A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2016. április 4., hétfő

Tűzhányók nyomában a Bükkalján

Éppen nemrégiben olvastam a Turista Magazin oldalán, hogy a Bükknek bizonyos könnyen elérhető részeit már szinte "szétfotózták" turisták.... És ez igaz is. Éppen ezért kerestem egy olyan környéket húsvéti túránk helyszínéül, ahonnan ritkábban látni képeket, leírásokat, és csendesebb hely, mint mondjuk Lillafüred vagy éppen a Szalajka-völgy. Ja, és mellesleg olyan vidék legyen, ahol még mi sem jártunk.... Így esett a választásunk a Bükkaljára. 

Szállást Bogácson kaptunk a Muskátli Apartmanházban, ami remek helynek bizonyult, bár minden szoba foglalt volt, de mégis csendes, nyugodt volt a mindennek felszerelt ház. Sikeresen összehangoltuk a vonatos-buszos utazást, ami hazafelé már kevésbé volt gördülékeny, de nem volt vészes az utazás. Mindenesetre aki autó vagy kerékpár nélkül érkezik erre a tájra, az készüljön fel arra, hogy a faluk közti közlekedés nem egyszerű, annak ellenére, hogy relatíve közel vannak egymáshoz. Éppen ezért mi a gyalogos-buszos kombinációkat alkalmaztuk, sok gyaloglással, és kevesebb buszozással. 

Fő úti célunk a Bogácstól 6 km-re levő Kő-völgy (Alsó és Felső-szoros) volt. Ez a völgy lényegében Cserépváralja és Kács között van félúton ez az igencsak vadregényes, 10-15 méter magas sziklafalakkal övezett szurdok völgy, melynek teljes hossza 2 kilométer. Leglátványosabb része az ún. Felső-szoros, ahol szinte beborítják  a völgyet a fölé magasodó zöld mohás sziklafalak.
És még egy rövid kitérő a bejegyzés címéhez. Hogy is kerülnek ide a tűzhányók?
"A Bükkalját felépítő valamennyi kőzet közül a miocén vulkáni tufaváltozatok a legelterjedtebbek és legjelentősebbek a felszínformálódás szempontjából. Alapvető szerepük van hegylábfelszín meghatározó, gyakran látványos formáinak (pl. felszínalaktani szintek, részaránytalan hegyek), sziklaalakzatainak (pl. kőtornyok, kaptárkövek) kialakulásában." Forrás: Vágó János értekezése nyomán.

A Felső-szoros a Bükkalja vulkanikus eredetű egyedülálló geológia látványossága. A Felső-szoros keményebb kőzeteiben a kanyargó Tardi-patak (ér) szűk szurdokot tudott kialakítani magának. Formailag leggazdagabb képét a szurdok a legszűkebb és legmélyebb középső szakasza mutatja, ahol a jégkorszakokban végbemenő fagyaprózódás hatására orgonasípok módjára sorakozó kőzetoszlopok kísérik az erősen kanyargó, eróziós üstökkel tagolt medret, melyet 4-5 m magas, 1-1,5 m széles, riolittűzárkő-hasábok,  tornyok szegélyeznek. A szoros felső peremén, a Szaduszka-tetőn a kőzetaprózódásból kisebb kőtengerek képződtek a jégkorszakok idején.

A völgyet mi Bogácsról gyalog közelítettük meg, mégpedig a piros sáv jelzésen, amelyen a Mária-út is vezet, és magán a Kő-völgyén keresztül is ez az út visz át. Közben bementünk Cserépváraljára is, és a falu feletti hegyen megnéztük a Cserépvár romjait és ezektől nem messze egy kaptárkövet is a "Nagy-kúpot". 
A Cserépvár romjai. Építésének pontos ideje ismeretlen, első okleveles említése 1408-ból származik
Csekély falmaradványok. A vár pusztulása az 1600-as évek végén kezdődött
Gabonatároló vermek az út mellett. 12 db található belőle, az Egri vár helyőrségének gabona ellátását szolgálták. Vigyázat! Balesetveszély!
Sajnos nincsenek elkerítve ezek a vermek, és tábla sem figyelmezteti az arra járókat a közvetlen balesetveszélyre. Ezek a vermek 4-8 méternél is mélyebbek, egyetlen bejáratuk a felső nagyjából 60x60 cm-es lyuk. Aki ide beleesik.... 
Kőhodály
Kaptárkő Cserépváralja határában
Kő-völgy. Innen kezdődik a látványos rész

A Kő-völgy déli bejáratánál van néhány kidőlt fa az úton, de azokat viszonylag könnyen meg lehet kerülni. 
Szerencsére azért nem olyan vészes a helyzet.... mert a völgy oldalában kell menni
Szép helyen vezet az út, érdemes kicsit megállni és nézelődni

Na, innen kezdődik a legjava! Ez a Felső-szoros
Itt érezhetjük, hogy milyen kicsik is vagyunk a természet alkotásai mellett. Kő-völgy, a Felső-szoros déli bejárata




Hatalmas kőtornyok magasodnak a völgy fölé
Sajnos teljesen be volt borulva, így azért nem olyan látványosak színek. De előttünk egy keltike mező van
Egy valami hiányzott a völgyből.... Nem volt víz a patakmederben!
Mindenfelé keltikék ontották bódító illatukat
Ha sütött volna egy kicsit a nap.... még szebb lett volna minden
Kicsik vagyunk, ugye?
Kakastaréj.... Ez már a szoros északi vége
Sajnos viszonylag kevesen járnak erre, pedig nem túlzás azt mondani, hogy ez a völgy és a szoros az Északi-középhegység leglátványosabb természeti csodái közé tartozik. Több figyelmet érdemelne! Ottjártunkkor sem találkoztunk csak egy kisebb külföldi turista csoporttal. A völgyből kiérve a Dobi-réten ebédeltünk a csepergő esőben, szerencsénkre egy elhagyott munkásszálláson menedéket találtunk az eső elől.  A Dobi-rétről pedig Cserépfalu felé vettük az irányt, méghozzá a piros+ és később már a sárga sáv jelzésen.
Ideális menedék volt
Útközben még megnéztük a Hideg-kút környékét is.
A Hideg-kút
Cserépfalu felett is vannak szép sziklák, érdemes szétnézni a tanösvény jelzésén is!
Délután volt, mire itt találkoztunk néhány kirándulóval
Az Ördög csúszdája nevű hegyoldal
Innen gyorsan lerobogtunk Cserépfaluba, és busszal visszamentünk Bogácsra, mivel elkezdetett szakadni az eső. Tartalmas nap volt, pedig csak 15 kilométert kellet megtennünk, könnyűnek mondható terepen, jól jelzett utakon. Mégis az út sok-sok látnivalóval, érdekességgel szolgált. Ezen kívül a többi két túranapon jártunk még Szomolyán, és a Mész-hegy, Nyerges-tető környékének kaptárköveinél, amiről egy későbbi blogban írok majd.  

2016. március 24., csütörtök

Egyéjszakás kaland a Mátrában

Még az év elején elhatároztuk, hogy megnézzük a Mátra egyik új kilátóját, a Nyikom csúcsán épített Gortva-Jójárt-kilátót. Ez január elején meg is történt, melyről itt olvashattok:
Akkor a következő elhatározásunk az lett, hogy a kilátóban fogunk tölteni egy éjszakát, hiszen hála Gortva Zsolt munkájának, erre is alkalmas a kilátó, lényegében bármelyik évszakban. Ezt a tervet is sikerült nyélbe ütnünk, erről olvashattok most.  

Mivel korán kitavaszodott, elég kellemes reggeli hőmérsékleteknek örvendhettünk már március végén. Szóval csak egy kicsit fagyott hajnalban és napközben általában +10'c felett volt folyamatosan, ez lehetővé teszi akár a szabadban alvást is, megfelelő felszereléssel és hozzáállással. De ha van egy valamelyest fűthető menedék.... akkor tényleg könnyedén megoldható az "egyéjszakás" "ottalvós" kaland a hegyen. Ezért gondoltam arra, hogy nem is tölthetnénk annál alkalmasabb helyen a csillagászati tavasz kezdetét március 20-án, és az Erdők Nemzetközi Napját március 21-én, mint éppen az erdőben, tehát irány a  Gortva-Jójárt-kilátó és a Mátra!   

A szokásos 4 órás vonatozást Pásztótól egy rövid 20 perces buszozás követett, így mivel szerencsére minden csatlakozást sikeresen elértünk, 11 óra után "már" Mátrakeresztesen voltunk, a Mátra nyugati kapujában. Az "Ágasvári menedékház" elnevezésű buszmegállóban történő leszállás után lényegében már egy perc múlva a hegyen gyalogoltunk felfelé. Ragyogó napsütés, élénk szél, madárcsicsergés, igazi tavaszias hangulat volt az erdőben. 

Egyébként ugyanazon az útvonalon mentünk fel a kilátóhoz, amit már a januári út kapcsán is leírtam, de emlékeztetőül íme néhány részlet: Mátrakeresztestől a piros+ jelzésen indulunk, ezt követve kb. 15 percnyi séta után megnézhetjük az Alsó és Felső-vízeséseket, valamint a Vidróczki barlangot. Innen továbbmenve néhány helyen gyönyörködhetünk a kilátásban is, aztán belecsatlakozunk a piros sáv és az újabb festésű kék "M" a "Mátra bércei" jelzésbe. Később egy nagyobb fenyvesben is sétálhatunk a Nyikom-forrás környékén. Figyelem! A forrásra ne számítsunk, mint vízvételezési helyre, mert általában nem találunk benne iható minőségű és mennyiségű vizet! Az út teljes hossza Mátrakeresztestől a kilátóig nagyjából 4 km, és kb. 450 méter emelkedőt kell leküzdenie annak, aki vállalkozik az útra és felkaptat a 764 méter magas csúcsra. 
Az Alsó-vízesés. A kép jobb sarkában lent látszik, hogy csupa jég minden, dacára a jó időnek
A Felső-vízeséshez vezető út
A Felső-vízesés. Balra fent a sarokban a Lyukas-kő
Szép kilátás az Erdész-rét környékén
Megérkeztünk a Nyikom csúcsára, a Gortva-Jójárt-kilátóhoz
A kilátótól keletre eső vad vidék. A háttérben fent a kilátót látjuk a fák között
Mire felértünk a kilátóhoz, kicsit romlott az idő, de még így is jónak mondható volt, túrás szemszögből nézve. Sajnos a kilátót semmilyen tábla, felirat nem jelzi egészen a Nyikom- nyeregig, ahonnan már amúgy is láthatjuk, és igazából még kijelölt turistaút sem vezet hozzá... Valamint tulajdonképpen a természetjárók számára ugyan megnyitott, de lényegében mégiscsak magánterültről lévén szó, ha itt járunk -és persze máskor is- illik rendesen, igazi természetjáróhoz méltóan viselkedni. Én magam is előzetesen telefonon egyeztettem a tulajdonossal a kilátóban történő éjszakázással kapcsolatos tervemről. 
Vacsorához készülődve
Ilyenkor egyébként kellemes melegre senki se számítson még úgy sem, hogy az alsó szinten lehet fűteni, hiszen a kőfalak igencsak lehűltek a tél folyamán. Vágott fa van, de "gyújtósról" mindenkinek magának kell gondoskodnia, amihez esetleg baltát is érdemes vinni, mert az nincs. Elvileg napelemes világítás van éjszaka, de most nem működött, csak a torony tetején lévő kereszt volt kivilágítva, szóval természetesen jobb, ha viszünk magunkkal megfelelő világítóeszközt, mint egyébként is egy éjszakai túrára. 
A kilátó éjszakai, holdfényes megvilágításban. Ideális menedékhely "egyéjszakás" kalandokhoz
Néhány adat erről a fotóról, hogy kedvezzek fotóstársaimnak is. 
Gép: NIKON D5200. Objektív: Tokina F2.8, 11-16mm. Kép adatok: F2.8, ISO 160, 15 SEC, 11 mm-en. A kilátó szemből ledes lámpával van megvilágítva, a telihold túlságosan erős fényét a fátyolfelhők sikeresen kompenzálták a megfelelő időpont és a hosszú záridő miatt.
Napkelte repülővel. Ezt lájuk, ha szimplán csak kinézünk az ablakon kelet felé
Kilátás déli irányba
Kilátás nyugati irányba. Jobb oldalon, középtájon azt a hegyes árnyékot a Nyikom csúcsa vetíti Pásztó irányába
Csendesen telt az éjszaka, bár sötétedés előtt 6 lövést hallottunk a közelből, a Muzsla irányából. Aztán már csak az erős szél fütyült a kilátó körül, és reggelig abba sem hagyta. Hajnal 5 után ébresztő, kávézás, kaja....és természetesen takarítás, rendrakás a kilátóban. 7 után indulás lefelé. Pásztóig a zöld+ jelzésen mentünk, ami nagyjából 8 kilométer a vasútállomásig, miközben 600 métert ereszkedünk lefelé. Még visszajövünk máskor is, már megvan a következő tervünk....
Kora reggel hazafelé. Alattunk Pásztó és a távolban már a Cserhát lankái látszanak

2016. március 13., vasárnap

Mátrafüred, ahol patakok születnek

Az idei év eleje elég csapadékosan alakult, ezt a természetjárók hol örömmel, hol éppen keserűséggel fogadták, a helyzettől függően. Az viszont egészen biztos, hogy aki idén februárban-márciusban ki tudott vagy ki fog jutni patakok, források, egyéb vizes látványosságok közelébe, annak különleges élményekben lehetett, vagy lehet majd része. 

Nekünk március első napjaiban csak egy nagyon rövid, alig félnapos kirándulásra futotta, de azt hiszem ez a rövidke út is jól példázza, nem kell hosszú kilométereket gyalogolni azért, hogy megtaláljuk a természet kisebb-nagyobb csodáit, szépségeit. Egy egészen könnyű tavaszi sétán is szembetalálhatjuk magunkat szebbnél szebb alkotásaival a természetnek. 

Lássuk hát merre is jártunk. Egy egyszerűen megközelíthető és közkedvelt helyen, a Mátrai kirándulások egyik legjobb kiindulóhelyének számító Mátrafüreden szálltunk le a buszról. Mivel természetesen hétköznap mentünk, egyetlen más kiránduló sem volt a környéken. Szerencsére éppen egy esőmentes napot fogtunk ki, így nagyrészt ragyogó napsütésben haladtunk első úti célunk, a Bene-patak felé a piros és a zöld sáv együttes jelzésén, amelyeken tovább menve akár a Kékestetőre is felmehetünk. 
Mintha mélyen az erdőben járnánk.... Pedig nem! Néhány száz méterre vagyunk Mátrafüred központjától az út mellett... Ez már a Bene-patak
A Bene-patak 3 méteresre duzzadva
Kiderült az, ami egyértelmű.... A déli napsütésben megfelelő erősségű szűrők nélkül elég nehéz hosszú záridős képeket készíteni. De azért talán sikerült. 

A Mátrafüred melletti Bene-pataknál jártunk. Nem véletlen, hogy a környéken a 19. század elejéig 17 kallómalom és 26 vízimalom működött, jól látszik a képen a patak ereje, mely nagyobb esőzések idején 3-4 méter szélesre is megduzzad.  Ez a kép bekerült a Turista Magazin "A hét képei" válogatásába.
Három irányból tör be a víz a patak mederbe
A Bene-patakot elhagyva továbbhaladtunk a P és Z sáv közös jelzésén egészén a Csepegő-forrásig, ahol is egy kisebb gázlón lehet átkelni a Csurgó-patak most korántsem olyan szelíd vizén. Egyébként itt ágazik le a Z és a P sáv jelzés. Mi a Z sávon haladtunk tovább a Vizes-Kesző mély völgyében. Onnan aztán később egy erdészeti út segítségével átmentünk a Csatorna-patak völgyébe, és onnan vissza Mátrafüredre.
Átkelés a Csurgó-patakon
A Vizes-Kesző
Időszakos vízesés, melyet csak néhány napig láthatunk
Kanyargós patakmeder, zuhogó víz, zöld mohás sziklák, nyugalom.... Mi kell ennél több...?
Egészen vad vidék.... Pedig csak 2 kilométerre vagyunk Mátrafüredtől
Vizes-Kesző.... Lényegében az egész utat elöntötte a patak
Tovább, felfelé....
Na, nézzük csak, merre járunk....
Szebbnél szebb erdőkön át
Mindenfelől jön a víz... Így születnek a patakok!
Csatorna-völgy, Csatorna-patak. Lendületesen szalad a víz a Kékestető irányából. A kék háromszög jelzésén vagyunk.
Ördög / Hertelendy/ forrás környéke és a Csatorna-patak
Sajnos a forrásnál kiépített pihenőre fák dőltek, na nem most, már rég..... De azokat eltakarítani.... nem lehetett eddig
Wass Albert örök érvényű szavaival élve: A víz szalad, a kő marad.... a kő marad!
Szépséges kis zúgó a Csatorna-patakon
Ahol két patak találkozik: A Csatorna és a Somor-patak összefolyása. S ez így már a Bene-patak!
Amint látható, ezen a kis alig 10 kilométeres kiránduláson is annyi szépséget volt alkalmunk megfigyelni és lefotózni, hogy alig tudtam közüle válogatni úgy, hogy már-már ne legyen túl sok a kép....