényszegény körülmények között elérheted a szükséges 1-2 másodpercnél is hosszabb záridőt. Bár az arra járók furcsán néztek rám, nem értve azt, hogy ugyan miféle ökörség, hogy valaki fény nélkül fényképez..... Hát ilyen. 
A Bene-patak
Itt a végeredmény
Másnap terveztük az utat a Kékestetőre és egy darabig a Mátrabéc túra útvonalára. Hajnalban viszont láttam, hogy  nem igazán lesz ahhoz jó az idő, hogy a gerincről nézelődjünk, amire egyébként remek lehetőséget adna az útvonal, ezért rögtön változtattunk a terven, nem megyünk 700 méternél magasabbra aznap.... Irány Parádfürdő, az Ilona-völgy, az Ilona-völgyi vízesés. Tehát átbuszoztunk Parádfürdőre, s onnan elkezdtük utunkat a festői Ilona-völgy felé. Lényegében Markazig a zöld jelzéseken haladunk, zöld sáv és a Markazi várhoz a zöld rom jelzést követve. A túra nem megerőltető, egy 16 kilométeres erdei séta.  A Szent István forrástól az Ilona-völgy vadregényesebb arcát mutatja. A patak medrét követve szintén elérkezünk a völgy mélyén megbúvó természeti csodához, az Ilona-vízeséshez.  Az Ilona-völgyről bővebben itt: Parád
Parádfürdő, a "Rákóczi fa". A legenda szerint 1710-ben II. Rákóczi Ferenc a Felvidékre tartva e fához kötötte lovát. A fa törzsének kerülete 9,5 méter, lombkoronája teljes pompájában 40 méter volt.
A Szent István csevice kút és a pihenőhely. A forrás vize természetes szénsavat tartalmaz, minőségét rendszeresen ellenőrzik a szakemberek. Feltétlenül kóstoljuk meg a különleges ízű csevicét, Parád egyik jellegzetességét!
Épült néhány új esőbeálló is a környéken. Mellette kis tábla hirdeti: "A szemét azé, aki hozta! Vidd haza a szemetedet!"
Vadregényes vidék az Ilona-völgy
A vízesés, mely nagyjából 10 métert zuhan, ezzel hazánk legmagasabb természetes vízesése.
Kicsit közelebbről is
És itt már távozóban, fentről
A vízeséstől kis kaptató következik a Markazi kapuig, ahol is az erdészeti és a gyalogos és a kerékpáros turistautak találkoznak. Onnan egy jól követhető ösvényen jutunk el a Markazi várhoz, amely hazánk legszebb fekvésű és legszebb kilátást nyújtó várromjainak egyike. A várat feltehetően az Aba-nemzetség Kompolthy-ágából származó II. Kompolt Pál nevű fia építtette az 1270-80-as években. Oklevelekből ismert első ura Kompolti Imre, a későbbi siroki várnagy volt (XIV. század első fele), fénykorát az 1200-as évek végétől 1421-ig élte.
A Markazi kapu, amely természetesen nem egy díszes Székelykapu, pusztán a vadkerítésen való átjutást segítette
Útban a Markazi várhoz, remek színekben pompázik az őszi Mátra
A Markazi vár nyugati fala
Egy kis fényfürdő az őszi nap lemenő sugarainál
Szerintem hazánk egyik legszebb fekvésű várromja a Markazi
 A várról bővebben itt: Markaz

Harmadik napra maradt a "gerinctúra".... Irány fel a Kékestetőre busszal, aztán kényelmesen lefelé, na nem mindig, de többet mint fel.... Persze a hegység jellegéből adódóan akadt azért egy kis mászni való így is. A Mátrabérc Teljesítménytúrát -melynek keleti részéből kapunk most kis ízelítőt- 1987 óta szervezi a Hanák Kolos Turistaegyesület. Útvonala a Mátra fő gerincén vezet, 99%-ban erdei utakon. Kelet-nyugati irányban végighalad az egész hegységen. A hosszú távot magyarországi viszonylatban nagy szintemelkedés nehezíti. De mint ahogy már fentebb írtam is, mi ennek csak egy részletét járjuk most be, főképp a kilátások miatt, s azt is jórészt lejtmenetben, tehát senkit se rettentsen meg ez a bárkinek ajánlható 17 kilométeres út. Az őszi erdő gyönyörű színekkel örvendeztetett meg minket, jól tettük, hogy egy nappal elhalasztottuk ezt a túrát. Kékestető, Sas-kő, Disznó-kő, Markazi kapu, Hármashatár, Nagy-Szár-hegy, Cserepes-tető,  Oroszlánvár,  Domoszlói kapu,  Jagus... ezt végig a Mátrabérc és az országos kék útvonalán. És egy újdonság! Május közepétől eddig nem látott jelzésekkel találkozhatsz az Északi-középhegységben a Magyar Természetjáró Szövetség jóvoltából. A színes jelöléseket követve új tematika szerint járhatod be kedvenc helyszíneidet, a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység térségét. Ennek egyikén, a "Mátra bércein" elnevezésűn járhat, aki ezt az utat választja. Az új jelzés:  
Aztán a Jagus után lefelé Kisnánára a Csurgó-kútig a kék kör forrás jelzésén, s onnan a faluig a sárga jelzésen.
Az ország tetején, Kékestetőn. Azért megérdemelne egy szebb emlékhelyet is
Az Erzsébet-szikla őszi színbe öltözve
Kilátás a Sas-kő oldalából
A Sas-kő és a csúcsán a világháborús emlékmű
Reggeli kilátás a Sas-kőről keleti irányba. Egy kis köd, egy kis pára. Egy kis vörös, egy kis sárga....
Továbbmenve a Disznó-kőre érkezünk, innen is szép a kilátás!
Ismét egy új pihenőhelyet találtunk a Hármashatárnál is
Pazar kilátás nyugat felé a Nagy-Szár-hegy oldalából
Emelkedő az Oroszlánvár oldalában
Az Oroszlánvár
Recsktől délre, mélyen a Mátrában egy 604 méter magas hegycsúcson található a vár maradványa. Az országos kéktúra is átvezet rajta. Az Aba nemzettségből származó Kompolti Kázmér építtette IV. Béla parancsára. A várat először egy 1325-ös okmányban említik. A sáncokkal körülvett vár Eger 1552-es ostroma idején pusztult el. Az Oroszlánvárról bővebben itt: Oroszlánvár

Kilátás a Jagusról nyugat felé. A távolban látszik a Kékesi torony, onnan indultunk
Harangvirág
A Csurgó-kút
És a nap befejezéseként beugrottunk a Kisnánai várba is
A várudvar

"A kisnánai vár a későközépkori magyar nemesi rezidenciák egyik legszebb emléke. Története jól mutatja a földesúri lakóhelyek fejlődését és átalakulását. Kisnána a Mátra vidék többi településéhez hasonlóan az Aba nemzetség birtoka volt. A 13. század elején az Aba nemzetségből született meg a Kompolti család, ennek egyik ágán Kompolti Péter szerezte meg Nána birtokát. Péter az utolsó Árpád-házi uralkodók és Károly Róbert alatt hatalmas vagyonra tett szert, és magas udvari méltóságokat is betöltött, királynéi tárnokmester volt. Vagyona lehetővé tette, hogy várat építsen, valószínűleg ő emeltette Domoszló határában álló Oroszlánkő várát." 
Forrás és a várról bővebben itt: Kisnána

Az utolsó napra maradt a Galyatetői turistacentrum újdonsága, a Péter-hegyesén álló, felújított kilátó /Galya-kilátó/ meglátogatása. Ahonnan azért még átruccantunk Mátraszentlászlóra a Vörös-kő kilátóhoz.
A Turistacentrum
Egy kis történelem:
"Galyatető első megnevezett épülete a Samassa egri bíboros érsekről elnevezett menedékház volt (1894). A nyitott épület a fáradt turistáknak pihenő és éjjeli szállást nyújtott, az évszázadok folyamán azonban a tetejét eltüzelték, köveit széthordták. Később jött egy új nemzedék, A Magyar Hegymászók Egyesülete, akik 1921-24 között a Nagy Galya ormán, az egri érsekségtől 30 évre bérelt területen terméskőből megépítették az „Egyetemiek menedékházát”. Az épület mellett tartalék famenedékház, kilátó, és 3 síugrósánc is volt. Emellett a Posta-, távbeszélő-, és távíró- ügynökség, a Meteorológiai Intézet észlelő állomása, és az Országos Mentőállomás 1. számú állomása kapott itt helyet.
A menedékházban 2 nagy étterem, klubszoba, könyvtár (!) is működött. Emellett volt gondnoki szoba, postahivatal és 6 hálóterem, 57 ággyal. Tartalék fekvőhelyből 40-et találtak itt a turisták. Izgalmas hegyvidéki élet folyt itt, a konyha folyamatosan üzemelt, síversenyeket rendeztek, a menedékház tanfolyamoknak, iskolai kirándulásoknak is helyet adott. Mindent összevetve az Egyetemiek menedékháza európai szintű, az alpesi és tátrai házakkal vetekedő épület volt. Akkoriban a Galyatető környéki útjelzéseket az MHE tagjai tartották karban, valamint tevékeny alpin szakirodalmi működést is folytattak. Körükből került ki a Turistaság és Alpinizmus szerkesztőgárdája, és a munkatársak jelentős része."  Forrás és bővebben itt: Galyatető
Kilátás a Péter-hegyeséről nyugatra. Igazán szép az őszi Mátra innen, ebből az újszerű perspektívából!
Kilátás kelet felé, sajnos erre párásabb, és a nap is bezavar kicsit
Hát igen.... mintha a felhők között úsznánk mi magunk is....
Kilátás dél felé
És íme, maga a torony! Jól látszik a toldás, aminek hála, most igazi kilátásban lehet részünk
Az 1939-ben átadott kilátót körbevevő fák az évek múltával jelentősen túlnőttek az építmény kilátószintjén, ezért 2015-ben újabb 13 métert toldottak hozzá, s ezáltal már 30 méter magasra nőtt...
Mátraszentlászló felett járunk, a Vörös-kői kilátóban. A távolban a Galyatető
És kicsit közelebbről is.... Bár a távolság így is közel 3 kilométer

Aki teheti, így késő ősszel menjen el valamelyik hazai hegységünkbe, mert még biztosan hasonló szépségeket fog találni!!!