A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a narancssárga sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2011. december 7., szerda

Az Odvas-kői barlangszállás 2008 tavaszán

Azzal kezdeném, hogy tisztelegni szeretnék a hely előtt, ami már valószínűleg sosem lesz olyan mint amikor ezek a videók készültek. Bár az az igazság, hogy már akkor is a végnapjait élte. Megemlékezni a helyről -és nem csak földrajzi értelemben- ahová 13 éven keresztül rendszeresen évszaktól függetlenül eljártunk. Összeszámoltam, több mint 60 éjszakát töltöttünk a barlangszálláson 1995 nyarától 2008 őszéig. Akkortól már lakhatatlan szemétdombbá vált, ami nagyrészt máig igaz.  

És szeretnék megemlékezni az emberekről, barátokról, családtagokról akik közül sajnos, már néhányan biztosan nem jutnak el többet ide. Persze az is igaz, hogy mi sem igen megyünk, mert a szállás az enyészeté lett mint olyan. A barlang természetesen megvan, de a szállás mint kellemes menedék, amilyen a fent említett időszakban volt, szinte bizonyosan végleg elveszett. Hacsak valami csoda  folytán valakik újra a szárnyaik alá nem veszik. A barlangot pásztorok használták eredeti állapotában. Aztán az 1960-as évek végén vették birtokba a turisták. Fénykorában rendes matracos vaskeretes ágyak voltak benne. Valamikor az 1990-es  évek elején leromlott az állapota. Aztán elkezdték helyrehozni. Hoztak 2 nagy asztalt, vagy 12 db. iskolai fa széket. Kályha is került a barlangba. És raklapokból épített fekvőhelyek. Ettől kezdve ismét szállásnak volt nevezhető.

A szállás újjáépítői között voltak Kazincbarcikaiak, Nyíregyháziak, és nem véletlenül hagytam utoljára őket: Jászberényiek. Na ők miattuk évekig nem jártunk a barlangba. Sőt, megkockáztatom, a vesztét ők és a hozzájuk hasonló "nagy" túrázók okozták. Igen -nagyok- méretben, létszámban, hangban, alkohol fogyasztásban. Szóval amennyit építettek annyit rontottak is, és a hely szellemét pedig végleg messzire űzték  estétől reggelig tartó harsány kurjongatásukkal. Valamint még az is a vesztéhez járult a helynek, hogy túl jó a fekvése. Az egyik falutól 2 km.-re van, a másiktól 5 km.-re és nem nehéz úton. Szóval bárki odajuthatott könnyedén. BÁRKI. Épp ezért jó volt kocsma helyett is hiszen oda lehetett vinni több zsák piát -szó szerint!- és meg lehetett tenni azt amit egy lakott -civilizált-  területen belül nem. Na egyeseknek erre volt jó a szállás.

Na de hagyjuk ezt! Jöjjön a film témája!

Mint mondtam 2008-ban kora tavasszal már kimentünk feltérképezni a terepet, mert április végére, ahogy mindig, túrát terveztünk és vendégeket is hívtunk. Mivel ők nem olyan strapa bírók mint mi, és a szállás már akkoriban a végnapjait élte, szerettük volna ha rendezett körülmények közé érkeznek.

Működjön a kályha, legyen hol feküdni, ne legyen szemét mint általában. Mindezt azért, hogy ne vegyük el a kedvüket már az elején az ilyenfajta "nomád" életmódtól. Túráknak nem lehetett nevezni általában ezeket az utakat, hiszen minden közel volt nem kellett sokat kutyagolni. De itt nem is ez volt a fő cél. Inkább az, hogy napokig -általában 5 napig- kint legyünk az anyatermészetben. Itt a napirend több száz éves hagyományok alapján ment. A mindennapi szükségletekhez valók előteremtése a semmiből, hogy azért mégis tudjunk főzni, mosni, tisztálkodni, melegben és kényelmesen aludni és mindezt önerőből a vadonban. Vízhordás, favágás melegedéshez és főzéshez. Maga a főzés pedig minél egyszerűbben és mégis jól. Meg persze a környezet folyamatos rendben tartása.

Semmi TV, PC, semmi boltba szaladgálás, vásárlás. Munkahely? Stressz? Semmi!!
Nekünk erre volt jó ez a szállás.

Íme a videó:
És néhány fotó:





      

6 megjegyzés :

  1. Nagyon ..nagyon..nagyon tetszett!Visszaemlékeztetett a mi túráinkra is...szinte ugyanaz..csak a mienk faház volt,emeletes,,de az ágyak,butorzat ugyanaz!!!És mi is minden hétvégén fennt voltunk!hej...a páromnak is tetszett!..Milyen jó is ott minden..mennyire egyszerü..és szép!Béke van és természet!!!!

    VálaszTörlés
  2. Így van!
    Az egyszerűség magában hordozza a békét
    a természet pedig a szépséget!!
    Csak ennyi és máris jó...

    VálaszTörlés
  3. Hú,nagyon érdekes lehetett a túra. Én ilyenen még nem voltam. Mindig házban aludtunk. De nagyon tetszett a leírása és a videók+ fotók melléklete is. :D

    VálaszTörlés
  4. Kár, kár, ahogy a varjú is mondja. Pedig de nagy kincs az ilyen!
    dalos

    VálaszTörlés
  5. sziasztok!
    ma jartunk fent! hat eleg lehangoloan nezett ki..... mindenhol palackos bor....

    VálaszTörlés
  6. http://www.youtube.com/watch?v=pWsGqIIXpK0&feature=youtu.be

    VálaszTörlés

Ha van hozzáfűzni valód, vagy ha a véleményedet
szeretnéd leírni a blogról, akkor azt itt megteheted!
Nincs szóellenőrzés, kódbeírás!!