Téli túra és kilátómustra a Mátrában

A 2015-ös év folyamán kilátót újítottak, avattak a Galyatetőn, Péter-hegyesén. Erről a legtöbb hazai természetjáró, turista hallott. De arról már kevesebben tudtak, hogy lényegében két "kilátó projekt" futott szinkronban ez idő tájt, mert a Mátra nyugati szélén egy teljesen új kilátó épült fel 2015 tavaszán, mely így a Mátra legfiatalabb kilátója lett. Mivel sajnos a márciusi megnyitóra nem tudtunk elmenni, és kíváncsiak voltunk, hogy milyen is lett a kilátó, a Gortva-Jójárt kilátó, mert bizony nem túl sokat hallani róla a megnyitása óta. Nosza hát felkerekedtünk, és első 2016-os túránkon utánajártunk, hogy mi is a helyzet a Nyikom 764 méteres csúcsán.

A 22 méter magas Gortva-Jójárt kilátó

Szállásunk a már bevált Fűrészmalom vendégházban volt Mátrakeresztesen, mely lényegében a Mátra nyugati kapuja. Innen nagyjából 5 kilométeres sétával -közben 460 méter emelkedőt leküzdve- elérhető a kilátó a piros+, piros sáv, illetve az új "Mátra bércei" jelzésen. Ugyanez Pásztóról 6.5 kilométert és 600 méternél több emelkedőt jelent a zöld+ jelzést követve. Hozzá kell tennem, hogy magához a kilátóhoz jelen -2016 január eleje- állapotban még kijelölt turistajelzés nincs, a Nyikom-nyereg után csak egy tábla jelzi az irányt. Erre mit mondhatnánk...? Majd lesz! Még egy apróság. Maga a hegy, a Nyikom, a kilátó magánterület, a Gortva birtok része. 

1.pont, vendégház, 2.pont Alsó és Felső-vízesés, 3.Erdész-rét, 4.pont Nyikom-nyereg, 5.pont Gortva-Jójárt kilátó, 6.pont Jójárt-forrás és menedékház, 7.pont buszmegálló

Hózápor van készülőben az Erdész-rét környékén. Mátrakeresztes felett járunk.

Jelzések tömkelege. Természetesen a kilátóról szó sincs. 700 méteren vagyunk és -12'C van!

A kilátó legfelső szintje

Igazi kényelem a kilátóban

Mi kell még...???

Nos, hát ennél többet egy túrázó sem kívánhat, a kinti -12'C helyett kellemes meleg az alsó szinten, hála a remek kályhának!

Egyébként nem kell megijedni, könnyen rátalálhatunk a kilátóra, külön jelzések nélkül is. Sajnos a kilátást a havazás és a párás idő miatt nem élvezhettük, ezért arról fotó sem készülhetett a 764 méter magasan található kilátóból. Miközben melegedtünk, megérkezett Gortva Zsolt is, a kilátó építésének ötletgazdája, és a terület tulajdonosa is. Megtudtuk tőle, hogy az építés ötlete pusztán csak abból eredt, hogy ez a birtok legmagasabb pontja, és egy kilátó megépítésével szép kilátást nyújtó pontot szeretett volna teremteni az arra járó természetjáróknak. Az építkezés teljesen önerőből folyt, támogatást nem kért senkitől. A kilátó tetején egy kereszt látható, mely sötétben ki van világítva, egyfajta tájékozódási pontot nyújtva. Egyébként korszerű, környezetbarát, napelemes, akkumulátoros energiaellátás működik a kilátóban, minden szinten energiatakarékos alkonykapcsolós világítás van, és egy konnektor is található, melynek segítségével mobileszközöket tudunk feltölteni árammal. 

Amint a képen látszik is, fűteni is lehet, fa is van összevágva, félóra alatt egészen meleget tudtunk varázsolni odabent, hogy ne fagyban ebédeljünk a kényelmes asztaloknál. Asztalok, padok minden szinten vannak, és két ágyat is találunk fent. Tavasztól őszig az esővizet is összegyűjtik, aminek segítségével a megfáradt turista akár felfrissítheti magát mondjuk egy gyors mosakodás erejéig. Így tulajdonképpen a Gortva-Jójárt kilátó menedékházként is funkcionál, egyedüliként a Mátrában! És mindezt természetesen ingyen! Ellentétben a Galya-kilátóval, ahol több mint 2000 ft.-ba kerül személyenként, ha ott szeretnénk aludni fent a "kockában". Zsolttól megtudtuk, hogy további fejlesztéseket tervez, tereprendezést a kilátó körül, és esetleg még turistaház is épülni fog fent. Kifejeztem aggodalmam, hogy nem tart-e a vandáloktól, akik sajnos legtöbb kirándulóhelyünk környékén felbukkannak. Elmondta, hogy eddig komolyabb rongálás nem történt, egy-két apróság tűnt el a kilátóból, de amennyiben nagyobb mértékű rongálás, lopás vagy egyéb hasonló fog történni, a kilátót lezárja, elkeríti. Megteheti, hiszen az övé, magántulajdon, magánterület, ahol lényegében az ő vendégei vagyunk. 

Közben kicserélték a lemerült akkumulátorokat, és elindultak további terepszemléjükre, így elbúcsúztunk Gortva Zsolttól és sok sikert kívántunk neki a további terveihez. Mi is elindultunk lefelé a hegyről, az egyre intenzívebben hulló hóban. De immár nem követtünk semmilyen jelzést, erdészeti utakon indultunk el észak felé, a Jójárt-forráshoz és szükség-menedékházhoz. A forrás a házban található ahol végszükség esetén meghúzhatjuk magunkat rövid időre. Természetesen ez is a Gortva birtok része, az ő gondozásukban áll. Hát jó lenne, ha minden hegységünkben lenne egy ilyen önzetlen ember, aki valóban a természetjáróknak akar kedvezni, nem üzleti alapon. Őszinte elismerésünk!

Jójárt-forrás és menedékház hózáporban

Innen hamarosan leértünk a Hasznosi víztározó előtti buszmegállóhoz és visszatértünk Mátrakeresztesi szálláshelyünkre. Mindent összegezve ez a kilátó is megér egy túranapot, jó lenne, ha több turistát vonzana a Mátra nyugati szélére, ami sajnos egyébként is kissé háttérbe szorul a többi felkapottabb részhez képest. 

Másnap egy rövid kirándulást tettünk a Mátrakeresztestől 15 perces / 1 km / könnyű sétával elérhető, sajnos a kirándulók által kevéssé ismert Alsó és Felső-vízesésekhez, melyeket közvetlen a piros+ jelzések mentén - a Felső-vízeséshez a piros háromszög leágazás vezet - találunk. Megnézhetjük még ezen az úton az Alsó-vízesés felett a Vidróczki-barlangot is, ami persze inkább csak egy sziklaüreg. Remek és könnyen elérhető túracélpontok ezek bármely évszakban!

A megfagyott Felső-vízesés, balra fent a Lyukas-kő

Felső-vízesés

A Lyukas-kő és a jégcsapok

Az Alsó-vízesés. Szemben fent találjuk a Vidróczki-barlangot, ahová most nem mentünk fel

Jó hangulatban a jég tetején is

Kapcsolódó cikkek: 

Az őszi Mátra szépségei 

Mátrai két évszakos barangolás 

Gortva birtok 

Interjú a blogról

Tavaly december végén interjú készült a blogról, melyet most megosztanék veletek, hiszen éppen ma, 2016 január elsején délelőtt jelent meg az  Nsppress.hu oldalon. 

Az interjút itt olvashatjátok: Interjú

Évzáró teszt-túra

Kicsit megkésve, a 2015-ös év utolsó délutánján határoztam el magam, hogy megírom ezt a kis bejegyzést. December végén kirándultunk egy kicsit a Bükk-hegységbe Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe és természetesen a kihagyhatatlan Bükk-fennsíkra. Utunk igazi célja lényegében két új felszerelésünk tesztelése és bejáratása volt. Jómagam kénytelen voltam venni egy új bakancsot, mivel az előző -Zamberlan- darab, alig 3 év és alig több mint 1000 kilométeres használat után eléggé tropára ment..... Bár hozzá kell tennem a történethez, hogy hosszú évek óta ez volt az első olyan bakancsom, ami túlélte a 6 hónapos jótállási időt nálam..... Szóval akár elégedett is lehetnék, de nem vagyok...  

A jobbos bakancs talpa.... Láthatóan kevés ragasztót kapott.

A balos bőre majdnem teljesen vastagságában átrepedt.... a kicsit korai elöregedés jeleit mutatja.

 És az új reménység.... Hanwag Tatra Wide.

Hanwag Tatra Wide

Ez egy tágabb, magasabb boltozatú kaptafára készített modell, elveben több helyet hagyva a lábfejnek. Ami igaz is, viszont maga a talp nagyjából 1 centivel keskenyebb az eddig általam használt bármely bakancsnál. Szóval ha széles, széttaposott a talpad, vagy esetleg bütykös lábad, lábujjad  van, nem biztos, hogy ez lesz életed legkényelmesebb túrabakancsa. Egyébként a varrások és pl. a fűző kapcsok is jónak tűnnek, érdekesség, hogy a kapcsokba épített kis golyókon siklik a cipőfűző, ami ezáltal egyfajta áttételt ad a húzáskor. A talp recézettsége is jónak ígérkezik. Láthatóan viszonylag vastag bőrből van a felsőrész, picit nehezebb is a bakancs, mint pl. a Zamberlan volt. 

A másik tesztalanyunk egy pár fűthető zokni volt. Mivel sajnos a páromnak komoly érszűkülete van a lábában, így lehetetlenség azt a hagyományos vastag gyapjúzokni, dupla túra zokni, stb. módszerekkel melegen tartani. Ezért gondoltunk erre a megoldásra.

   

Maga a zokni egy jobb minőségű sport zokninak felel meg. A talpán kis tasakba belehelyezhető a fűtést biztosító szilikonhoz hasonló képlékenységű, erős műanyag külsővel megerősített fűtőelem. Vezetéken megy az áram le a zoknik szárán elhelyezett zsebekből-elemtartókból, amikben 3 db AA elem került elhelyezésre. Fenntartással fogadtam ezt a megoldást, mert nem gondoltam, hogy 20-25 kilométeren át ez kényelmes és tartós megoldás lesz..... De meglepően észrevétlenek maradtak a megfelelő módon elhelyezett vezetékek, és semmiféle kopás, dörzsölés nem volt tapasztalható sem a lábakon, sem a bakancsban, sem magán a zoknin. A fűtőelemek egyébként csak a lábujjakat és a talppárnát fűtik, de ez egy zárt környezetben éppen elég meleget ad, amint azt a későbbiekben tapasztaltuk is. 

Na és a túra. Első napunkon köd és szürkeség fogadott minket, persze sejtettük, hogy fent kb. 800 méter felett süt a nap, de egyszerűen lusták voltuk aznap felmenni. Így simán csak végigsétáltunk a Szalajka-völgyben. Így egy kényelmes, nagyjából 8 kilométeres utat tettünk meg csupán aznap. 

A Szikla-forrás

A Fátyol-vízesés

A Fátyol-vízesés egy ködös, decemberi délutánon

Azért ilyenkor is lehet találni érdekes fotótémákat!

Visszafelé még nyitva találtuk a Szalajka-völgyi Erdészeti Múzeumot, ahová érdemes betérni, hiszen úgy is ott megyünk el előtte, az erdei vasút "Halastavak" megállójánál. A Múzeum a régi munkaeszközöket, az erdészeteknél folyó munkákról szóló tárgyi- és írásos emlékeket mutatja be. A Szabadtéri Erdei Múzeum továbbfejlesztéseként - Zilahy Aladár erdőmérnök munkájának eredményeként - 1985-ben nyílt meg a Király-féle házban. Régebben "Király-ház" vagy "Bányagrófság" -ként is emlegetették a műemlék jellegű épületet.

Néhány kép a múzeumból

Másnap természetesen felmentünk a Bükk-fennsíkra, hiszen az kihagyhatatlan program télen-nyáron.

Szilvásváradról felmehetünk az Olasz-kapui parkolóig autóval is, persze a megfelelő útdíj kifizetése után. Mi természetesen szokás szerint gyalog mentünk végig Szilvásváradtól a Tar-kőig és vissza, ami nagyjából 25 km út. Szilvásváradtól a "Millenniumi tanösvény" jelzésén mentünk fel egészen a Rákmára elnevezésű pontig. Előtte parkoló van, ahonnan gyalogosan felmehetünk szép idő esetén a Kalapat-tetői Millenniumi kilátóba. Aztán végig az Olasz-kapuig és egészen a Zsidó-rétig a sárga kerékpáros jelzésen haladtunk, melybe becsatlakozik a sárga+, illetve az Olasz-kaputól az "Olasz-kapui tanösvény" elnevezésű jelzés is, melynek útvonala nekünk majdnem jó, csak éppen nem érinti a Három-kőt. Ezért oda egy kis kitérőt téve a zöld háromszög jelzésen jutottunk el. S aztán onnan fel a Tar-kőre, az Őserdő irányába, és a Káposztáskert érintésével vissza is tértünk az Olasz-kapuhoz a tanösvényen. Megint szerencsénk volt, hiszen felérve az Olasz-kapuhoz kisütött a nap, s bár fagyos volt a föld, de a napsütés kellemessé tette az időt. Közeledve a Bükk-fennsík pereméhez, a kövekhez, láttuk a hömpölygő ködöt, szerencsére nagyrészt felülről...

A túra térképe. Rákattintva nagyobb méretben is megnézhető!

Kora reggel az Olasz-kapu környékén járunk

Köd előttünk, köd utánunk.... De már látszik az alagút vége!

 A Zsidó-rét bejárata, ragyogó napsütésben

A Zsidó-rét a tanösvényről nézve

A Mohos-töbörnél kemény fagy volt

Hömpölyög a köd a Három-kő alól

A Tar-kőn is köd volt, 900 méter felett volt a teteje

És akkor a tesztelt felszerelésekről még néhány szó. A bakancs egyenlőre jól vizsgázott, bár vízállóságát például nem tesztelhettem. Különösebben nem csúszott a felfagyott talajon illetve a kiolvadt részeken sem. Aránylag kényelmes is volt, bár azért első túrás bakancsként itt-ott szorult egy kicsit, vagy éppen egy minimálisan mozgott, de nem tört, nem dörzsölt sehol. Szóval eddig jó.

A fűthető zokni is jól vizsgázott a páromnál, elmondása alapján elég meleg volt a lábujjainál ezen az egésznapos túrán, nem fázott a lába egyáltalán. Viszont azzal számolni kell egy ilyen hosszabb időtartamú úton, hogy az elemek -típustól függően- 3-5 órát bírnak.Tehát érdemes tartalékba vinni néhányat.

Ezúton szeretném megköszönni kedves olvasóimnak egész éves figyelmüket, és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNVA megígérhetem, hogy jövőre ugyanott folytatjuk, ahol most abbahagytuk.... találkozunk a hegyekben! BÚÉK!!! 

Fejlődésben a blog!

Örömmel jelenthetem, hogy természetjáró és túrafotós blogom tegnap elérte a százezres látogatottságot, sőt, ma már néhány százzal ennél is többen vagyunk.... 

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!

Hogy nagy vagy kicsi ez a szám, azt nehéz eldönteni a média világában. Egyes bulvárlapok, gasztroblogok, vagy más, mondjuk üzleti jellegű oldalak milliós nézettséget produkálnak akár egy hónap alatt is. De mivel egy ilyen blog elég specifikus -viszonylag szűkebb- rétegnek szól, itt hazai viszonylatban közepesnek nevezhető ez a szám. Egyébként Magyarországon kívül komolyabb olvasói-nézői létszám van jelen rendszeresen ezekből az országokból: 

Az ősz folyamán sikerült két nagyobb média partnerre is szert tennem, így a blog, illetve az itt szereplő képek is rendszeresen szerepelnek a Turista Magazin és a Szeretlek Magyarország oldalain is. Szeretném a továbbiakban is egyre színvonalasabb fotókkal és túraleírásokkal, hasznos tartalmakkal megtölteni a blogot. A blog továbbra sem öncélú, hazai hegyvidékeink bemutatása, és szépségeinek minél több emberhez való eljuttatása a legfontosabb célkitűzésem. Ebben segít két Facebook oldalunk is:  Az Északi-középhegység vándorai  és a Magyarországi hegyvidékek. Kérem kedves olvasóimat, hogy aki teheti és kedvet érez hozzá, legyen rendszeres látogatója a blognak, lépjen be Facebook csoportjainkba, és ossza meg ismerősei között is ezeket az oldalakat, hogy minél többen láthassák kis hazánk szépségeit, rejtett gyöngyszemeit! Köszönettel: Szatmári Zsolt

Szezonnyitó havas túra a Bükk-hegység tetején

A 2015-ös téli szezon első havas túráját terveztük, csak az időjárás szólhatott közbe.... de együttműködőnek bizonyult.

November vége felé általában hazánkban nem sok esély van az egybefüggő hótakaróra. De most úgy látszott, ez összejön. Megnéztem legalább 6 féle előrejelzést, ami nagyjából 7 félét mutatott.... ebből átlagot vontam, és döntöttem, irány valami magas hely, menjünk legalább 800 méter fölé, ott biztos hó lesz! De hova....? Osztottunk-szoroztunk, érdeklődtünk, és a Bükk-hegység tetején, Bánkúton találtunk alkalmas szállást a Fehér Sas Panzióban. 

Bánkút remek kiindulópontja akár nyári, akár téli túráknak, de különösen télen népszerű a viszonylag nagy, 900 méter körüli magassága és sípályái miatt, amelyek általában  megfelelően havasak minden  télen. "A fennsík egyike Magyarország leghidegebb tájainak, az évi középhőmérséklet 5,8 ℃-tól 7 ℃-ig terjed. A legalacsonyabb értéket Bánkútnál mérhetjük. Az évi csapadékösszeg is igen magas, kb. 800 mm körül alakul. Ezzel összhangban igen nagy magyarországi összehasonlításban a hótakarós napok maximális száma is. A Nagy-mező dolináiban az összegyűlő hideg légpárnák és az erős kisugárzás miatt akár nyáron is igen kemény, akár −7 ℃-os hőmérsékleti minimumok fordulhatnak elő."

A szokásos közel 7 órás utazás után Ómassán szálltunk le a buszról, mely szerencsére beviszi a gyalogos turistát a hegység szívébe. Ez a kis település sokszor volt kiindulópontja gyalogos és kerékpáros túráinknak is, hiszen egyfajta csomópontja a turistautaknak. Találunk itt egy kisboltot, kiskocsmát, egy igazi kulcsosházat, véletlenül éppen a kocsma mellett.... A Garadna-völgyet lezáró 500 méteres magasságban található kis település története egyébként az 1770-es években kezdődött, amikor is a hegység északi peremén bányászott vasérc feldolgozására vaskohót épített itt Fazola Henrik. Egyébként itt még semmi jelét sem láttuk a havazásnak, a télnek, de reménykedtünk, 600-700 méter felett már csak lesz valami..... 

Ómassa, főtér....

Egyenlőre semmi hó..... de majd feljebb!

Ómassáról nem a szokásos Száraz-völgyi turistautat választottuk Bánkút megközelítésére, hanem először a falun átmenő, Vadász-völgy felé vezető aszfalt úton haladtunk, melyen aztán tovább is mentünk egészen a Nyárjas-oldal alatti vízműig. Ez az út egyébként kerékpározásra kijelölt szakasz. Onnan a szokásos sárga+ jelzésű turistaúton ballagtunk tovább Bánkút felé. Az út hossza kb. 5 kilométer.

Felértünk 850 méterre és itt a hó!!! Jobbról a Bánkúti Turistaház.

Hát bejött a számításunk.... Bár nem volt még elég hideg, hogy igazai hótakaró alakuljon ki, de úgy látszott, hogy talán reggelre...! Vacsoráztunk egy jót, és vártuk a reggelt, a szokásos korai keléssel....

A Fehér Sas Panzió, átmeneti lakhelyünk....

Hétfő reggel.... Csendesen telt az éjszaka, nincs vendég a panzióban, csak mi ketten. És a lényeg, hogy tiszta fehér a táj, egész este esett a hó, lehűlt a levegő, megkaptuk, amiért jöttünk!!!

Tehát már 7 óra előtt elindultunk a Bükk-fennsík irányába, a szép kilátást ígérő déli kövek vonulata felé, így a Három-kő, Tar-kő volt a fő cél. Könnyű kis nézelődős túra, jó darabig az országos kéktúra útvonalát fogjuk követni. Szóval elindultunk a kellemes 10-15 cm-es friss hóban, amiben természetesen most még senki sem járt előttünk.... élmény volt így sétálni.    

Útjelzés a Faktor-réten

Pozitív változás, hogy az Országos Kékkör /OKK/ és az OKT mentén számtalan új és részletes útjelzést helyeztek el az MTSZ jóvoltából. 

Hótaposás a Faktor-réten

A Kis-sár-völgy környéke

A Zsidó-rét

A Három-kő 904 méter

Kiértünk a Három-kőre, amely éppen csak, de átlépi a 900 méteres magasságot. Gyönyörű panoráma fogadott minket, hatalmas felhő-pára-köd pamacsok úsztak mindenfelé. Egyébként ezt a helyet elkerüli az országos kék, amelyen eddig haladtunk, mert az a Keskeny-rét előtt elindul felfelé a Tar-kő felé. Ide a zöld háromszög -csúcs- jelzésen juthatunk fel, néhány száz méteres kitérővel a kékről. De amilyen szép volt a felhők játéka, olyan gyorsan véget is ért, épp csak néhány fotó, és máris eltűntünk a "tejfölben". 

Felhők közé bámulós

Miután magunkhoz tértünk a csoda elmúltával, ismét útra keltünk. Innen visszatértünk az országos kékre, ahol újabb igényes, mutatós és értékes információkat tartalmazó táblákkal találkoztunk a Tar-kő felé menet.

Igényes táblák az Országos Kékkör mentén, pozitív változások országszerte

Mint a mesében.... olyan volt az erdő

Egy megjegyzés. A téli túrák egyébként is egy más dimenzióját nyújtják a természetjárásnak. De ha friss hóban megyünk órákon át, és esetenként a hó belepi a fák törzsét, ezzel eltakarva a jelzéseket, a gyakorlatlan túrázó könnyen rossz irányba tévedhet... Mivel sem a kitaposott ösvényeket, utakat nem látjuk, sem a fákra festett jelzéseket, egy idő után kezd nagyon egyforma lenni a hóval borított táj... Szóval érdemes ilyenkor a szokásosnál figyelmesebben haladni, sűrűbben ellenőrizni a pozíciónkat, mielőtt jelentősebben eltérnénk a kijelölt útról.   

Pihenő a Tar-kőn, közel 950 méteren 

A Tar-kőhöz sem megy fel közvetlenül a kék sáv, ide egy kék háromszög -csúcs- jelzésen juthatunk ki. Itt is új tábla van, néhány évvel ezelőtt vandálok összetörték és eltüzelték a régit..... érthetetlen viselkedés ez számomra. Csak remélni tudom, hogy ezek az új információs táblák hosszú életűek lesznek majd. Még egy hasznos adalék. Tavasszal-nyár elején természetvédelmi okokból előfordul, hogy mind a Tar-kő, mind a Három-kő sziklagyepe részleges lezárásra kerül, amit ki is szalagoznak, s ilyenkor fokozott a természetvédelmi őrszolgálat jelenléte is a környéken. Innen elindultunk az Őserdő elkerített hatalmas fái felé. "Az Őserdő Erdőrezervátum 850-900 m tengerszint feletti magasságban található, 45-50 m magas 180-200 éves bükk óriások élik a maguk természetes életét. A szélviharok által kidöntött öreg fákon a mohák, a zuzmók és a gombák életközössége telepedett meg. Az ember a 19. század eleje óta közvetlenül nem avatkozik be az erdő fejlődésébe. Az elpusztult fák helyén a természet örök körforgását beteljesítve előbb vagy utóbb új csemeték nőnek." Ezt olvashatjuk a BNPI ismertetőjében. Ezért már jó néhány éve, elkerüli a jelzett út ezt a részt, megkerüli a Kis-Virágos-hegy irányába. Itt rátértünk a zöld sáv jelzésre, majd kb. egy jó kilométer után csatlakoztunk a kék+ jelzésbe amin aztán egészen Bánkútig haladtunk, érintve a Hármaskúti erdészházat /kulcsosház!/ és a Huta-rétet is. A túra hossza kb. 17 kilométer volt.

Gyönyörű fenyves az út mellet a Huta-rét környékén

Kellemesen elfáradtunk a nap végére, de annyi szépséget láttunk végig az erdőn, hogy amellett bármilyen fáradság eltörpülne, életre szóló élményeket szerezhetünk egy kis izzadság árán.... Higgyétek el, megéri! Ismét ettünk egy kiadósat, amit egy kis sörrel le is öblítettünk, így nem volt nehéz álomba ringatni magunkat aznap este, de tudva, hogy reggel ismét korán kelünk, így praktikus okokból is érdemes volt pihenni. 

Túránk harmadik napján igazi télies reggelre ébredtünk. Mínusz 5 fok volt, és a tegnapról megmaradt 10-15 cm-es hó. Viszont ragyogóan sütött a nap, ami kellemesebbé teszi még a legzordabb hideget is. Elbúcsúztunk a Fehér Sas Panziótól, s elindultunk, hogy megkerüljük a Bálványt, egy nem kijelölt, de a természetjárók, turisták által mégis sűrűn használt erdészeti úton, mely megkerüli a csúcsot a Tölgyes-orom irányába.

Kora reggel a Tölgyes-orom felé

Mögöttünk a Bálvány -956 méter- és a Petőfi kilátó

Végtelen látóhatár.... majdnem. A végén azért láthatjuk pl. a Magas Tátrát is.

Jobbra lent a Dédesi hegyek, a Dédesi várhegy és a Kisvár fehér sziklája. A távolban balra fent a Magas Tátra.

Így fest a Magas Tátra cirka 125 kilométer távolságból

Ez a kis kerülő út jó idő esetén megéri azt a kb. 35 perces sétát, amivel bejárhatjuk, s ha szerencsénk van, mint nekünk is, remek panorámában lehet részünk északi irányba, akár a Tátrát is szemügyre vehetjük, különösen gyakori ez ilyen tiszta, hideg téli reggeleken, mint ez is volt. 

A fotókról néhány szó. Végig egy 11-16 mm-es nagylátószögű objektívvel fotóztam, melyet nagyon megkedveltem. Remek tájképeket készíthetünk egy ilyen objektívvel, erdőkben, barlangokban vagy éppen szűk völgyekben, szurdokokban is jó hasznát vehetjük az extra nagy látószögnek, s ennek a fényerős /F2.8 as/ lencsének. Csak itt, a Tátra fotózásnál vettem elő a gyári 18-105 mm-es objektívet, mivel itt valamivel komolyabb zoom átfogásra volt szükség. 

Ahogy megkerültük a Bálványt, visszatértünk a Bánkúti műútra. Onnan egy néhány méteren a kék sáv jelzésen haladtunk, majd a régi, de ma már nem használt sárga kör jelzésen lementünk a Gyula-forráshoz. Szerencsére a forrás igen jól folyik, s viszonylag rendben van a környéke is, bár láthatólag nem sokan járnak erre. Innen már csak egy ugrás volt Ómassa a Száraz-völgy sárga+ jelzését követve. A túra hossza kb. 8 kilométer volt.

Rövid pihenő a Gyula-forrásnál

Ómassán vásároltunk a boltban egy kis ellátmányt az útra, ittunk egy kávét, és a 15-ös buszra felszállva elindultunk hazafelé, megkezdve kicsit hosszadalmas utunkat az Alföld irányába.