Az Odvas-kői barlangszállás 2008 tavaszán

Azzal kezdeném, hogy tisztelegni szeretnék a hely előtt, ami már valószínűleg sosem lesz olyan mint amikor ezek a videók készültek. Bár az az igazság, hogy már akkor is a végnapjait élte. Megemlékezni a helyről -és nem csak földrajzi értelemben- ahová 13 éven keresztül rendszeresen évszaktól függetlenül eljártunk. Összeszámoltam, több mint 60 éjszakát töltöttünk a barlangszálláson 1995 nyarától 2008 őszéig. Akkortól már lakhatatlan szemétdombbá vált, ami nagyrészt máig igaz.  

És szeretnék megemlékezni az emberekről, barátokról, családtagokról akik közül sajnos, már néhányan biztosan nem jutnak el többet ide. Persze az is igaz, hogy mi sem igen megyünk, mert a szállás az enyészeté lett mint olyan. A barlang természetesen megvan, de a szállás mint kellemes menedék, amilyen a fent említett időszakban volt, szinte bizonyosan végleg elveszett. Hacsak valami csoda  folytán valakik újra a szárnyaik alá nem veszik. A barlangot pásztorok használták eredeti állapotában. Aztán az 1960-as évek végén vették birtokba a turisták. Fénykorában rendes matracos vaskeretes ágyak voltak benne. Valamikor az 1990-es  évek elején leromlott az állapota. Aztán elkezdték helyrehozni. Hoztak 2 nagy asztalt, vagy 12 db. iskolai fa széket. Kályha is került a barlangba. És raklapokból épített fekvőhelyek. Ettől kezdve ismét szállásnak volt nevezhető.

A szállás újjáépítői között voltak Kazincbarcikaiak, Nyíregyháziak, és nem véletlenül hagytam utoljára őket: Jászberényiek. Na ők miattuk évekig nem jártunk a barlangba. Sőt, megkockáztatom, a vesztét ők és a hozzájuk hasonló "nagy" túrázók okozták. Igen -nagyok- méretben, létszámban, hangban, alkohol fogyasztásban. Szóval amennyit építettek annyit rontottak is, és a hely szellemét pedig végleg messzire űzték  estétől reggelig tartó harsány kurjongatásukkal. Valamint még az is a vesztéhez járult a helynek, hogy túl jó a fekvése. Az egyik falutól 2 km.-re van, a másiktól 5 km.-re és nem nehéz úton. Szóval bárki odajuthatott könnyedén. BÁRKI. Épp ezért jó volt kocsma helyett is hiszen oda lehetett vinni több zsák piát -szó szerint!- és meg lehetett tenni azt amit egy lakott -civilizált-  területen belül nem. Na egyeseknek erre volt jó a szállás.

Na de hagyjuk ezt! Jöjjön a film témája!

Mint mondtam 2008-ban kora tavasszal már kimentünk feltérképezni a terepet, mert április végére, ahogy mindig, túrát terveztünk és vendégeket is hívtunk. Mivel ők nem olyan strapa bírók mint mi, és a szállás már akkoriban a végnapjait élte, szerettük volna ha rendezett körülmények közé érkeznek.

Működjön a kályha, legyen hol feküdni, ne legyen szemét mint általában. Mindezt azért, hogy ne vegyük el a kedvüket már az elején az ilyenfajta "nomád" életmódtól. Túráknak nem lehetett nevezni általában ezeket az utakat, hiszen minden közel volt nem kellett sokat kutyagolni. De itt nem is ez volt a fő cél. Inkább az, hogy napokig -általában 5 napig- kint legyünk az anyatermészetben. Itt a napirend több száz éves hagyományok alapján ment. A mindennapi szükségletekhez valók előteremtése a semmiből, hogy azért mégis tudjunk főzni, mosni, tisztálkodni, melegben és kényelmesen aludni és mindezt önerőből a vadonban. Vízhordás, favágás melegedéshez és főzéshez. Maga a főzés pedig minél egyszerűbben és mégis jól. Meg persze a környezet folyamatos rendben tartása.

Semmi TV, PC, semmi boltba szaladgálás, vásárlás. Munkahely? Stressz? Semmi!!

Nekünk erre volt jó ez a szállás.

Íme a videó:

És néhány fotó: