A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2014. június 29., vasárnap

Villámlátogatás a Bükk tetejére...

Már régebb óta terveztünk Krisztián barátommal egy rövid kis túrát a Bükkbe, ahol is kirohanunk valami jó helyre, ott alszunk /bár végül is csak ott éjszakáztunk, nem mindegy!!/ és másnap már hajnalban lesietünk a hegyről. Ja, és közben természetesen fotózunk is. Így lényegében 24 órán belül csinálhatunk egy tartalmas és izgalmasnak mondható éjszakán átnyúló túrát.

2014.06.27.
Hát ez most sikerült is. 
Én hajnalban végeztem a munkából, két részletben aludtam 1-1 órát. De sebaj, irány a Bükk!
Miskolcon találkozunk, buszozás, célunk a Garadna völgy. A Szövetség-forrástól indulunk, Jávorkút, Nagy-mező, Három-kő az útvonal. Viszonylag jó tempóban megyünk, nekem legalábbis az, Krisztián könnyebben veszi az akadályokat, hiába ő sportos alkat, s hát van köztünk jó néhány év korkülönbség is... 

Gyalogos túrázókkal igazából nem is találkozunk, csak néhány bringással... Furcsa ez, hisz remek az idő és péntek délután van... nyakunkon a hétvége. De mégis, elég kihalt minden.
Hamar, nagyjából 4 óra alatt felérünk a Három-kőre. Szép a látvány, pompás az idő, bár útközben nem sokat fotózunk, de már mindketten láttuk ezt az utat is számtalanszor. Így csak szemmel élvezzük a látványt, most elég az is. 
A Három-kő. Talán elővehetnénk a fotómasinákat... Itt éjszakázunk, ez lesz az erkélyünk....
Késő délutáni fények. 900 méteres magasságban vagyunk, alattunk 400-700 méteres dombok, hegyek.
Krisztián a Tarkő felé tájolja magát, no meg a gépét
Az utolsó fények... Munkában a természetfotós. 
Hangulatos színekben. Előttünk jobbra a Tar-kő, a háttérben a messzeségben a Mátra látszik
Ezek a képek már 20.30 körül készültek. Kicsomagoltuk a hálózsákokat, és jöhet az éjszaka!
Jött is, csak az álom nem jött a szemünkre... Ezért írtam az elején, hogy kint éjszakázunk és nem kint alszunk... Éjfél előtt annyira szépek voltak a csillagok, hogy muszáj volt felkelni a hálózsákokból és nekiállni az eget a csillagokat a fotózni... Asztrofotózás, persze Krisztián tükrös gépével, ami megfelel az ilyen feladatokhoz. 
A képen látható egy kis meteor, szerencsés pillanatok!! Gutter Krisztián képei!
Csillagköd.... remek fotó!! Mi Krisztiánnal legalábbis örültünk ezeknek a képeknek, hisz még sosem sikerült ilyesmit fotóznunk!!
Alattunk Felsőtárkány és Eger fényei látszanak. Hát nem alszunk, de nem is bánjuk ilyen látvány mellet...!
Na, szóval így nem aludtunk kint a Három-kő tetején.... Mondjuk én két óra után megfeküdtem, és nagyjából másfél órát aludtam is. Egyébként hajnalban mindössze +6 'C volt...   

2014.06.28.
Szóval korán keltünk, összepakoltunk és irány Bánkút! Gondoltuk, hátha látunk szép párás töbröket a Nagy-mező környékén. De nem, vagyis csak minimális volt a pára, le sem fotóztuk, pedig lehetett volna valami látványos a dolog. De ez most nem jött össze. Bánkútról letrappoltunk Ómassa felé s onnan a régi úton a Garadna-völgybe. Ott reggeliztem, mosakodtam, összeszedtem magam és indultam haza. Krisztiánt elküldtem az előző busszal, hisz ő mindjárt otthon van, minek ücsörögjön itt... 
Hajnali fények a Bükk-fennsíkon
És még néhány kép a túráról.



Jól sikerült kis túra volt, már meg is beszéltük, mihamarabb megejtjük a következőt...  

2014. június 17., kedd

Mátraerdő, a csörgő patakok hazája

Számomra a túrázás hőskora éppen a Mátra hegyein, erdőiben kezdődött, valamikor 1989-ben....
Senkitől nem kaptam tippeket, javaslatokat túraügyben, nem volt internetem, s nem volt egyetlen ismerősöm, barátom sem, akitől tanácsokat kérhettem volna, útvonallal, felszereléssel vagy bármi mással kapcsolatban.

De elindultunk, általában ketten, hárman, kis családi vagy éppen baráti csapatban. Végigjártuk a Mátrabércet, a patakokat, szurdokokat, megkerestük a forrásokat és a szép kilátást nyújtó sziklákat. Persze mindezt "úttörő sátorral", lengyel csővázas hátizsákkal, magyar vagdalthús konzervvel, kolbásszal, szalonnával és egyéb korabeli hadtáppal felszerelve. 

Azóta is szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre. És éppen ezért ma is szívesen járok vissza a jól ismert helyekre, hogy lássam a változást, vagy éppen az állandóságot, ami hol jót jelent, hol rosszat...

Most is szinte természetes volt, hogy ha május, akkor Bükk és Mátra... Mivel az előzőhéten már megvolt a Bükk így most május legvégén jöhetett a Mátra. A már megszokott és bevált Mátrafüredi Feketerigó panzió volt a szálláshelyünk, de itt már volt egy kis negatív változás... Bár a szoba szokás szerint igen korrekt volt, az étkeztetés színvonala az eddigi évekhez képest mind mennyiségben, mint minőségben romlott... 

Az első este, az első csörgő patak...
A Bene-patak Mátrafüred mellett, valamikor este hét óra után...
És újra egy kis negatív tapasztalat. Mivel péntek este volt, már beindultak a bulizós csávók és csajok, ami nem is lenne baj. De amikor az erdőben 14-15 éves gyerekek jönnek velünk szembe, vodkás és rumos üveggel a kezükben, este hatkor már kómásan... hááát nem tudom mennyire jó ez. 

2014.05.24. 
Első túranapunkon buszozunk és gyalogolunk. Busszal átmegyünk Mátraszentimrére, onnan gyalog le a Csörgő-szurdok romantikus völgyébe, aztán vissza fel Mátraszentistvánra. Ko, Z-, Po, Z négyzet, Z+. Itt fő célunk a szurdok bejárása volt, és még tovább, jelzetlen úton fel a patak mentén. 
Kora reggel Fallóskúton útba ejtettük a Szent-kút kegyhelyet is
Mária szobor
A Csörgő-szurdok bejárata Mátrakeresztes felől
Pihenő a sziklákon. Sajnos mivel kevés a víz, kicsi a csörgés.... "Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad...!" Wass Albert.
Természetesen reggel hét óra után senkivel sem találkoztunk még, pedig hétvége van.... A szurdokról még annyit elmondanák, hogy beszéltem komoly túrázókkal, akik azt mondták, rém unalmas ez a szurdok és semmi egyediség, csodálni való szépség nincs benne... Persze aki augusztus közepén, a legnagyobb szárazság és a legtöbb szúnyog közepette megy patakot nézni... az meg is érdemli a sorsát, én meg ezt gondolom! Egyébként a képek alapján döntse el mindenki maga, hogy megér-e egy utat a szurdok, de szerintem feltétlenül! A szurdokba igazából -természetesen- nem lehet lemenni hivatalosan, mert a túraút nem érinti.... Hát nem vicces...??? Vagy inkább sírnivaló, természetjáró szemszögből nézve a dolgot.  
Úttalan utakon. Természetes szépség.  
Ahogy egyre beljebb hatolunk az érintetlen vadonba, annál szebb lesz minden...  
Sziklák, patakok, moha, beszűrődő sárga és zöld fények, árnyékok és fénypászmák mindenütt. Kora reggeli illatok és hangok...
Sehol egy út... de mégis! Évezredek óta használja az ember a patakok, folyók bevágásait, mint természetes  "közlekedőfolyosót"  
Akkor sikerült dönteni, szép vagy nem szép...??? 
Innen nem messze van a Csörgőmalom romja, és még feljebb a hutahely, információs táblákkal és az emberi tevékenység nyomaival. Mivel már sokszor voltunk itt, s ez a része a völgynek már nem is annyira tetszik nekem, megjöttek már a hétvégi turisták is, így most nem is fotóztam errefelé semmit. Irány fel Mátraszentistvánra! Onnan átbuszozunk a Galyatetőre. Hajrá! 
Bár párás a levegő, de a  Galyatető oldalából gyönyörűen végiglátjuk a Mátra teljes keleti gerincét! Szuper!
És aki inkább szeretne láthatatlan maradni....
Sajnos a viharok itt is nagy károkat okoztak. Mátrabérc Galyatető és Kékestető között
Mondtam, hogy hozzunk láncfűrészt...!!
2014.05.25. Második túranap.
Mátrafüred, Peresi vadászház, Pálosvörösmart, Holló-kő, Kőkunyhó rom, Száraz-kesző, Vizes-kesző, Csepegő-forrás. P sáv, P négyzet, Piros háromszög, jelzetlen utak és a Vizes-keszőtől a Z sávon vissza. Kora reggeli indulás, ismét meglepetéssel! Az első kiépített pihenőnél két fiatal srácot találunk, hálózsákban fekve az egyik, a másik kábultan ténfereg.... Aztán látjuk, nem vicc, KÉT REKESZ pia mellettük, üdítős flakonok, csomagolt kaja szétszórva.... Ja, szombat este volt... Másképp nem is telhetne, ugye? Kiábrándító...
Rózsabogár és csemegéje, parlagi rózsa....
Baracklevelű harangvirág
A Peresi vadászház romjai.... Sajnos ezt is inkább hagyják állva összedőlni.... miért kell elherdálni az ilyen értékeket??
Innen nézve egész jó állapotban van a ház. De sajnos már rég feltörték, s belülről megy tönkre...
A melléképület már az összeomlás határán....
Vadvirágos rétek, parlagi rózsákkal
A Holló-kő. Néhány évvel ezelőttig ide csak a sziklamászók jártak. De aztán turistautat jelöltek ki a kövekre.
A Hollókőn... Háttérben a Kékestető tömbje.
"Várak a Mátrában túramozgalom" egyik ellenőrzőpontja. A Kőkunyhó romjánál vagyunk a tábla szerint. Természetesen ide is jelzetlen utakon kellett jönni.
Egy viszonylag épen maradt sarok és falmaradvány 
Hát nem aranyos...?? 
A Vizes-kesző völgye
Mintha szikrázna a patak... 
Itt találkoztunk két idős természetjáróval. Ennyi volt a napi "adag", senki mással nem találkoztunk. Pedig ma is gyönyörű idő volt! És vasárnap. Hallgattuk a patak "muzsikálását", fotóztunk és pihentünk, élveztük a nyugalmat melyet az ilyen helyek tudnak árasztani magukból.

2014.05.26. Harmadik túranap.
Busszal fel a Kékesre, aztán le Parádra... Közben egy darabig a Mátrabérc túrát követjük, végig a kéken... Sas-kő, Disznó-kő, Markazi kapu, onnan le a zöld jelzésen az Ilona-völgybe és végig Parádig. Aztán busszal vissza Mátrafüredre. A Kékesen nem fotóztam, és a Saskőnél sem. De a Disznókőnél már igen, ott tisztult a pára, jobbak voltak a fények. Természetesen itt sem találkoztunk senkivel.
Pihenő a Disznó-kő tetején
A Markazi kapu a Zöld sáv jelzésen... Anno igen sokszor használtuk a Markazi vár felé menve... Úgy 20 méterrel hátrébb van a nevesített rét, amely szintén Markazi kapu néven fut. 
Az Ilona-völgyi vízesés. Számunkra több, mint szimplán látnivaló...
Hazánk legnagyobb természetes vízesése. Kb. 10 méter magasból zúdul alá a víz.  Sokan úgy tudják, hogy a Lillafüredi a legnagyobb, de az mesterséges ugyebár....
Szépen porlik a vízpermet, ha kellően hosszú a záridő.... Bár lett volna egy igazán nagy eső tegnap... 
Csörög a patak. Zöld és fehér. A víz az élet. Még a sziklafal is élni látszik és él is! 
Hólyagos habszegfű
Lila ökörfarkkóró
Nos innen szépen lepattyogtunk Parádra, közben pihentünk a Szent-István csevicénél. És itt álljunk meg egy szóra! Innen egészen a vízesésig volt ám forgalom. Jöttek a "népek" rendesen, hiszen kocsival be lehet jönni a kútig, s onnan már nem sok az Ilona-völgy!! Hát így könnyű! Papucsos turisták... Aztán délután jött a menetrend szerinti zivatar, ami tulajdonképpen mindennap megvolt. De egyébként igazán szép volt az idő, s mivel mindig hajnalban indultunk, mire délután jött a zivatar, mi már a szálláson voltunk...

2014. június 16., hétfő

Ismét a Bükkben túráztunk


Nem is olyan rég jártunk a Garadna völgyben és már ismét itt vagyunk... De így a jó, hiszen talán legkedvesebb hegységünk a Bükk és ezért ide rendszeresen, ha lehet havonta néhány napra mindig eljövünk. Idézve a népszerű TV műsor címét, hazajáró-k- vagyunk itt is. Van abban valami jó, hogy nem ritkán látott vendégként, feszengve próbáljuk jól érezni magunkat a hegyekben, ha már itt vagyunk, hanem szívesen és gyakran látott családtagként jövünk, tudjuk mit hol találunk, kérdés nélkül tesszük a dolgunkat, nincs bennünk semmi "idegen" érzés... 

Egyébként elég hosszan "ültem" most ezen az anyagon, sehogy sem akaródzott megszületni ez a blog bejegyzés. Itthon is gondok vannak, hisz a párom hosszas gyógykezelésre szorul egy itthoni baleset miatt, csinálnom kell a kiskertet, dolgoznom kellene a házon, jönnek nyáron a túlórák, ősszel pedig hatósági vizsgák a munkahelyemen... Közben meg túrázni, fotózni, bringázni is jó lenne ugyebár... 

Na, de lássuk a túrát!

2014.05.18. Az érkezés napja.
A szokásos közel 6 órás vonatozás után és 1 órás buszozással már hipp-hopp meg is érkeztünk a Garadna-völgybe a DTSK táborba. Hárman jöttünk, a fater és egy kollégám kísért el erre az útra. 

Mivel általában már délután van mire ideérünk és hát az út is fárasztó, ilyenkor ebéd után csak egy rövidebb útra szoktunk csak vállalkozni. Így volt ez most is, megspékelve azzal, hogy azért a fater már mégiscsak a nyolcvanadik évét tapossa.... Így hát a mai útvonal: Garadna - Köpüs-kő, Magos-kő, Csókás és vissza a Garadnába. Mivel jórészt jelzetlen utakon közlekedünk, ezért felesleges tovább részletezni az útvonalat...
Szemetelés a Köpüs-kő tetején. Sajnos egyesek nem bírnak magukkal....

Tavaszi színek...
Nőszirom
Barlangszállás 
Sajnos itt is szemetelnek, pedig ez is fokozottan védett terület!!
Komor felhők késő délután. Mindez a Magos-kő tetejéről.
2014.05.19. Második nap.
Ma már kicsit komolyabb útra indulunk. Garadna - Csókás / K+, P+, Z, Zo / -Andó-kút - Dobrica-forrás környéke / Zo, Z /- Lillafüred.
Az összedőlt Lendeczky pihenő
Az Andó-kút felújított pihenője.
Ismertető táblák. Reméljük, hogy sokáig jó állapotban maradnak.

Egy fiatal kis varangy
Szarvasbogár
Egy régi asztal, amit már újra birtokba vett a természet...
A Dobrica forrástól nem messze található ez a kis, kb. 2 méter magas, mésztufalépcsős vízesés. Bárcsak több víz lenne...
A Varbó-Andókúti tanösvény nagyjából 40 méterre vezet innen, de persze ide nem...
A Palotaszálló a Hámori-tó végének környékéről nézve
A Palotaszálló a Hámori-tó végének környékéről nézve
Lillafüred - a Szinva-patak vízesése
A Sebes-víz patak mésztufalépcsős vízesése
A fenti képen látható a Sebes-víz patak legszebb kis vízesése, melyet a Garadna-völgyből a "Z" jelzésen érhetünk el, vagy a Szövetség forrástól induló Pisztráng tanösvény második jobbra -fel- vezető erdészeti út leágazásán haladva a patakig.

Ez a túra nagyjából 16 km-es volt, amit szerencsére a csoport legidősebb tagja is jól bírt.
Késő délután értünk vissza a táborba, ahol egy jó kis saját készítésű konzerv vacsora várt, természetesen szabadtéri zuhanyozás után elkezdtük a pakolást a holnapi hazautazáshoz.