A
földrajzi hegységből természetes az allegória útja a
lelki hegységig,
melyet
egyszer minden léleknek le kell gyűrnie, hogy céljához
jusson.
Mint
hátunk mögött a völgylakók, a legtöbb ember lenn él a lelki
hegyek alján,
és látja
bár mind életében, soha neki nem vág. Inkább meghallgatja a
visszatérő
utazók
történeteit, és megtakarítja az ínszakasztó fáradságot.
Mások
nekivágnak, de csakis tapasztalt kalauzok vezetésével a legjobban
kijárt és
legkevésbé
veszedelmes ösvényeken. Ismét mások, akik sem nem
tapasztaltak, sem
nem bíznak
kalauzokban, a maguk ösvényét próbálják kitaposni.
Sikerrel
csak kevesen járnak közülük, azonban olykor az akarat, a
szerencse és a
kegyelem
megsegíti őket. S ha már benn vannak a hegyek között,
ráébrednek, hogy
a
lehetséges utak közt nincs se egyedül üdvözítő, se kivált
ajánlatos.
A
hegyen annyi út vezet át, ahány lélek annak nekivág.
A Zen meg a motorkerékpár ápolás művészete
R. M. Pirsig
nagyon szép gondolatok,én is ezt vallom!
VálaszTörlésZsolt!
VálaszTörlésNagyon profi a blogod és a hobbid, csúcs!
Megmutatom az én blogomat és Gyulán élő öcsém weblapját. Hátha hasznát veszed, mint ahogy én a Tiédnek. További szép túrázó életet Neked. János
http://bagyiturak-kavecsodak.blogspot.com/
Zoltán
www.bagyinszki.eu