A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2013. december 4., szerda

November vége a Bükkben... Se nem ősz - se nem tél...



2013. november 24.
Ősz vagy tél...? A képből nem derül ki... Szalajka völgy bejárata
Újabb "hosszú" túrára indulunk, az idén már sokadjára, a célunk a Bükk hegység és egy kis nosztalgia... Ellátogatunk néhány helyre, ahol már bizony közel 20 éve nem voltunk. No nem azért, mert  mondjuk nem érdemes megnézni ezeket a helyeket, nem... Csak egyszerűen kimaradtak az évek során a túratervekből és útvonalakból. 

Lássuk csak, mik is volnának ezek! 

Először is az Éles-kő vár csekély romjai, a Szalajka völgy közelében, amelyek mára már lassan a feledés homályába vesznek, pedig nagyon szép és vadregényes környezetben találhatjuk. Mármint ha megtaláljuk, mert ugyebár jelzett út nem vezet hozzá... 
Másodjára jön a Damasa-szakadék, Bánhorváti és Uppony között, a Lázbérci Tájvédelmi Körzetben, amiről lehetne vitatkozni, hogy mennyire számít még a Bükk hegységhez, de számomra odatartozik.
Harmadjára pedig a Gilitka kápolna következik, amely az erdő mélyén várja az arra látogatókat, Bélapátfalva és Szarvaskő között az országos kék túra útvonala mentén.

Persze ezekhez a célokhoz hozzáfűztem még egy ismertebb, jártabb helyet is, amit majd a túrák során érinteni fogunk, már csak a rend és a rutin kedvéért is...
Pl. Szalajka-völgy, Bükk-fennsík, Bélapátfalva stb.
És miért van az, hogy se nem ősz - se nem tél...??
Mert hóra számítottunk az előrejelzések alapján, de igazából abból semmi sem lett, legalábbis amerre mi jártunk.
És ősz sem volt, hiszen ahhoz már túl későn mentünk, de azért így sem volt teljesen jellegtelen  és szürke a táj, habár sokszor csak percekre mutatta meg magát a nap.

És akkor jöjjenek a képek!
Szalajka-völgy
Megfagyasztva...


Zúgó

Első nap elindultunk Szilvásváradról a Szalajka-völgybe, ahonnan először Tótfalu-völgybe tértünk le, aztán a Kukucsó-völgy felé vettük az irányt. Mert erről a legegyszerűbb megközelíteni az Éles-kő vár romját, természetesen jelzetlen úton kell menni, de semmi gond, hiszen végig egy erdészeti utat kell követni. Sajnos a várból már alig-alig van valami, pedig a kilátás pazar, és nagyon romantikus helyen fekszik. Kis gyöngyszeme lehetne ez a környéknek, de úgy gondolom, hogy néhány évtized és azt is elfelejtik majd, hogy ott volt...
Jelzetlen, magányos, elhagyott úton
Egy kissé meredek....
Elfoglaltuk a várat!

120'-os panorámakép a várból, sajnos a fények nem voltak éppen ideálisak...
Innen átmentünk a Kalapati pihenőhöz, ahonnan a tanösvényen mentünk vissza Szilvásváradra.

A második napon egy szintén rég nem látott ismerőst keresünk fel, méghozzá a Damasa-szakadékot.
Reggel fagyott, és mivel korán indultunk, csípős volt a reggel, amikor nekiindultunk az útnak Bánhorvátiból.
Napkelte Bánhorváti felett
Itt a szakadék!!

A sok avartól nem látni az utat...


A Damasa-szakadék felülről, közvetlenül az út mellől. Jól látszik, hogy szétszakadt a hegy....  És nehéz nem megtalálni!
Sok panaszt olvastam arról, hogy nehéz megtalálni a szakadékot, hát mit mondjak... Húsz éve sem volt ezzel gondunk és most sem lehetett. Bánhorvátiból végig a Csom-patakát kell követni az Egres völgyig /kék plusz/ egy szekérúton. Aztán ahol sok kezd lenni a szikla ott a szakadék /kb. 70 perc volt/, közvetlen az út mellett. Ha Uppony felől jövünk sincs gond, hiszen ott is szekér út van a vadászházig /kék sáv, kék plusz/ és még tovább is, szintén a völgyet követve. Elő sem vettük a térképet...
A szakadékban
Az "álbarlang" lejárata, itt sokszor még májusban is havat találni!
A Három-kő bérc vadászház

















Egyébként mint most is, kiengedett a fagy, sár lett, és ilyenkor bizony nehéz a le vagy feljutás a szakadék bármely oldalán. Szóval sáros, havas, jeges, csúszós útviszonyok mellett csak nagyon körültekintően lehet haladni itt!! A szakadék szélére való kimászkálásról meg jusson eszébe mindenkinek a közelmúltban a Rám-szakadékban történt tragédia...
Szóval a vadászháznál balra fordulunk /kék háromszög/ a Három-kő bérc felé, ami már új, ismeretlen út lesz számunkra. Onnan pedig irány a Kalica-tető, Dede-vár, és végül a Lázbérci víztároló mellett Dédestapolcsányig /kék sáv/. Erre az útra nagyjából 7 órát számoltunk, kényelmesen, fotózva, nézelődve.
Panorámakép a Három-kőről

Panorámakép a Kalica-tető melletti kilátóhelyről
Sajnos most sincsennek jó fények...
A Kalica-tető /402 m./


 








A Dede vár romjai
A víztároló
Az Upponyi-szoros
 
180'-os panoráma a tóról. A közhiedelemmel ellentétben egy kilátópontról elkattintott tájkép nem panorámakép!! Fotós szempontból ennek van egy kritériuma, méghozzá a min. 3:1-hez oldalarányú képméret.




Harmadik nap. Megérkezett egy túratársunk és így most három főre kiegészülve túrázunk. A mai cél végigjárni a Szalajka völgyet, felmenni a Cserepes-kőhöz és aztán még sötétedés előtt leérni Szilvásváradra a Geranna vár felől. Ma reggel is jót fagyott, de sajnos hó nem lesz... Viszont végre süt a nap!!
Egy kis játék a vízzel és a fénnyel... nem tudom kihagyni, már szokásommá vált ezeknek a "tükröknek" a használata!


 

















Hasonlóval már nyertem pénzdíjas fotópályázatot, szóval nem csak nekem jönnek be az ilyen "trükkök"!
Az erdő utunkat állta.... Na jó, nem igaz, tovább engedett... 
Pihenő. Észrevettem, hogy nyitva maradt a ház!!
A Kopasz-réti kutatóház bejárata










Szóval nyitva találtuk a barlangászok bázisát, hazaérve első dolgom volt megkeresni őket a neten és értesíteni a vezetőjüket erről. Láthatóan mellézárták az ajtót... Mivel jól felszerelt kis házikó, valószínűleg széthordták volna néhány napon belül, ha felfedezi valami "jólelkű" arra járó... De így hálásan megköszönték a fáradozásom, és a magam részéről remélem, hogy hiánytalanul megtaláltak mindent.
Látjuk a fényt az alagút végén...
Ebéd a Cserepeskői barlangszálláson

A barlang előtt
A Kopasz-rétről elindultunk a Kálmán-lápa felé, ott készült a fénycsóvás kép. Aztán végig a kevéssé jártnak mondható úton, a zöld négyzeten. A barlangban viszonylagos rend volt, ezért az élénk szél elől odahúzódtunk és megebédeltünk.









Szép kilátás! Így jelöli a térkép ezt a helyet.
A Tátra a Leány völgyi kilátóból



A Mátra vonulata sötétedés előtt










Végre egy igazán napos túrát csináltunk, napos, bár szeles volt, de sokkal kellemesebb, mint mondjuk a köd vagy az eső....
És ahogy terveztük, még éppen a sötét előtt visszaérkeztünk a bázisra.

Negyedik nap. Megint ketten maradtunk. Levezető túra a Bélapátfalvára a Gilitka /Szent Anna/ kápolnához és a Ciszterci Apátsághoz.
Egy erdőmunkás emlékére
A Kápolna. Példásan rendezett környezettel.


Ismeretlen katona sírja a Kápolna előtt

Romantikus, nyugodt, békés környezetben.

A Ciszterci Apátság a Bél-kő alatt. A kép HDR technikával készült, éppúgy mint a következő két másik. Ez egy nagy nemzetközi fotómegosztó oldalon félórán belül bekerült a legnézettebbek közé.
A lemenő nap fénye. Erről az oldalról kevesebbet fotózzák az épületet.

A szikla... Így fest a Bél-kő délutáni fényekben.







Összegezve a túra tapasztalatait, eldöntöttem, hogy a Lázbérci Tájvédelmi Körzetbe még visszamegyünk, mondjuk jövő tavasszal és jobban bejárjuk a Damasa-szakadék környékét és a víztároló térségét is. 

2013. november 2., szombat

Csillagtúra a Pilisben és a Visegrádi hegységben - Dobogókői dohogás

Előre bocsájtom, hogy akinek nincs legalább 5 perce, az ne is kezdjen a bejegyzés olvasásához, mert kicsit hosszúra sikeredett és sok a kép benne. Csak hogy ne felejtsétek, a képek rákattintással nagyíthatóak!
Egy megjegyzésre reagálva utólag javítanám a címet, mert így lenne pontos:
Csillagtúra a Pilisben és a Visegrádi hegységben - Dobogókői dohogás

Október 20.
Szokásos hó végi túránkra indultunk, most éppen a Visegrádi hegységbe és a Pilisbe, mert ott már nem jártunk jó néhány éve és volt is néhány olyan úti célom, amerre még nem jártunk soha. Kicsit szégyellem is ezért magam, hiszen ezek olyan emblematikus helyei Magyarországnak, ahová illik elmenni minden valamirevaló hazai természetjárónak. Mik is ezek? Például a Holdvilág árok, a Dömör kapu vízesése, vagy a Vaskapu sziklája. A többi helyet már sokszor felkerestük, ezek már szokásosnak mondható célpontjaink. Rám-szakadék, Vadálló-kövek, Thirring sziklák, Dobogókő környéke. 

Szállásunk az 1909-ben épült Báró Eötvös Loránd menedékházban volt. Sajnos a kor látszik az épületen, de számtalan más hiányossága is van a szállásnak, ami a borsos árak miatt eléggé elszomorító. Mondjuk mi hétköznap mentünk, amikor van kedvezmény, de így is eléggé sok a 3000 ft. feletti ár egy főre, bár jár vele egy elég jó reggeli. A szobában több helyen szakadozó tapéta, penészes fürdőszoba, foltos szőnyeg, rohadó fakeretes, nem túl jól záródó ablak, ujjnyi rés az ajtó alatt, vastagon álló pókháló és benne döglött rovar kiállítás több helyen az étkezőben. A kaják egyébként jók és a kiszolgálás is megfelelő volt. Pozitívum, hogy a szobákban a bútorok és az ágynemű újszerű állapotú, valamint a személyzet is segítőkész és kedves volt.

Hétvégeken és ünnepnapokon hatalmas a tömeg, hiszen Budapest környékéről mindenki ide és a Budai hegyekbe jön. 

Mi Esztergom felől érkeztünk, hát mit mondjak, elkeserítő a város állapota sok részen. Omladozó épületek és komplett háztömbök, rossz utak, és pl. a busz pályaudvar kinézete is botrányos.

Az időjárás nagyon kedvező volt mind a hat napon keresztül, de mi már ezt megszoktuk, hála a jó szervezésnek és a jó meteorológiai előrejelzéseknek. Átlagon felüli, +20 'C-os hőmérséklet és általában napos, reggelente párás levegő jellemezte az utunkat végig. 
Átkelés a Dunán

A Duna Visegrádnál

Egyébként a menedékház személyzete is elmondta nekünk, hogy sajnos mostanság már csak a hétvégi kocaturisták járnak fel hozzájuk, autóval és legfőképp csak enni. Aztán pedig mesélik, hogy mekkorát túráztak.

Csodálkoztak is, amikor közöltük, hogy mi már reggel 6.30 körül indulunk és hideg élelmet kérünk reggelire. Mivel a konyha sajnos csak 8-kor nyit, ami nem illene egy igazi menedékházhoz, de tekintve a fent említett körülményeket, mindegy is.


2013.10.21.
Első túranapunkon elindultunk Dobogókőről a Holdvilág árok felé, útba ejtve a Dömörkapu szép kis vízesését, ami kedvelt célpontja a természetfotósoknak.

Baljós jelek... szó szerint
A visszatérésjelképei


Esőbeálló a Bükkös patak mentén



Elég jól jelzett utakon és gyönyörű időben haladtunk, természetesen csak néhány emberrel találkoztunk a reggeli órákban. A Dömör-kapu vízesésénél sikerült megcsinálnom az előre betervezett fotókat, nagyjából úgy, ahogy szerettem volna. Hosszú záridős képek.

Amikor a tó tündére felkavarja a vizet... 10 másodperces expozíciós idővel már örvénylik a felszín
Kőrösi Csoma Sándor pihenő hely

Sajnos a Lajos forrás melletti turistaháznak is befellegzik, hiszen az ablakok bedeszkázva, minden omlik-bomlik, rohad. Természetesen sehol senki.  
Menedékház a Lajos forrásnál
A Lajos forrás









Ősi kultusz hely, ahol ásatások folynak. A szakadék mentén számos köbe vésett mesterséges barlang járat, tárna van melynek eredete bizonytalan.
Őszi színek és fények
A holdvilág árokban
 



A híres létra a vízesés mellet, ami most száraz

Vacsoraidőben, hétköznap már minden csendes Dobogókőn
Egész nap alig-alig találkoztunk néhány emberrel.
Pedig nagyon érdekes és szép környéken jártunk, ami ráadásul könnyen megközelíthető.
Most száraz időben könnyű volt a haladás az árokban és a vízesés melletti létrán, de nagy esők vagy hóolvadás idején meggondolandó, hogy errefelé válasszuk meg útvonalunkat.

2013.10.22.
Másnap kora reggeli indulás a Vadállókövek és a Rám szakadék felé.
De még előtte vessünk egy pillantást a Dunakanyarra, vagyis ami látszik belőle.
Felhőtenger a Dunakanyar felett

Az őszi pára sejtelmessé teszi az amúgy is misztikus Rám-hegy környékét

Elindultunk a reggeli pára szépségeit csodálva a Vadálló kövek felé.
A Vadálló kövek tetején


Még délben is párás volt minden
Szép kilátás a "látókövekről"

Az út végig a gerinc mentén fut, gyönyörű kilátást biztosítva az arra járóknak

Vajon mióta figyeli a hegyeket ez a kő arc?? Vagy csak az én fantáziámban létezik? Ugye Ti is látjátok?
Miután leérünk a Vadálló kövekről, meglátogattuk a Rám szakadékot, ahol másnap "új" tanösvényt fog felavatni az illetékes minisztérium.

Egyébként nagy a porhintés akörül, hogy "új" tanösvényt avatnak 24-én, mert igazából csak az ismertető táblák újak, meg pár tíz méter kapaszkodó korlát és néhány szalonnasütő hely, amit majd az örökös tűzgyújtási tilalom miatt úgy sem lehet használni túl sokszor... Ja, és megszórták friss murvával az erdészeti utat, amin holnap majd jönnek fel.... A többi dolog már pl. tavaly is így volt. Az sem új ötlet, hogy ha az ember felmászott a Rám-szakadékba akkor menjen vissza a Lukács árokban. Ami újdonság, hogy ettől kezdve van kötelező haladási irány a szakadékokban. Külön vicces volt, ahogy délután a szakadék környékén -és csak ott!- egy idősebb úr festegette át a régi táblákat, kezében kis vödörrel, hogy másnapra újnak tűnjenek.... Na, mindegy ez teljesen szubjektív, de amikor nekem sok millió forintból "épített" "új ösvényről" beszélnek, nem ilyesmire gondolok.
A Szentfa kápolna a Malom patak völgyében
Térképes ismertető tábla

Útmutatók a tanösvény rendeltetésszerű használatához


Látszik a víz ereje...

Régen itt másztunk láncokon vagy kötélen, mikor mi volt...
Azért jobb így!
Remélem sokáig kitartanak a létrák!



















2013.10.23.
Következő célunk a Pilisszentkereszt melletti Vaskapu szurdok és szikla.
Reggeli a Pilis hegy oldalában

Ellenfényben. Pihenő a grófi út oldalában
Az ország egyik legérdekesebb sziklaalakzata

Szép a szikla, szép a táj is!
HDR kép, mert másképp nem ment...
Jó, hogy ide is eljöttünk, kár kihagyni!
Itt van ez a remek szikla, romantikus, látványos, 20 perc Pilisszentkereszttől. Természetesen nincs turistaút hozzá, pedig régebben még lépcsők is voltak fel. Megtaláltuk a maradványaikat. Nem hiszem, hogy annyira védni kellene ezt a területet, én mondjuk laikus szemmel nem láttam semmi olyat, ami indokolná ezt a rejtegetést.
Pilisi erdőrészlet, Pilisszentkereszt környékéről. Ilyen ragyogó színeket tartogat az őszi erdő a természetjáróknak.
2013.10.24.
Aztán az utolsó napra még hátra volt a Thirring sziklák körútja. Nem egy nagy túra, 2 km., de azért érdekes!
Attila - Buda kapuja... Sámánok kapuja... Ezen a helyen Istenek jártak...

A siketek kegyhelye Dobogókő alatt
A Thirring sziklák


Kár, hogy borult, párás volt a reggel
Nem ideálisak a körülmények a fotózáshoz, de a túrához igen!
Na errefelé már voltak jó páran, hiszen ez még Dobogókő közvetlen közelében van.
Miután végeztünk ezekkel, megnéztük a Zsivány sziklákat is.
Amikor nem látjuk a fától az erdőt...
A Zsivány sziklák


Vörös szőnyeget terít elénk az ősz...

Kikericsek
Harang virág






Összességében kellemes 6 napot zártunk a Pilisben és a Visegrádi hegységben tett túránkon, kissé drága volt ugyan, de nekünk megérte.
A szokásos remek idő kényeztetett minket, szerencsére a zsúfoltságot is elkerültük. A kitűzött célokat egytől-egyig megtaláltuk, teljesítettük, ezáltal néhány eddig általunk ismeretlen vidéket is felderítettünk. Sikerült néhány jónak mondható képet is készíteni, úgyhogy sikeresnek mondhatjuk az utat.
Azt hiszem még visszatérünk ide!