A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2013. augusztus 17., szombat

Egy rövid kis túra a Bükki köveken

Általában nem szoktunk nyáron a kánikulában túrázni, de most hirtelen akadt egy kis szabadidőnk, hát megpróbáltuk kihasználni!
Egyébként nem volt meleg, hiszen pl. reggelente csak 8-9 'C volt a Garadna völgyben, a Bükk egyik legszebb táborhelyén a DTSK pihenőjénél. Sok időnk nem volt, ezért igazából csak egy napot túráztunk, de azért sikerült néhány szép fotót készíteni. A túra útvonala a következő volt: Garadna vgy., Ferenc forrás, Szentlélek, Látó-kövek, Mária forrás, Buzgó-kő, Örvény-kő, Köpüs-forrás, Köpüs-kő, Garadna vgy.

Friss képek a jól nevelt "turisták" életének nyomairól... A felső két képet akkor készítettem, amikor vizet vételeztünk a Garadna völgyben a Szövetség forrásból. Ez a hétvégi termés. Az a szomorú, hogy 100 méteren belül szelektív hulladékgyűjtő van kihelyezve... Természetesen én levittem a nagy zsák szemetet amit mások otthagytak!Az alsó két kép a sokat csodált Köpüs-kőn készült, letiport sziklagyep, szemét, és hatalmas tűzrakások a tűzgyújtási tilalom, a védettség és a józan ész ellenére... Na ezektől a "turistáktól" retteg-reszket az erdő, s ha tehetné tán leszaladna a hegyről...

A DTSK pihenő. Kedvenc Bükki szállásunk!


Az Odvas-kő. Ide is érdemes felmászni!
Szentlélek. A szerelmesek fája


Csondró völgy az Odvaskővel, hátul a Lázbérci víztároló

A Kemesnye tető sziklái
Szép kilátás. A távolban az Upponyi hegység

A Látó kövek csúcsán
A Buzgó-kő tetején
A Buzgó-kő a Bükk hegység egy kevéssé látogatott célpontja. Nyílván azért, mert viszonylag távolabb esik a közúttól és egyébként is a hegység északi lába nem annyira vonzó mint a déli lankák. Pedig érdemes megnézni! Szentlélekről elindulunk a Mária forrás felé a kék+ jelzésen, majd rátérünk a "Bükki kékre" ahonnan kb. 1.7 km után egy éles balra fordulással kimászunk az eddig követett kék sáv jelezte völgyből a kék háromszög jelzésen. Itt figyelni kell, mert könnyen elmehetünk az elágazás mellett. Aztán csak fel-fel a csúcsra.  

Panoráma a Buzgó-kő tetejéről, szemben az Örvény-kő
Miután megnéztük a Buzgó-kő szikláit, visszaindultunk Szentlélek felé az Örvénykőre. Ahol egyébként szép kilátás fogadja a turistát, csak sajnos kevés, mert eléggé benőtte az erdő a csúcsot. Viszont ha itt jár az ember, akkor érdemes lemenni és megnézni alulról is a követ.
A Jókai emlékmű az Örvény-kő tetején

Az Örvény-kő alján
Sziklamászó gyakorlóhely!


Innen egy kis kitérővel visszatértünk a Garadna völgy irányába, pontosan a Köpüskőre és forráshoz.

A Köpüs-kő. Alattunk a Garadna völgy és a távolban Miskolc
Végezetül egy kép az esti kék órában készítve Lillafüreden a Palotaszállóról.


És még két makró egy gyöngyház és egy pávaszem lepkéről



2013. július 17., szerda

Varázslatos Magyarország - 1. díj!



Kevéske büszkeséggel mondom, ez ismét egy szigorúan "csak" szakmai elismerés amit kaptam...
Tavaly decemberben már volt egy első helyezésem a Varázslatos Magyarország fotópályázatán, természetesen a saját -kompakt, bridge- kategóriában, hiszen még mindig azt használok, és még fogok is egy jó darabig az biztos.

A zsűriben van festőművész, nemzetközi hírű természetfotós, néhány pénzember, menedzser stb.
Nem is tettem nyilvánossá az indulásom a pályázaton, bár van közönség szavazás is, de mint ahogy már többször leírtam, az én közel 1000 fős ismeretségi körömből - a legtöbben túráznak, fotóznak! - általában 20-30 ember hajlandó szavazni ilyen esetben, mármint ha megkérem, mert amúgy a legtöbben még meg sem nézik, hogy miről van szó... Inkább küldenek egy játék felkérést a facebookon... Vagy egy körlevelet emailben...
Íme a győztes fotó:
Kilátás a pokolból
A kép a Bükk hegységben készült, az Udvarkői szakadékból feltekintve, amit Dante poklaként is ismernek.

És csak, hogy rámutassak arra, milyen rögös is egy kép, vagy éppenséggel egy fotós útja az internet és a népszerűség világában, bemutatok egy másik fotót is majd, melyet ugyaninnen készítettek erről a szakadékról. Van egy szolgáltatása a Google-nak, a Panoramio fotómegosztó. Lehet, hogy ezt sokan nem ismerik pedig hasznos is, mert például korlátlan méretű tárhelyet biztosít fotóinknak és ingyen! Persze cserébe nyilvánossá kell tennünk őket, pozicionálni kell a világtérképen, címmel kell ellátni és minimális egyéb kritériumoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy kitegyék a saját nagy Google térképükön. Például csak kültéri fotót küldhetünk, csak ritkán fogadnak el olyat, amin személyek is láthatók, stb. Ha úgy érezzük megfelelt a fotónk az elvárásoknak és mégsem választották ki, akkor küldjük el felülvizsgálatra. Persze bármilyen egyéb fotót is feltölthetünk, csak az nem fog megjelenni a világtérképen. Céljuk a világ tájainak bemutatása a felhasználók térképen is elhelyezett képeinek segítségével, így egy adott természeti érdekességről azonnal képekhez jutunk, elég csak a térképre néznünk-kattintanunk.

Nos, én a nyertes képemet feltöltöttem a Panoramiora, amit még kétszeri felülvizsgálat után sem talált a Google csapata a térképre való kihelyezésre alkalmasnak... Ez még a pályázatra küldés előtt történt. Aztán most, hogy ezzel a képpel nyertem, hát szívesen az orruk alá dörgölném!! És ami még érdekesebb, hogy például ezt a számomra semmitmondó /elnézést kérek a fotóstól!!/ képet meg simán elfogadták:
 
El nem tudom képzelni, hogy ez a kép miként képes jobban bemutatni a helyet mint az enyém, hiszen akárhol is készülhetett, mert a szakadékból pl. semmi sem látszik. De mindegy. Ez a példa is mutatja, hogy nem egyszerű mindenkinek megfelelő képet készíteni, és bizony az ilyen példák sértik a fotós önérzetét, de persze ezeken egyszerűen túl kell lépni, hiszen ebből a negatív kritikának is beillő esetből még tanulni sem lehetett...

2013. június 30., vasárnap

Három nap Magyarország tetején

Kékestető jelképe a TV torony
2013.06.17-19.
Alapvetően nem szoktunk nyáron túrázni, kiváltképp ha bejön a kánikula, mert azt én nagyon  nem szeretem... Azonkívül még sok egyéb hátulütője van a nyári szezonnak, szóval mi ilyenkor maradunk itthon és szeptembertől indulunk be majd újra. Addig maradnak itthon a ház körüli munkák és a munkahelyen az örökös túlórázás, ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Mivel kánikula az most is volt, úgy gondoltam, hogy felmegyünk az ország csúcsára-tetejére néhány napra, hiszen azért 1000 méteres magasság körül csak hűvösebb van valamivel... 
Erre egyetlen normális árfekvésű szállás kínálkozik a Kékestetőn, méghozzá a Kányai uram fogadója névre hallgató vállalkozás. Nem akarom túlragozni a dolgot, mi megvoltunk elégedve a szállással és az étkezéssel is és stratégiai szempontból is nagyon jó helyen van a ház. Szóval aki nem sajnál az átlagos Mátrai árakon túl még éjszakánként pluszban 1000-1500 ft.-ot rászánni a költségekre, annak jó helye lesz itt! Természetesen meg kell fizetni azt, hogy az ország kb. legmagasabban fekvő szállásán vagyunk...

A túra fő célja az volt, hogy hajnali indulással elkapjuk a napkeltét a Sas-kőn és utána kényelmesen lemenjünk az Ilona völgybe, megnézzük a vízesést és aztán Parádfürdőről visszabuszozunk a Kékestetőre. Így az út legnagyobb részét sikerült megtenni még a forróság bejötte előtt. Meg is leptük azt a néhány kirándulót akivel találkoztunk, hiszen ők még álmosan baktattak felfelé a hegyre, amikor mi már jöttünk lefelé és kifelé a völgyből, reggel 10 óra körül. Jöttek a kérdések, hogy mi honnan indultunk, hogy már kifelé jövünk??  Hát a Kékesről, mondtuk. És mikor indultunk? Hát 4 órakor... jött a válaszunk és látni kellett volna azokat az arcokat, amiket vágtak szörnyülködésükben... Úristen...!!    


Hajnali fényekben a Kékestető és a Galyatető


A Napkelte a Sas-kőről nézve
A Mátra bérc egy részlete

A háttérben a Bükk hegység dombjai

Szépség a bércen

Hajnali panoráma a Sas-kőről
Reggeli napfürdőzés a Disznó-kőn
 
Árnyak és fények játéka a fák között
Erdő részlet az Ilona völgy környékéről


Az Ilona völgyi vízesés
A vízesés
A vízesés



















Magyarország legnagyobb természetese vízesése. Hát a környező országokéhoz képest igen szerény, de nekünk csak ez jutott, illetve sajnos csak ez maradt....
A Szent István csevice kút
És végezetül néhány kép az útközben látott állatokról.
Varangy az erdőben

Varangy az erdőben

Varangy a patak partján
 
Varangy a patak partján
És a végére egy kis szépség
Mivel sajnos nem vagyok biztos abban, hogy a képeim mennyire élvezhetőek mint természetfotók, tájképek, állatfotók stb. ezúton szeretném megkérni minden kedves olvasómat, hogy ha bármilyen építő jellegű véleménye van a fotókkal kapcsolatban, kérem azt jelezze a megjegyzések sáv használatával!!

2013. június 1., szombat

Három nap a Bükki vadonban

2013 május vége

Szeretem a romantikus, elhagyatott, mindentől távol eső erdei-hegyi szálláshelyeket, menedékeket. Az sem baj, ha nem komfortosak. Sőt, ettől eredetibb, hitelesebb, természetközelibb az élmény. Semmi sem adja vissza azt, amikor az ember vödörrel, kannával a kezében elsétál a forráshoz, hogy vizet vigyen a saját maga által meggyújtott tűz mellé, főzni, mosni, fürödni. Sokan ezt tehernek érzik, gondolják, pedig nem az, egyáltalán nem! Mi ezt szeretjük, és éppen ez az ami jobbá tehet egy túrát, nem egy szálloda csillagainak, hanem sokkal inkább az ablakomból, sátramból, vagy a hálózsákomból látható tejút csillagainak száma...

Nos, most éppen egy ilyenforma szállást szereztem, a "Kárpát Egyesület -Eger" jóvoltából.
Helyszín a Bükk hegység, a Pes-kő ház és környéke. Indulás: 2013.05.28, érkezés: 2013.05.30.
Hozzáteszem, megint mosolyogtak ránk az angyalok. Úgy kezdődött, hogy a túra előtti napokban is rengeteg eső volt. Aztán amikor kiértünk a házhoz, két óra múlva jött a jégeső, villámlás, vihar. És aztán hazafelé épphogy visszatértünk Felsőtárkányba, máris zuhogni kezdett, de akkor már a buszon ültünk. Na de kint, amikor túráztunk, nem volt egy csepp se, hát mi ez, ha nem angyali közbenjárás?! És már megint, sokadjára.

De térjünk csak vissza a túrához.

Az útvonal:
Felsőtárkány - Pes-kő ház - Hegyes-kő - Pes-kő - Cserepes-kő - Őr-kő - Őr-kő ház - Pes-kő ház - és természetesen vissza Felsőtárkány.
A három túranapon nagyjából 25 kilométert mentünk, ami nem valami sok, de ha figyelembe vesszük az odafelé még bő 15 kg.-os hátizsákokat, a hosszú kilométereken át emelkedő utakat, és azt, hogy édesapám is velem tartott a maga 79!! évével, úgy gondolom, tőle és vele, mindenképp jó teljesítmény volt ez. És amúgy sem a teljesítményekért megyünk.

A házról még annyit, hogy mivel fokozottan védett terület /Pes-kő!/ közelében van, semmiféle zajkeltés, bulizás, bármiféle természetbe nem illő viselkedés tilos. Időszakosan korlátozhatják is a ház nyitva tartását. A ház befogadóképessége max. 7 fő, ennél nagyobb létszám tartózkodása a területen nem engedélyezett. Vízvételezés a közeli forrásból, fűtés kályhával, világítás gyertyával vagy gázlámpával lehetséges, hiszen áram nincs. Egyébként a fent említett Pes-kőre nem vezet kijelölt út, tehát legálisan nem látogatható. Tavasztól őszig általában zárt terület, amit ellenőriznek is! A déli sziklafal védett madarak fészkelőhelye, ezért fontos, hogy senki se zavarja őket a növekedésben! Jó esetben csak eltanácsolnak a területről, de rosszabb esetben akár meg is büntethetnek!

A kisebb képekre rákattintva nagyban is megnézhetők, illetve az összes teljes képernyősre tehető!!

Útban a ház felé, gyönyörű zöld alagútban
Mindenfelé gombák


A ház egyetlen szobája, háttérben a konyha

Azt hiszem festői hangulatú a ház fekvése

A túra kezdete másnap

Elég meredek!

Remek panoráma nyílik a Hegyes-kő csúcsáról déli és nyugati irányba is

Gombák
A Pes-kő védett sziklafala. Tavasztól őszig zárt terület!


Pes-kői panoráma. Mivel védett madarak költenek errefelé, ebben az időszakban általában tilos ide feljönni. Komolyan mondom, mi még csak nem is beszélgettünk egymással, teljes csendben feljöttünk, 5 perc múlva már ugyanolyan csendben el is osontunk, mint ahogy jöttünk. Véletlenül sem zavartunk meg semmit, még egy ág sem reccsent a lábunk alatt! Aki nem képes így tenni, még véletlenül se jöjjön erre!!

A fater a Pes-kőn. 79 évesen még a csúcson! A távolban Felsőtárkány és Eger látszik.

A Cserepes-kői barlangszállásnál. Sok szép túra emléke köt ide. Sajnos maga a szállás elég ramaty állapotban van

Az Őr-kő sziklája

Kaptató az Őr-kőre

Őr-kői panoráma
 


 


      










Az Őr-kő ház












Gomba család, kicsik és nagyok együtt

Hazafelé még sikerült lekapni egy szalamandrát, mivel még korán volt és persze sötét az erdő, sajnos vakuzni is kellett