Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban! Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében. A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet 2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!
Azon gondolkoztam, hogy egyáltalán megírjam-e ennek a túrának a történéseit, illetve közzétegyem-e itt az akkor készült fotókat...
Miért??
Mert nem lettek valami jók. Előjöttek a gépem korlátai, illetve én követtem el egy baklövést, nevezetesen azt, hogy nem vittem magammal rendes állvány a fotózáshoz... Amatőr....
Szóval elmentünk a Gyula melletti Mályvádi erdőbe, ahol köztudottan sok a nagyvad.
Voltak is rendesen, de mivel nem készültünk spéci öltözékkel /pl. terepszínű.../ és nem cserkésztük be őket rendesen, így nem tudtunk 150-250 méternél közelebb menni hozzájuk. És ez a távolság bizony maximális zoomolásra kényszerítette az én bridge gépemet. Ezt kombinálva az erdőben egy kis fényhiánnyal, kint a réteken hullámzó délibábbal és az állvány hiányával, hát.... elég gyenge, nem éppen természetfotós mértékű képek születtek. Viszont pl. legyalogoltunk közel 25 km-t.
De úgy gondolom, hogy igaz ugyan, hogy csak éppen-éppen csak nézhető képek születtek, de viszont mégis jó tanulságul szolgálhatnak sokaknak.
Kíváncsi fülek a tavaszi erdőben
Ugyanaz, kicsit másképp vágva.Ezek a képek jól sikerültek volna, ha 50 méterrel közelebb megyek és van állvány.
Erdőlakók rejtőszínben. Példát vehettünk volna róluk és akkor közelebb kerülhettünk volna egymáshoz...
Magányosan. Az út melletti csatornában megbújva simán 100 méteres közelségbe mehettünk volna. A szél is szemből jött, szóval nem lett volna gond. És itt már délután sajnos a pára is homályosította a képet.
Sokadalom. Délután fotózni a szántáson, +24 'C -ban... délibábozott a levegő rendesen. Esélytelen volt éles képet készíteni. Ugyanakkor még a viharos szél is lökdösött rendesen.
Hát erről ennyit... Ilyenkor mondják azt, hogy majd legközelebb!! Egyébként szégyen vagy nem, aktív természetjáró létemre ez volt az első eset közel két év alatt, hogy ilyen jellegű feladatra próbáltam rávenni a kompakt -bridge- gépemet. Nem megy. Erős képzajjal dolgozik, rossz hatásfokú az elektronikus képstabilizátor és a zoom határ felső részén már romlik a képminőség. De próbálkozni azért lehet...
De azért amire ez a gép megfelel, az ment, sima tájképek, makrók.
Bogaras
Sikló
A földúton napozott
Ártéri erdő Gyula közelében. HDR
A Boszorkány erdő. HDR
Fasor HDR-ben. Ez a kép néhány órán belül bekerült az aznapi legnépszerűbbek közé az egyik legnagyobb külföldi fotómegosztó oldalon.
Jó, tudom, pl a HDR technika megossza az embereket, mert úgymond "természetellenes" hatásokat produkál. De éppen ettől érdekes, ha megtartjuk a megfelelő arányokat és nem húzzuk túl az effekteket.
És a végére egy kis videós összeállítás, ami szintén az éppen csak nézhető kategória... De érdekességképp megteszi, bemutatni a hihetetlen mennyiségű vadállományt ami miatt nem szívesen látják a turistát ebben a szép nagy erdőben.
Én épp azt élvezem a Hs10-ben (szinte tök ugyanaz mint a Tiéd csak korábbi), hogy vannak "korlátai", szinte minden "túrára" már csak ezt viszem. Így nem a technika dolgozik, élvezem a cserkészést, hisz közel kell menni a jó képért, élvezem a tökölést, a "vadászat" okozta örömöt. Nem használok leseket, búvóhelyeket fair-nek érzem ha elba... és megugrik egy őz vagy róka, hisz Én voltam a béna. Ne sajnáld a korlátokat, élvezd.
Hát tudod, jó szakember nem élvezi a rossz szerszámot... Mert mint ahogy írtad is, azzal csak a tökölés megy, s ezáltal magának a tökölésnek szenteljük a "munkaidőt"... De...!! Persze az is igaz, hogy van ebben jó is. Én magam azért nem veszek még egy darabig jobb "szerszámot" mert rá akarom szánni az időt a tökölésre. Mindemellett fel szeretném magam tornázni a nem tökölős gyerekek szintjére, persze ott csak a legaljára, s ha ez már megvan, jöhet az új cucc... és az újabb tökölés.... Ha pedig nem megy, akkor tudomásul veszem, hogy én is ott ragadtam a tökölős többséggel a sárban.... s akkor jó a fából vaskarika is.
Én épp azt élvezem a Hs10-ben (szinte tök ugyanaz mint a Tiéd csak korábbi), hogy vannak "korlátai", szinte minden "túrára" már csak ezt viszem. Így nem a technika dolgozik, élvezem a cserkészést, hisz közel kell menni a jó képért, élvezem a tökölést, a "vadászat" okozta örömöt. Nem használok leseket, búvóhelyeket fair-nek érzem ha elba... és megugrik egy őz vagy róka, hisz Én voltam a béna. Ne sajnáld a korlátokat, élvezd.
VálaszTörlésHát tudod, jó szakember nem élvezi a rossz szerszámot... Mert mint ahogy írtad is, azzal csak a tökölés megy, s ezáltal magának a tökölésnek szenteljük a "munkaidőt"... De...!! Persze az is igaz, hogy van ebben jó is. Én magam azért nem veszek még egy darabig jobb "szerszámot" mert rá akarom szánni az időt a tökölésre. Mindemellett fel szeretném magam tornázni a nem tökölős gyerekek szintjére, persze ott csak a legaljára, s ha ez már megvan, jöhet az új cucc... és az újabb tökölés.... Ha pedig nem megy, akkor tudomásul veszem, hogy én is ott ragadtam a tökölős többséggel a sárban.... s akkor jó a fából vaskarika is.
Törlés