A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2013. július 17., szerda

Varázslatos Magyarország - 1. díj!



Kevéske büszkeséggel mondom, ez ismét egy szigorúan "csak" szakmai elismerés amit kaptam...
Tavaly decemberben már volt egy első helyezésem a Varázslatos Magyarország fotópályázatán, természetesen a saját -kompakt, bridge- kategóriában, hiszen még mindig azt használok, és még fogok is egy jó darabig az biztos.

A zsűriben van festőművész, nemzetközi hírű természetfotós, néhány pénzember, menedzser stb.
Nem is tettem nyilvánossá az indulásom a pályázaton, bár van közönség szavazás is, de mint ahogy már többször leírtam, az én közel 1000 fős ismeretségi körömből - a legtöbben túráznak, fotóznak! - általában 20-30 ember hajlandó szavazni ilyen esetben, mármint ha megkérem, mert amúgy a legtöbben még meg sem nézik, hogy miről van szó... Inkább küldenek egy játék felkérést a facebookon... Vagy egy körlevelet emailben...
Íme a győztes fotó:
Kilátás a pokolból
A kép a Bükk hegységben készült, az Udvarkői szakadékból feltekintve, amit Dante poklaként is ismernek.

És csak, hogy rámutassak arra, milyen rögös is egy kép, vagy éppenséggel egy fotós útja az internet és a népszerűség világában, bemutatok egy másik fotót is majd, melyet ugyaninnen készítettek erről a szakadékról. Van egy szolgáltatása a Google-nak, a Panoramio fotómegosztó. Lehet, hogy ezt sokan nem ismerik pedig hasznos is, mert például korlátlan méretű tárhelyet biztosít fotóinknak és ingyen! Persze cserébe nyilvánossá kell tennünk őket, pozicionálni kell a világtérképen, címmel kell ellátni és minimális egyéb kritériumoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy kitegyék a saját nagy Google térképükön. Például csak kültéri fotót küldhetünk, csak ritkán fogadnak el olyat, amin személyek is láthatók, stb. Ha úgy érezzük megfelelt a fotónk az elvárásoknak és mégsem választották ki, akkor küldjük el felülvizsgálatra. Persze bármilyen egyéb fotót is feltölthetünk, csak az nem fog megjelenni a világtérképen. Céljuk a világ tájainak bemutatása a felhasználók térképen is elhelyezett képeinek segítségével, így egy adott természeti érdekességről azonnal képekhez jutunk, elég csak a térképre néznünk-kattintanunk.

Nos, én a nyertes képemet feltöltöttem a Panoramiora, amit még kétszeri felülvizsgálat után sem talált a Google csapata a térképre való kihelyezésre alkalmasnak... Ez még a pályázatra küldés előtt történt. Aztán most, hogy ezzel a képpel nyertem, hát szívesen az orruk alá dörgölném!! És ami még érdekesebb, hogy például ezt a számomra semmitmondó /elnézést kérek a fotóstól!!/ képet meg simán elfogadták:
 
El nem tudom képzelni, hogy ez a kép miként képes jobban bemutatni a helyet mint az enyém, hiszen akárhol is készülhetett, mert a szakadékból pl. semmi sem látszik. De mindegy. Ez a példa is mutatja, hogy nem egyszerű mindenkinek megfelelő képet készíteni, és bizony az ilyen példák sértik a fotós önérzetét, de persze ezeken egyszerűen túl kell lépni, hiszen ebből a negatív kritikának is beillő esetből még tanulni sem lehetett...