Torockó környékén jártunk

 A Torockószentgyörgyi vár és környéke. Hátul balra a Kőköz "hasítéka" látszik

A Székelykő délutáni fényekben

Szeptember végén sikerült egy kicsit kiruccanni Erdélybe, nevezetesen Torockóra. A már jól bevált stratégiát követve nem ismeretlen helyre, szállásra mentünk, hanem már hosszas internetes kapcsolatunk végére tettünk pontot azzal, hogy "élőben" is találkoztunk vendéglátóinkkal Dulló Ütő Enikővel és párjával Jánossal. 

Tőlünk kb. 320 km. az út Torockóig, de azt kell mondanom, hogy a nem túl biztató időjárás ellenére, hiszen az úton szinte végig esett az eső, kellemesen telt az út, minden nehézség nélkül elértük úti célunkat az egész jó minőségű és kis forgalmú utakon. Az útvonal egyébként így nézett ki: Kétegyháza-Nagyszalonta-Belényes-Vaskohsziklás. Itt ráfordultunk a Bihar-hágó felé vezető 75-ös útra amit egészen a Borrévi elágazásig követtünk az Aranyos patak völgyében. Aztán még egy fordulat és már Torockón is voltunk. 

A környék már a Római korban lakott volt, hiszen a régészeti leletek tanúsága szerint Kr. után 106-275 körül már őrtorony állt a Székelykő tetején. És a hosszú évszázadok alatt mozgalmas élete volt a településnek és magának a környéknek is. Torockó település nagyon hangulatos egyedi házaival, a csendes, nyugodt utcákkal és a régmúlt hangulatát idéző életritmussal, szokásokkal. Egy kis időutazásban lehet része annak, aki néhány napot itt tölt. Egyébként van minden a faluban, boltok, bazár, múzeumok, tájházak stb. 

Szintén a jól bevált sémát követtük az étkezés terén is, hiszen mint szinte mindig, vacsorát kértünk a szálláson, mert ugye egy egész napos gyaloglás után kinek van kedve még vacsorát készíteni??
A reggelit meg az ebédet meg úgy is a hegyen vagy az úton fogyasszuk el. 

Nagyon elégedettek voltunk mind a szállás színvonalával, mind az étkezések minőségével amit egyébként nem Enikőéknél kaptunk, hanem egy szomszédos vendégháznál.

Enikőék honlapja:

Dulló Enikő Sára vendégház 

A finom vacsorákat készítő Kelemen Irén honlapja:

Kelemen Irén Panzió 

Céljaink között szerepelt természetesen a Székelykő megmászása, a Tordai hasadék felfedezése, valamint a Torockószentgyörgyi várat és a Kőközt is szerettük volna megnézni. Ezt próbáltuk kényelmes tempóval az ott töltött két és fél napba belesűríteni. Sikerült is. Ha erre jár valaki, akkor ezeket mindenképp meg kell néznie!

Egy-két tapasztalat a turista utakról.

Általában jól követhető jól jelzett utak vannak.

A hivatalos térképen szerepel egy figyelmeztetés a Székelykővel kapcsolatban, miszerint figyelmet igényel az út mind felfelé, mind lefelé, különösen kedvezőtlen, esős, ködös, havas időben. Ez teljesen helytálló, mivel eléggé meredek az út akár felfelé, akár lefelé szeretnénk haladni. Egyébként maga a mászás fizikailag nem annyira megerőltető, de azért könnyűnek sem mondanám. Mindenesetre aki tériszonyos, nincs meg a kellő lépésbiztonsága, az gondolja meg, hogy bevállalja-e ezeket az utakat.

A Tordai hasadéknál szintén ez a helyzet. Egyébként sajnos a 75-ös útról Mészkő falú felé letérve semmilyen tábla nem jelzi azt, hogy itt kell lemenni a hasadék irányába. Ki van írva a hasadék bejáratánál, hogy 4 lej a belépő, de mivel a bódé zárva volt és senki sem volt a környékén, hát nem is fizettünk semmit.

Minden helyszínen nagyon sok szép látnivaló van, de sajnos az időnk rövidsége miatt ezeknek csak a töredékét tudtuk bejárni, így pl. Torockón sem volt lehetőségünk rendesen szétnézni.

Az időjárás nem kedvezett a fotózásnak, hiszen ottlétünk során csak ritkán sütött ki a nap, nagyrészt borús, szürke volt az ég, de legalább nem esett!! A képek megtekinthetők teljes méretben, ha rájuk kattintasz!
Íme néhány a szerintem jobban sikerültekből vagy legalábbis a leírás szempontjából  érdekesebbekből:

Az Aranyos patak völgye

A Bihar-hágó már őszi színekben

Kilátás a szállásunk teraszáról

A Torockószentgyörgyi vár

Őszi kikericsek a vár oldalában

Az ősz nyomai a fákon

Kaptató a Székelykőre

A Székelykő tetején. Alattunk Torockó, szemben az Ordas-kő

Enikőék vendégháza. Remélem még visszatérünk ide

A Vajor -vályú- és a Székelykő. Torockó jellegzetes faluképe

A Tordai hasadék déli bejáratának látképe. Innen kezdtük a túrát.

A hasadék északi bejárata. Innen másztunk fel a tetejére

És akinek van még türelme és ideje, az nézze meg ezt a kis zenés diavetítést, amit próbaképp egy új programmal készítettem, ezért nézzétek el nekem, ha esetleg vannak benne ilyen-olyan hibák. 11 perc az egész és nagyjából 100 képet tartalmaz. Internetkapcsolattól függően így vagy úgy, de működik.
Kattints ide:  Diavetítés 

Vagy a hagyományos módon nézd meg a YouTube-ról:
 

Transzbükki átkelés - light...

Egy rövid kis másfél napos túrát tettünk kedvenc hazai hegységünkben, elvégre itt van szeptember vége és számunkra most kezdődik a tavaszi után a második fő túraszezon.

A szállás a már második otthonunkként látogatott Felsőtárkányban volt, természetesen Varga Józsiéknál, mint szinte mindig. Egész kellemes időt fogtunk ki, különösen az első délutánon. Sikerült is egy-két jónak mondható fotót készíteni a tájról, felhőkről és egyebekről. 

Első nap még a megérkezésünk után felmentünk délután a helybeli dolomitbányához, ahonnan remek kilátás nyílik jó idő esetén a Bükkre és Felsőtárkányra.

Másnap átbuszoztunk Szilvásváradra és onnan visszagyalogoltunk Felsőtárkányba, keresztül a Szalajka völgyön, felkaptattunk az Istállós-kőre a Bükk egyik legmeredekebb túraútvonalán /zöld háromszög/, majdnem érintve az Olasz-kaput, elsuhanva a Három-kő mellett, felkaptattunk a Tar-kőre és onnan le a Toldi kunyhó irányába. A Stimecz háznál meglepetésünkre kint találtuk a kisvonatot, kiderült, hogy szarvasbőgést jöttek /kb. 20 fő/ hallgatni, amit egyébként mi is hallottunk, ahogy ereszkedtünk le végig a Kecskor-hegyesétől a Stimecz házig. Aztán a vonatot éppen megelőzve értünk vissza Felsőtárkányba.

Transzbükki átkelés -light- ez lett a túránk neve...

Érdekes élmény volt, hogy az Istállós-kő alatti pihenőnél ebéd közben, tőlünk kb. 50 méterre baktatott el két szarvas. Sajnos lefotózni nem tudtam őket, mire előkerült a gép és megfordultam, már el is sétáltak a fák közé. A másik dolog amit már rég tudunk, lustul a nemzet.... Hiába volt szombat, turistákkal az Istállós-kő északi oldalán pl. egyáltalán nem találkoztunk, hiszen az meredek és viszonylag távolabbi célpont, viszont már az Olasz-kapu környékén illetve a Három-kő környezetében ami jól megközelíthető a Hereg-rétről vagy a Bánya-hegytől, na ott már volt forgalom!
Ne felejtsük el, minden kép rákattintással teljes méretűre tehető!
  

Felsőtárkány - dolomit bánya

 

Szalajka völgy

A Felső-tó

Az erdő szelleme...

Kaptató az Istállós-kőre

A csúcson

Néhány apróság... alig egy centisek

Csillag gomba

Kikericsek az árnyékban

Az Olasz-kapu közelében

A Tar-kői tábla

    

Az erdőmunkások egykori kunyhója

Szeptember, vadászok, turisták, tilalmak...

Egy kis megjegyzésem a szeptemberi erdőlátogatási tilalmak mellé, Rockenbauer Pál örök értékű szavainak segítségével:

/a bevezetőszöveg csak teljes képernyős üzemmódban látszik jól, kicsik a betűk...!/

Egyébként ha valaki tájékozódni szeretne az aktuális erdőlátogatási tilalmakról, az itt /is/ megteheti: Természetbarát.hu

Egy rövid kis túra a Bükki köveken

Általában nem szoktunk nyáron a kánikulában túrázni, de most hirtelen akadt egy kis szabadidőnk, hát megpróbáltuk kihasználni!

Egyébként nem volt meleg, hiszen pl. reggelente csak 8-9 'C volt a Garadna völgyben, a Bükk egyik legszebb táborhelyén a DTSK pihenőjénél. Sok időnk nem volt, ezért igazából csak egy napot túráztunk, de azért sikerült néhány szép fotót készíteni. A túra útvonala a következő volt: Garadna vgy., Ferenc forrás, Szentlélek, Látó-kövek, Mária forrás, Buzgó-kő, Örvény-kő, Köpüs-forrás, Köpüs-kő, Garadna vgy.

Friss képek a jól nevelt "turisták" életének nyomairól... A felső két képet akkor készítettem, amikor vizet vételeztünk a Garadna völgyben a Szövetség forrásból. Ez a hétvégi termés. Az a szomorú, hogy 100 méteren belül szelektív hulladékgyűjtő van kihelyezve... Természetesen én levittem a nagy zsák szemetet amit mások otthagytak!Az alsó két kép a sokat csodált Köpüs-kőn készült, letiport sziklagyep, szemét, és hatalmas tűzrakások a tűzgyújtási tilalom, a védettség és a józan ész ellenére... Na ezektől a "turistáktól" retteg-reszket az erdő, s ha tehetné tán leszaladna a hegyről...

A DTSK pihenő. Kedvenc Bükki szállásunk!

Az Odvas-kő. Ide is érdemes felmászni!

Szentlélek. A szerelmesek fája

Csondró völgy az Odvaskővel, hátul a Lázbérci víztároló

A Kemesnye tető sziklái

Szép kilátás. A távolban az Upponyi hegység

A Látó kövek csúcsán

A Buzgó-kő tetején

A Buzgó-kő a Bükk hegység egy kevéssé látogatott célpontja. Nyílván azért, mert viszonylag távolabb esik a közúttól és egyébként is a hegység északi lába nem annyira vonzó mint a déli lankák. Pedig érdemes megnézni! Szentlélekről elindulunk a Mária forrás felé a kék+ jelzésen, majd rátérünk a "Bükki kékre" ahonnan kb. 1.7 km után egy éles balra fordulással kimászunk az eddig követett kék sáv jelezte völgyből a kék háromszög jelzésen. Itt figyelni kell, mert könnyen elmehetünk az elágazás mellett. Aztán csak fel-fel a csúcsra.  

Panoráma a Buzgó-kő tetejéről, szemben az Örvény-kő

Miután megnéztük a Buzgó-kő szikláit, visszaindultunk Szentlélek felé az Örvénykőre. Ahol egyébként szép kilátás fogadja a turistát, csak sajnos kevés, mert eléggé benőtte az erdő a csúcsot. Viszont ha itt jár az ember, akkor érdemes lemenni és megnézni alulról is a követ.

A Jókai emlékmű az Örvény-kő tetején

Az Örvény-kő alján

Sziklamászó gyakorlóhely!

Innen egy kis kitérővel visszatértünk a Garadna völgy irányába, pontosan a Köpüskőre és forráshoz.

A Köpüs-kő. Alattunk a Garadna völgy és a távolban Miskolc

Végezetül egy kép az esti kék órában készítve Lillafüreden a Palotaszállóról.

És még két makró egy gyöngyház és egy pávaszem lepkéről

Varázslatos Magyarország - 1. díj!

Kevéske büszkeséggel mondom, ez ismét egy szigorúan "csak" szakmai elismerés amit kaptam...

Tavaly decemberben már volt egy első helyezésem a Varázslatos Magyarország fotópályázatán, természetesen a saját -kompakt, bridge- kategóriában, hiszen még mindig azt használok, és még fogok is egy jó darabig az biztos.

A zsűriben van festőművész, nemzetközi hírű természetfotós, néhány pénzember, menedzser stb.

Nem is tettem nyilvánossá az indulásom a pályázaton, bár van közönség szavazás is, de mint ahogy már többször leírtam, az én közel 1000 fős ismeretségi körömből - a legtöbben túráznak, fotóznak! - általában 20-30 ember hajlandó szavazni ilyen esetben, mármint ha megkérem, mert amúgy a legtöbben még meg sem nézik, hogy miről van szó... Inkább küldenek egy játék felkérést a facebookon... Vagy egy körlevelet emailben...

Íme a győztes fotó:

Kilátás a pokolból

A kép a Bükk hegységben készült, az Udvarkői szakadékból feltekintve, amit Dante poklaként is ismernek.

És csak, hogy rámutassak arra, milyen rögös is egy kép, vagy éppenséggel egy fotós útja az internet és a népszerűség világában, bemutatok egy másik fotót is majd, melyet ugyaninnen készítettek erről a szakadékról. Van egy szolgáltatása a Google-nak, a Panoramio fotómegosztó. Lehet, hogy ezt sokan nem ismerik pedig hasznos is, mert például korlátlan méretű tárhelyet biztosít fotóinknak és ingyen! Persze cserébe nyilvánossá kell tennünk őket, pozicionálni kell a világtérképen, címmel kell ellátni és minimális egyéb kritériumoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy kitegyék a saját nagy Google térképükön. Például csak kültéri fotót küldhetünk, csak ritkán fogadnak el olyat, amin személyek is láthatók, stb. Ha úgy érezzük megfelelt a fotónk az elvárásoknak és mégsem választották ki, akkor küldjük el felülvizsgálatra. Persze bármilyen egyéb fotót is feltölthetünk, csak az nem fog megjelenni a világtérképen. Céljuk a világ tájainak bemutatása a felhasználók térképen is elhelyezett képeinek segítségével, így egy adott természeti érdekességről azonnal képekhez jutunk, elég csak a térképre néznünk-kattintanunk.

Nos, én a nyertes képemet feltöltöttem a Panoramiora, amit még kétszeri felülvizsgálat után sem talált a Google csapata a térképre való kihelyezésre alkalmasnak... Ez még a pályázatra küldés előtt történt. Aztán most, hogy ezzel a képpel nyertem, hát szívesen az orruk alá dörgölném!! És ami még érdekesebb, hogy például ezt a számomra semmitmondó /elnézést kérek a fotóstól!!/ képet meg simán elfogadták:

 

El nem tudom képzelni, hogy ez a kép miként képes jobban bemutatni a helyet mint az enyém, hiszen akárhol is készülhetett, mert a szakadékból pl. semmi sem látszik. De mindegy. Ez a példa is mutatja, hogy nem egyszerű mindenkinek megfelelő képet készíteni, és bizony az ilyen példák sértik a fotós önérzetét, de persze ezeken egyszerűen túl kell lépni, hiszen ebből a negatív kritikának is beillő esetből még tanulni sem lehetett...