A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a narancssárga sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2014. június 17., kedd

Mátraerdő, a csörgő patakok hazája

Számomra a túrázás hőskora éppen a Mátra hegyein, erdőiben kezdődött, valamikor 1989-ben....
Senkitől nem kaptam tippeket, javaslatokat túraügyben, nem volt internetem, s nem volt egyetlen ismerősöm, barátom sem, akitől tanácsokat kérhettem volna, útvonallal, felszereléssel vagy bármi mással kapcsolatban.

De elindultunk, általában ketten, hárman, kis családi vagy éppen baráti csapatban. Végigjártuk a Mátrabércet, a patakokat, szurdokokat, megkerestük a forrásokat és a szép kilátást nyújtó sziklákat. Persze mindezt "úttörő sátorral", lengyel csővázas hátizsákkal, magyar vagdalthús konzervvel, kolbásszal, szalonnával és egyéb korabeli hadtáppal felszerelve. 

Azóta is szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre. És éppen ezért ma is szívesen járok vissza a jól ismert helyekre, hogy lássam a változást, vagy éppen az állandóságot, ami hol jót jelent, hol rosszat...

Most is szinte természetes volt, hogy ha május, akkor Bükk és Mátra... Mivel az előzőhéten már megvolt a Bükk így most május legvégén jöhetett a Mátra. A már megszokott és bevált Mátrafüredi Feketerigó panzió volt a szálláshelyünk, de itt már volt egy kis negatív változás... Bár a szoba szokás szerint igen korrekt volt, az étkeztetés színvonala az eddigi évekhez képest mind mennyiségben, mint minőségben romlott... 

Az első este, az első csörgő patak...
A Bene-patak Mátrafüred mellett, valamikor este hét óra után...
És újra egy kis negatív tapasztalat. Mivel péntek este volt, már beindultak a bulizós csávók és csajok, ami nem is lenne baj. De amikor az erdőben 14-15 éves gyerekek jönnek velünk szembe, vodkás és rumos üveggel a kezükben, este hatkor már kómásan... hááát nem tudom mennyire jó ez. 

2014.05.24. 
Első túranapunkon buszozunk és gyalogolunk. Busszal átmegyünk Mátraszentimrére, onnan gyalog le a Csörgő-szurdok romantikus völgyébe, aztán vissza fel Mátraszentistvánra. Ko, Z-, Po, Z négyzet, Z+. Itt fő célunk a szurdok bejárása volt, és még tovább, jelzetlen úton fel a patak mentén. 
Kora reggel Fallóskúton útba ejtettük a Szent-kút kegyhelyet is
Mária szobor
A Csörgő-szurdok bejárata Mátrakeresztes felől
Pihenő a sziklákon. Sajnos mivel kevés a víz, kicsi a csörgés.... "Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad...!" Wass Albert.
Természetesen reggel hét óra után senkivel sem találkoztunk még, pedig hétvége van.... A szurdokról még annyit elmondanák, hogy beszéltem komoly túrázókkal, akik azt mondták, rém unalmas ez a szurdok és semmi egyediség, csodálni való szépség nincs benne... Persze aki augusztus közepén, a legnagyobb szárazság és a legtöbb szúnyog közepette megy patakot nézni... az meg is érdemli a sorsát, én meg ezt gondolom! Egyébként a képek alapján döntse el mindenki maga, hogy megér-e egy utat a szurdok, de szerintem feltétlenül! A szurdokba igazából -természetesen- nem lehet lemenni hivatalosan, mert a túraút nem érinti.... Hát nem vicces...??? Vagy inkább sírnivaló, természetjáró szemszögből nézve a dolgot.  
Úttalan utakon. Természetes szépség.  
Ahogy egyre beljebb hatolunk az érintetlen vadonba, annál szebb lesz minden...  
Sziklák, patakok, moha, beszűrődő sárga és zöld fények, árnyékok és fénypászmák mindenütt. Kora reggeli illatok és hangok...
Sehol egy út... de mégis! Évezredek óta használja az ember a patakok, folyók bevágásait, mint természetes  "közlekedőfolyosót"  
Akkor sikerült dönteni, szép vagy nem szép...??? 
Innen nem messze van a Csörgőmalom romja, és még feljebb a hutahely, információs táblákkal és az emberi tevékenység nyomaival. Mivel már sokszor voltunk itt, s ez a része a völgynek már nem is annyira tetszik nekem, megjöttek már a hétvégi turisták is, így most nem is fotóztam errefelé semmit. Irány fel Mátraszentistvánra! Onnan átbuszozunk a Galyatetőre. Hajrá! 
Bár párás a levegő, de a  Galyatető oldalából gyönyörűen végiglátjuk a Mátra teljes keleti gerincét! Szuper!
És aki inkább szeretne láthatatlan maradni....
Sajnos a viharok itt is nagy károkat okoztak. Mátrabérc Galyatető és Kékestető között
Mondtam, hogy hozzunk láncfűrészt...!!
2014.05.25. Második túranap.
Mátrafüred, Peresi vadászház, Pálosvörösmart, Holló-kő, Kőkunyhó rom, Száraz-kesző, Vizes-kesző, Csepegő-forrás. P sáv, P négyzet, Piros háromszög, jelzetlen utak és a Vizes-keszőtől a Z sávon vissza. Kora reggeli indulás, ismét meglepetéssel! Az első kiépített pihenőnél két fiatal srácot találunk, hálózsákban fekve az egyik, a másik kábultan ténfereg.... Aztán látjuk, nem vicc, KÉT REKESZ pia mellettük, üdítős flakonok, csomagolt kaja szétszórva.... Ja, szombat este volt... Másképp nem is telhetne, ugye? Kiábrándító...
Rózsabogár és csemegéje, parlagi rózsa....
Baracklevelű harangvirág
A Peresi vadászház romjai.... Sajnos ezt is inkább hagyják állva összedőlni.... miért kell elherdálni az ilyen értékeket??
Innen nézve egész jó állapotban van a ház. De sajnos már rég feltörték, s belülről megy tönkre...
A melléképület már az összeomlás határán....
Vadvirágos rétek, parlagi rózsákkal
A Holló-kő. Néhány évvel ezelőttig ide csak a sziklamászók jártak. De aztán turistautat jelöltek ki a kövekre.
A Hollókőn... Háttérben a Kékestető tömbje.
"Várak a Mátrában túramozgalom" egyik ellenőrzőpontja. A Kőkunyhó romjánál vagyunk a tábla szerint. Természetesen ide is jelzetlen utakon kellett jönni.
Egy viszonylag épen maradt sarok és falmaradvány 
Hát nem aranyos...?? 
A Vizes-kesző völgye
Mintha szikrázna a patak... 
Itt találkoztunk két idős természetjáróval. Ennyi volt a napi "adag", senki mással nem találkoztunk. Pedig ma is gyönyörű idő volt! És vasárnap. Hallgattuk a patak "muzsikálását", fotóztunk és pihentünk, élveztük a nyugalmat melyet az ilyen helyek tudnak árasztani magukból.

2014.05.26. Harmadik túranap.
Busszal fel a Kékesre, aztán le Parádra... Közben egy darabig a Mátrabérc túrát követjük, végig a kéken... Sas-kő, Disznó-kő, Markazi kapu, onnan le a zöld jelzésen az Ilona-völgybe és végig Parádig. Aztán busszal vissza Mátrafüredre. A Kékesen nem fotóztam, és a Saskőnél sem. De a Disznókőnél már igen, ott tisztult a pára, jobbak voltak a fények. Természetesen itt sem találkoztunk senkivel.
Pihenő a Disznó-kő tetején
A Markazi kapu a Zöld sáv jelzésen... Anno igen sokszor használtuk a Markazi vár felé menve... Úgy 20 méterrel hátrébb van a nevesített rét, amely szintén Markazi kapu néven fut. 
Az Ilona-völgyi vízesés. Számunkra több, mint szimplán látnivaló...
Hazánk legnagyobb természetes vízesése. Kb. 10 méter magasból zúdul alá a víz.  Sokan úgy tudják, hogy a Lillafüredi a legnagyobb, de az mesterséges ugyebár....
Szépen porlik a vízpermet, ha kellően hosszú a záridő.... Bár lett volna egy igazán nagy eső tegnap... 
Csörög a patak. Zöld és fehér. A víz az élet. Még a sziklafal is élni látszik és él is! 
Hólyagos habszegfű
Lila ökörfarkkóró
Nos innen szépen lepattyogtunk Parádra, közben pihentünk a Szent-István csevicénél. És itt álljunk meg egy szóra! Innen egészen a vízesésig volt ám forgalom. Jöttek a "népek" rendesen, hiszen kocsival be lehet jönni a kútig, s onnan már nem sok az Ilona-völgy!! Hát így könnyű! Papucsos turisták... Aztán délután jött a menetrend szerinti zivatar, ami tulajdonképpen mindennap megvolt. De egyébként igazán szép volt az idő, s mivel mindig hajnalban indultunk, mire délután jött a zivatar, mi már a szálláson voltunk...

1 megjegyzés :

Ha van hozzáfűzni valód, vagy ha a véleményedet
szeretnéd leírni a blogról, akkor azt itt megteheted!
Nincs szóellenőrzés, kódbeírás!!