November vége a Bükkben... Se nem ősz - se nem tél...

2013. november 24.

Ősz vagy tél...? A képből nem derül ki... Szalajka völgy bejárata

Újabb "hosszú" túrára indulunk, az idén már sokadjára, a célunk a Bükk hegység és egy kis nosztalgia... Ellátogatunk néhány helyre, ahol már bizony közel 20 éve nem voltunk. No nem azért, mert  mondjuk nem érdemes megnézni ezeket a helyeket, nem... Csak egyszerűen kimaradtak az évek során a túratervekből és útvonalakból. 

Lássuk csak, mik is volnának ezek! 

Először is az Éles-kő vár csekély romjai, a Szalajka völgy közelében, amelyek mára már lassan a feledés homályába vesznek, pedig nagyon szép és vadregényes környezetben találhatjuk. Mármint ha megtaláljuk, mert ugyebár jelzett út nem vezet hozzá... 

Másodjára jön a Damasa-szakadék, Bánhorváti és Uppony között, a Lázbérci Tájvédelmi Körzetben, amiről lehetne vitatkozni, hogy mennyire számít még a Bükk hegységhez, de számomra odatartozik.

Harmadjára pedig a Gilitka kápolna következik, amely az erdő mélyén várja az arra látogatókat, Bélapátfalva és Szarvaskő között az országos kék túra útvonala mentén.

Persze ezekhez a célokhoz hozzáfűztem még egy ismertebb, jártabb helyet is, amit majd a túrák során érinteni fogunk, már csak a rend és a rutin kedvéért is...

Pl. Szalajka-völgy, Bükk-fennsík, Bélapátfalva stb.

És miért van az, hogy se nem ősz - se nem tél...??

Mert hóra számítottunk az előrejelzések alapján, de igazából abból semmi sem lett, legalábbis amerre mi jártunk.

És ősz sem volt, hiszen ahhoz már túl későn mentünk, de azért így sem volt teljesen jellegtelen  és szürke a táj, habár sokszor csak percekre mutatta meg magát a nap.

És akkor jöjjenek a képek!

Szalajka-völgy

Megfagyasztva...

Zúgó

Első nap elindultunk Szilvásváradról a Szalajka-völgybe, ahonnan először Tótfalu-völgybe tértünk le, aztán a Kukucsó-völgy felé vettük az irányt. Mert erről a legegyszerűbb megközelíteni az Éles-kő vár romját, természetesen jelzetlen úton kell menni, de semmi gond, hiszen végig egy erdészeti utat kell követni. Sajnos a várból már alig-alig van valami, pedig a kilátás pazar, és nagyon romantikus helyen fekszik. Kis gyöngyszeme lehetne ez a környéknek, de úgy gondolom, hogy néhány évtized és azt is elfelejtik majd, hogy ott volt...

Jelzetlen, magányos, elhagyott úton

Egy kissé meredek....

Elfoglaltuk a várat!

120'-os panorámakép a várból, sajnos a fények nem voltak éppen ideálisak...

Innen átmentünk a Kalapati pihenőhöz, ahonnan a tanösvényen mentünk vissza Szilvásváradra.

A második napon egy szintén rég nem látott ismerőst keresünk fel, méghozzá a Damasa-szakadékot.
Reggel fagyott, és mivel korán indultunk, csípős volt a reggel, amikor nekiindultunk az útnak Bánhorvátiból.

Napkelte Bánhorváti felett

Itt a szakadék!!

A sok avartól nem látni az utat...

A Damasa-szakadék felülről, közvetlenül az út mellől. Jól látszik, hogy szétszakadt a hegy....  És nehéz nem megtalálni!

Sok panaszt olvastam arról, hogy nehéz megtalálni a szakadékot, hát mit mondjak... Húsz éve sem volt ezzel gondunk és most sem lehetett. Bánhorvátiból végig a Csom-patakát kell követni az Egres völgyig /kék plusz/ egy szekérúton. Aztán ahol sok kezd lenni a szikla ott a szakadék /kb. 70 perc volt/, közvetlen az út mellett. Ha Uppony felől jövünk sincs gond, hiszen ott is szekér út van a vadászházig /kék sáv, kék plusz/ és még tovább is, szintén a völgyet követve. Elő sem vettük a térképet...

A szakadékban

Az "álbarlang" lejárata, itt sokszor még májusban is havat találni!

A Három-kő bérc vadászház

Egyébként mint most is, kiengedett a fagy, sár lett, és ilyenkor bizony nehéz a le vagy feljutás a szakadék bármely oldalán. Szóval sáros, havas, jeges, csúszós útviszonyok mellett csak nagyon körültekintően lehet haladni itt!! A szakadék szélére való kimászkálásról meg jusson eszébe mindenkinek a közelmúltban a Rám-szakadékban történt tragédia...
Szóval a vadászháznál balra fordulunk /kék háromszög/ a Három-kő bérc felé, ami már új, ismeretlen út lesz számunkra. Onnan pedig irány a Kalica-tető, Dede-vár, és végül a Lázbérci víztároló mellett Dédestapolcsányig /kék sáv/. Erre az útra nagyjából 7 órát számoltunk, kényelmesen, fotózva, nézelődve.

Panorámakép a Három-kőről

Panorámakép a Kalica-tető melletti kilátóhelyről

Sajnos most sincsennek jó fények...

A Kalica-tető /402 m./

 

A Dede vár romjai

A víztároló

Az Upponyi-szoros

 

180'-os panoráma a tóról. A közhiedelemmel ellentétben egy kilátópontról elkattintott tájkép nem panorámakép!! Fotós szempontból ennek van egy kritériuma, méghozzá a min. 3:1-hez oldalarányú képméret.

Harmadik nap. Megérkezett egy túratársunk és így most három főre kiegészülve túrázunk. A mai cél végigjárni a Szalajka völgyet, felmenni a Cserepes-kőhöz és aztán még sötétedés előtt leérni Szilvásváradra a Geranna vár felől. Ma reggel is jót fagyott, de sajnos hó nem lesz... Viszont végre süt a nap!!

Egy kis játék a vízzel és a fénnyel... nem tudom kihagyni, már szokásommá vált ezeknek a "tükröknek" a használata!

 

















Hasonlóval már nyertem pénzdíjas fotópályázatot, szóval nem csak nekem jönnek be az ilyen "trükkök"!

Az erdő utunkat állta.... Na jó, nem igaz, tovább engedett... 

Pihenő. Észrevettem, hogy nyitva maradt a ház!!

A Kopasz-réti kutatóház bejárata

Szóval nyitva találtuk a barlangászok bázisát, hazaérve első dolgom volt megkeresni őket a neten és értesíteni a vezetőjüket erről. Láthatóan mellézárták az ajtót... Mivel jól felszerelt kis házikó, valószínűleg széthordták volna néhány napon belül, ha felfedezi valami "jólelkű" arra járó... De így hálásan megköszönték a fáradozásom, és a magam részéről remélem, hogy hiánytalanul megtaláltak mindent.

Látjuk a fényt az alagút végén...

Ebéd a Cserepeskői barlangszálláson

A barlang előtt

A Kopasz-rétről elindultunk a Kálmán-lápa felé, ott készült a fénycsóvás kép. Aztán végig a kevéssé jártnak mondható úton, a zöld négyzeten. A barlangban viszonylagos rend volt, ezért az élénk szél elől odahúzódtunk és megebédeltünk.

Szép kilátás! Így jelöli a térkép ezt a helyet.

A Tátra a Leány völgyi kilátóból

A Mátra vonulata sötétedés előtt

Végre egy igazán napos túrát csináltunk, napos, bár szeles volt, de sokkal kellemesebb, mint mondjuk a köd vagy az eső....
És ahogy terveztük, még éppen a sötét előtt visszaérkeztünk a bázisra.

Negyedik nap. Megint ketten maradtunk. Levezető túra a Bélapátfalvára a Gilitka /Szent Anna/ kápolnához és a Ciszterci Apátsághoz.

Egy erdőmunkás emlékére

A Kápolna. Példásan rendezett környezettel.

Ismeretlen katona sírja a Kápolna előtt

Romantikus, nyugodt, békés környezetben.

A Ciszterci Apátság a Bél-kő alatt. A kép HDR technikával készült, éppúgy mint a következő két másik. Ez egy nagy nemzetközi fotómegosztó oldalon félórán belül bekerült a legnézettebbek közé.

A lemenő nap fénye. Erről az oldalról kevesebbet fotózzák az épületet.

A szikla... Így fest a Bél-kő délutáni fényekben.

Összegezve a túra tapasztalatait, eldöntöttem, hogy a Lázbérci Tájvédelmi Körzetbe még visszamegyünk, mondjuk jövő tavasszal és jobban bejárjuk a Damasa-szakadék környékét és a víztároló térségét is.