Szezonnyitó havas túra a Bükk-hegység tetején

A 2015-ös téli szezon első havas túráját terveztük, csak az időjárás szólhatott közbe.... de együttműködőnek bizonyult.

November vége felé általában hazánkban nem sok esély van az egybefüggő hótakaróra. De most úgy látszott, ez összejön. Megnéztem legalább 6 féle előrejelzést, ami nagyjából 7 félét mutatott.... ebből átlagot vontam, és döntöttem, irány valami magas hely, menjünk legalább 800 méter fölé, ott biztos hó lesz! De hova....? Osztottunk-szoroztunk, érdeklődtünk, és a Bükk-hegység tetején, Bánkúton találtunk alkalmas szállást a Fehér Sas Panzióban. 

Bánkút remek kiindulópontja akár nyári, akár téli túráknak, de különösen télen népszerű a viszonylag nagy, 900 méter körüli magassága és sípályái miatt, amelyek általában  megfelelően havasak minden  télen. "A fennsík egyike Magyarország leghidegebb tájainak, az évi középhőmérséklet 5,8 ℃-tól 7 ℃-ig terjed. A legalacsonyabb értéket Bánkútnál mérhetjük. Az évi csapadékösszeg is igen magas, kb. 800 mm körül alakul. Ezzel összhangban igen nagy magyarországi összehasonlításban a hótakarós napok maximális száma is. A Nagy-mező dolináiban az összegyűlő hideg légpárnák és az erős kisugárzás miatt akár nyáron is igen kemény, akár −7 ℃-os hőmérsékleti minimumok fordulhatnak elő."

A szokásos közel 7 órás utazás után Ómassán szálltunk le a buszról, mely szerencsére beviszi a gyalogos turistát a hegység szívébe. Ez a kis település sokszor volt kiindulópontja gyalogos és kerékpáros túráinknak is, hiszen egyfajta csomópontja a turistautaknak. Találunk itt egy kisboltot, kiskocsmát, egy igazi kulcsosházat, véletlenül éppen a kocsma mellett.... A Garadna-völgyet lezáró 500 méteres magasságban található kis település története egyébként az 1770-es években kezdődött, amikor is a hegység északi peremén bányászott vasérc feldolgozására vaskohót épített itt Fazola Henrik. Egyébként itt még semmi jelét sem láttuk a havazásnak, a télnek, de reménykedtünk, 600-700 méter felett már csak lesz valami..... 

Ómassa, főtér....

Egyenlőre semmi hó..... de majd feljebb!

Ómassáról nem a szokásos Száraz-völgyi turistautat választottuk Bánkút megközelítésére, hanem először a falun átmenő, Vadász-völgy felé vezető aszfalt úton haladtunk, melyen aztán tovább is mentünk egészen a Nyárjas-oldal alatti vízműig. Ez az út egyébként kerékpározásra kijelölt szakasz. Onnan a szokásos sárga+ jelzésű turistaúton ballagtunk tovább Bánkút felé. Az út hossza kb. 5 kilométer.

Felértünk 850 méterre és itt a hó!!! Jobbról a Bánkúti Turistaház.

Hát bejött a számításunk.... Bár nem volt még elég hideg, hogy igazai hótakaró alakuljon ki, de úgy látszott, hogy talán reggelre...! Vacsoráztunk egy jót, és vártuk a reggelt, a szokásos korai keléssel....

A Fehér Sas Panzió, átmeneti lakhelyünk....

Hétfő reggel.... Csendesen telt az éjszaka, nincs vendég a panzióban, csak mi ketten. És a lényeg, hogy tiszta fehér a táj, egész este esett a hó, lehűlt a levegő, megkaptuk, amiért jöttünk!!!

Tehát már 7 óra előtt elindultunk a Bükk-fennsík irányába, a szép kilátást ígérő déli kövek vonulata felé, így a Három-kő, Tar-kő volt a fő cél. Könnyű kis nézelődős túra, jó darabig az országos kéktúra útvonalát fogjuk követni. Szóval elindultunk a kellemes 10-15 cm-es friss hóban, amiben természetesen most még senki sem járt előttünk.... élmény volt így sétálni.    

Útjelzés a Faktor-réten

Pozitív változás, hogy az Országos Kékkör /OKK/ és az OKT mentén számtalan új és részletes útjelzést helyeztek el az MTSZ jóvoltából. 

Hótaposás a Faktor-réten

A Kis-sár-völgy környéke

A Zsidó-rét

A Három-kő 904 méter

Kiértünk a Három-kőre, amely éppen csak, de átlépi a 900 méteres magasságot. Gyönyörű panoráma fogadott minket, hatalmas felhő-pára-köd pamacsok úsztak mindenfelé. Egyébként ezt a helyet elkerüli az országos kék, amelyen eddig haladtunk, mert az a Keskeny-rét előtt elindul felfelé a Tar-kő felé. Ide a zöld háromszög -csúcs- jelzésen juthatunk fel, néhány száz méteres kitérővel a kékről. De amilyen szép volt a felhők játéka, olyan gyorsan véget is ért, épp csak néhány fotó, és máris eltűntünk a "tejfölben". 

Felhők közé bámulós

Miután magunkhoz tértünk a csoda elmúltával, ismét útra keltünk. Innen visszatértünk az országos kékre, ahol újabb igényes, mutatós és értékes információkat tartalmazó táblákkal találkoztunk a Tar-kő felé menet.

Igényes táblák az Országos Kékkör mentén, pozitív változások országszerte

Mint a mesében.... olyan volt az erdő

Egy megjegyzés. A téli túrák egyébként is egy más dimenzióját nyújtják a természetjárásnak. De ha friss hóban megyünk órákon át, és esetenként a hó belepi a fák törzsét, ezzel eltakarva a jelzéseket, a gyakorlatlan túrázó könnyen rossz irányba tévedhet... Mivel sem a kitaposott ösvényeket, utakat nem látjuk, sem a fákra festett jelzéseket, egy idő után kezd nagyon egyforma lenni a hóval borított táj... Szóval érdemes ilyenkor a szokásosnál figyelmesebben haladni, sűrűbben ellenőrizni a pozíciónkat, mielőtt jelentősebben eltérnénk a kijelölt útról.   

Pihenő a Tar-kőn, közel 950 méteren 

A Tar-kőhöz sem megy fel közvetlenül a kék sáv, ide egy kék háromszög -csúcs- jelzésen juthatunk ki. Itt is új tábla van, néhány évvel ezelőtt vandálok összetörték és eltüzelték a régit..... érthetetlen viselkedés ez számomra. Csak remélni tudom, hogy ezek az új információs táblák hosszú életűek lesznek majd. Még egy hasznos adalék. Tavasszal-nyár elején természetvédelmi okokból előfordul, hogy mind a Tar-kő, mind a Három-kő sziklagyepe részleges lezárásra kerül, amit ki is szalagoznak, s ilyenkor fokozott a természetvédelmi őrszolgálat jelenléte is a környéken. Innen elindultunk az Őserdő elkerített hatalmas fái felé. "Az Őserdő Erdőrezervátum 850-900 m tengerszint feletti magasságban található, 45-50 m magas 180-200 éves bükk óriások élik a maguk természetes életét. A szélviharok által kidöntött öreg fákon a mohák, a zuzmók és a gombák életközössége telepedett meg. Az ember a 19. század eleje óta közvetlenül nem avatkozik be az erdő fejlődésébe. Az elpusztult fák helyén a természet örök körforgását beteljesítve előbb vagy utóbb új csemeték nőnek." Ezt olvashatjuk a BNPI ismertetőjében. Ezért már jó néhány éve, elkerüli a jelzett út ezt a részt, megkerüli a Kis-Virágos-hegy irányába. Itt rátértünk a zöld sáv jelzésre, majd kb. egy jó kilométer után csatlakoztunk a kék+ jelzésbe amin aztán egészen Bánkútig haladtunk, érintve a Hármaskúti erdészházat /kulcsosház!/ és a Huta-rétet is. A túra hossza kb. 17 kilométer volt.

Gyönyörű fenyves az út mellet a Huta-rét környékén

Kellemesen elfáradtunk a nap végére, de annyi szépséget láttunk végig az erdőn, hogy amellett bármilyen fáradság eltörpülne, életre szóló élményeket szerezhetünk egy kis izzadság árán.... Higgyétek el, megéri! Ismét ettünk egy kiadósat, amit egy kis sörrel le is öblítettünk, így nem volt nehéz álomba ringatni magunkat aznap este, de tudva, hogy reggel ismét korán kelünk, így praktikus okokból is érdemes volt pihenni. 

Túránk harmadik napján igazi télies reggelre ébredtünk. Mínusz 5 fok volt, és a tegnapról megmaradt 10-15 cm-es hó. Viszont ragyogóan sütött a nap, ami kellemesebbé teszi még a legzordabb hideget is. Elbúcsúztunk a Fehér Sas Panziótól, s elindultunk, hogy megkerüljük a Bálványt, egy nem kijelölt, de a természetjárók, turisták által mégis sűrűn használt erdészeti úton, mely megkerüli a csúcsot a Tölgyes-orom irányába.

Kora reggel a Tölgyes-orom felé

Mögöttünk a Bálvány -956 méter- és a Petőfi kilátó

Végtelen látóhatár.... majdnem. A végén azért láthatjuk pl. a Magas Tátrát is.

Jobbra lent a Dédesi hegyek, a Dédesi várhegy és a Kisvár fehér sziklája. A távolban balra fent a Magas Tátra.

Így fest a Magas Tátra cirka 125 kilométer távolságból

Ez a kis kerülő út jó idő esetén megéri azt a kb. 35 perces sétát, amivel bejárhatjuk, s ha szerencsénk van, mint nekünk is, remek panorámában lehet részünk északi irányba, akár a Tátrát is szemügyre vehetjük, különösen gyakori ez ilyen tiszta, hideg téli reggeleken, mint ez is volt. 

A fotókról néhány szó. Végig egy 11-16 mm-es nagylátószögű objektívvel fotóztam, melyet nagyon megkedveltem. Remek tájképeket készíthetünk egy ilyen objektívvel, erdőkben, barlangokban vagy éppen szűk völgyekben, szurdokokban is jó hasznát vehetjük az extra nagy látószögnek, s ennek a fényerős /F2.8 as/ lencsének. Csak itt, a Tátra fotózásnál vettem elő a gyári 18-105 mm-es objektívet, mivel itt valamivel komolyabb zoom átfogásra volt szükség. 

Ahogy megkerültük a Bálványt, visszatértünk a Bánkúti műútra. Onnan egy néhány méteren a kék sáv jelzésen haladtunk, majd a régi, de ma már nem használt sárga kör jelzésen lementünk a Gyula-forráshoz. Szerencsére a forrás igen jól folyik, s viszonylag rendben van a környéke is, bár láthatólag nem sokan járnak erre. Innen már csak egy ugrás volt Ómassa a Száraz-völgy sárga+ jelzését követve. A túra hossza kb. 8 kilométer volt.

Rövid pihenő a Gyula-forrásnál

Ómassán vásároltunk a boltban egy kis ellátmányt az útra, ittunk egy kávét, és a 15-ös buszra felszállva elindultunk hazafelé, megkezdve kicsit hosszadalmas utunkat az Alföld irányába.