A blogról

Kedves látogató!
Köszönöm hogy benéztél hozzám. Ha van véleményed, hozzáfűzni valód, akkor azt nyugodtan megteheted az erre a célra kialakított sávban!
Megjegyzés írásánál nincs szükség szóellenőrzésre, nem kell kódot beírni!
Felül a legújabb bejegyzéseket találod, lefelé görgetve az oldalt meg persze a régebbieket. Vagy tallózhatsz a baloldalon található az "összes bejegyzés" sávban, illetve 2016-tól hegységekre is lebontva találhatsz címkéket a kék sávban az egyszerűbb keresés érdekében.

A blog mottója: "Mesélhetsz történeteket, leírhatod, mit láttál, hogy az emberek is láthassák. Készíthetsz az embereknek fényképeket. Elmondhatod, hogyan énekelnek a madarak, és hogyan ringatózik a hó a fák lombjain. Leírhatod, sőt akár éreztetheted is másokkal, hogy milyen, amikor fújja a szél az arcodat, vagy amikor érzed az ázott föld illatát. De sohasem érheted el, hogy ugyanúgy érezzenek, ahogy te éreztél, ugyanúgy sírjanak, ahogy te sírtál, és olyan hevesen verjen a szívük, ahogy a tiéd vert ott, abban a pillanatban." Kilian Jornet


2014-től a sorozatos képlopások miatt minden fotó vízjelezett és az eredetinél rosszabb minőségre konvertált. A képekre kattintva azok teljes képernyősre és jobb minőségűre váltanak!


2016. október 3., hétfő

Retyezáti próbakör

Még kora tavasszal elhatároztuk, hogy az idén ellátogatunk a Déli-Kárpátok gyöngyszemébe, a Retyezátba, más néven a Zerge-havasokba. Aztán ez a túra szépen elmaradni látszott, de szeptember végén úgy tűnt, mégis sikerül kijutnunk talán... Sikerült! 

Mivel sosem jártunk még a környéken sem, így a tervezéshez segítségül hívtunk néhány tapasztaltabb ismerőst és a nagyon profi, Budai Péter által szerkesztett Retyezat.ro weboldal tájékoztatóit is. Aki bővebben szeretne elmélyedni a Retyezáttal kapcsolatos turistaismeretekben, annak éppen az előbbi oldalt tudom ajánlani. A lényeg, hogy hozzánk, Békés megyéhez, viszonylag közelinek mondható "igazi" hegységről van szó, hiszen egy alig 400 km-es úttal már a Retyezát déli oldalán lehetünk, míg az északi rész ennyi sincs, nagyjából 300 km. Nagyjából 60 db. 2000 méteres magasságú vagy afeletti csúccsal büszkélkedhet a hegység, és 80 db. környékén van a tengerszemek száma is, amelyeknek döntő többsége szintén 2000 méter környékén található. Ezen kívül még számtalan kisebb-nagyobb vízesés is van a hegységben, valamint főképp a déli oldal /Kis-Retyezát/ mészköves részei barlangokat is rejtenek. 

Hamar eldöntöttük, hogy a talán kevésbé felkapott déli oldalra megyünk, ott pedig a "Hazajárók" című honismereti műsorból megismert Buta-menedékházba gondoltuk a szállásunkat, nagyrészt mert szimpatikusnak tűnt a hely, és mert jól esik mostani határainktól is ilyen távol magyar szót hallani... Hiszen házigazdánk, Piekny Albert Béla és neje jól beszéli a magyar nyelvet még ma is. Már csak az autó biztonságos elhelyezését kellett megoldani, mivel a több mint 1500 méteres magasságban fekvő házhoz autóval felmenni nem lehet. Na jó, terepjáróval igen, de... a házigazdánk is egy napig szerelte az előzőnap félig kiszakadt hátsó kerekét...szóval meggondolandó. Erre is találtunk megoldást, mert lent a Buta-völgyben Albert Zoltán vendégházánál -jól beszélnek magyarul- hagytuk az autót, zárt helyen, egy kis aprópénzért cserébe. Már csak jó időt kell kifogni, de azzal kapcsolatban voltak aggályaink... több előrejelzés is fagyot és havazást jósolt a hegység 2000 méter körüli központi részeire, ami később be is jött...    

Hajnali négykor megérkezett sofőrünk és túratársunk Gábor. Egy gyors kávézás, pakolás a kocsiba és hajrá. Viszonylag hamar a Battonyai hátérátkelőhöz érünk. Mivel hétköznap hajnal van, a forgalom minimális. Arad előtt áttérünk a tavaly átadott A1-es gyorsforgalmi útra, ami tényleg gyors... közel 130-as tempót nyomunk folyamatosan... csakúgy faljuk a kilométereket. A hazai Békési utakhoz képest ez egy álom. De később is, egészen a Hátszegi-medencéből Petrozsényen, majd a Zsil-völgyén át a hosszú városfüzérén /Vulkán-Lupény-Urikány-Kimpulunyág/ végig majdnem a Buta-szorosi leágazásig jó utak vannak. Így a vártnál hamarabb beérkezünk Albert Zoltánék udvarába... ami nem baj, sőt... 
Albert Zoltán vendégháza kicsivel a Buta-szorosi turistaközpont előtt
A Buta-szorosi turistaközpont 900 méteres magasságban, a háttérben a Buta-szoros bevágása
A Buta-szoros bejárata, 3 perc séta a turistaháztól
Akkor itt álljunk meg egy pillanatra. A szoros láthatóan szép és vadregényes, még világítás is van az utolsó méterekig... de aztán.... semmi! Lehetne egy normális lejárat, kapaszkodók a sziklában, drótkötél, bármi egyéb, hogy az idősebbek, gyerekek, vagy csak szimplán a kevésbé mozgékony kirándulók is lejuthassanak könnyebben és biztonságosabban. Pláne, hogy a turistaházhoz ez a legközelebbi látványosság. Mi sem mentünk be idő hiányában. 

Egyébként 11 km-es út várt ránk a Buta-szorostól a Buta menedékházig, amely során közel 700 méter szintemelkedést kellett leküzdenünk a 16 kg-os, Gábornak pedig a közel 20 kg-os zsákjával. 2 éjszakát töltünk fent, vacsorát azt kapunk, hálózsák az nem kell, ruha annál inkább, készülünk a hóra... 
Felettünk a Kis-Retyezát Piule /2081m/ és Plesa /1840m/ csúcs közötti része 
A Buta-patak
Átkelés a patakon
"Pipál" a hegy, ahogy szoktuk mondani ilyenkor
Érkezés a Buta menedékházhoz
Miután tehát lenyomtunk 11 kilométert, gyakorlatilag végig szép erdőkben mentünk, melyek vegyes lombos-fenyves társulások voltak, természetesen minél feljebb, annál fenyvesebb... mondhatnánk. Egyébként ez az út a hegységet észak-déli irányban átszelő fő turistaútvonal része, amely végig kettős -piros kereszt és függőleges kék sáv- jelzéssel van viszonylag jól ellátva. Közben néhányszor átkeltünk a Buta-patakon, de semmi vészes, lényegében nem túl tempósan, de éppen ezért kényelmesen felértünk néhány kisebb megállással. 

És akkor a Buta menedékházról és egyebekről. Jobb szélen látható a fő épület, melyben 4 db. 4 ágyas "szoba" található. Szoba, idézőjelbe, én inkább helyiségnek mondanám. Belső felszerelés abszolút semmi, 4 ágy, tiszta lepedő, tiszta takarók, valami paplan féle és kész. Lent az étkező és a konyha. A vendégeknek nincs lehetőségük főzéshez, melegítéshez, csak ha van saját cuccuk hozzá. Világítás és úgy általában áram a Buta-patak vizét felhasználó generátorról van, de most éppen kicsi a vízhozam, gyenge az áram... szóval jó ha van fejlámpa, kell a szobában is. További hozadéka is van annak, hogy gyenge az áramellátás. Nevezetesen az, hogy nincs meg a beígért melegvíz. A fő épület melletti kis fehér helyiség a mellékhelyiség... vízöblítéses wc, és melegvizes zuhanyzó lenne. A wc működik és viszonylag tiszta minden. A zuhanyzók már kevésbé működőképesek, még a melegvíz hiányát félretéve is. Itt természetesen fűtés nincs. Ja, a főépületben lenne fűtés, csakhogy áram hiányában nem működnek a szivattyúk sem. De később kiderül a radiátorok sem teljesen jók... A balról látható faház is kiadó, abban luxusként csak áram van, de most még az sem igazán, egyéb felszerelés ott sincs. A középső faházban a tulajék laknak. Egyébként van benzines aggregátor, amiről menne minden, de persze az plusz pénz... vagy mégsem, mert azért a szezon nagy részében a patakról működik minden... és a fa is olcsóbb, ha nem ingyenes... akkor meg legalább ilyenkor ne spórolnának. De megszánnak minket, első nap elindítják az aggregátort és a fűtést kivéve -bár a csövek melegek!- elindul minden. Néhány órára. A kaja jó, de elég rendesen megkérik az árát, 2500 ft. körül van egy leves meg a második... egy doboz sör majdnem 500 ft.-ra jön ki, és mondjuk egy liter tea is 800 ft. körül van. Na, hát döntse el mindenki maga, hogy mi a véleménye, én leírtam, hogy mi van. Viszont kétségtelen, hogy van egyfajta hangulata az egésznek, én egy percig se bánom, hogy kipróbáltuk ezt is. 

Jól telt az éjszakánk, reggel kint deres volt a fű, +1'C-ot mértünk, bent a "szobában" +10'C volt. Viszont sütött a nap. Akkor még...
Kora reggel a Butánál

Sajnos majdnem egy óra késéssel indultunk a tervezetthez képest, de aránylag jó időben felértünk a Plaiul-Mic nyereghez /1879 méter/, amelyhez elég meredek út visz fel, és ezzel elértük a déli főgerinc vonalát. A nyereghez közeledve már a déli oldalon láttuk, hogy elromlik az idő. Mintha szállingózna a hó, és érezhetően hűlt a levegő, és e mellé még erős szél is érkezett. 

Kilátás a Kis-Retyezátra a Buta /Plaiul-Mic/ nyeregből.

A nyereg északi oldalán a Papusa-tavaktól gyönyörű kilátás lett volna a hegység északi főgerincére. De nem igazán volt semmi, mert egyre csak fújt a szél pont észak felől, és hozta a felhőket, párát, arról amerre mentünk volna a Bukura-tavakhoz. Ez nem sok jót jelentett. De gondoltuk csak lemegyünk a Pelága-rétre /1600 méter/, legalább a hegyimentők védkunyhójáig, aztán majd meglátjuk a továbbiakat. 
Befagyott pocsolya
Na, ez már egy kisebb tavacska
Gábor menekül... bele az ismeretlenbe. A 2000 méter feletti csúcsokból semmi sem látszik. 
Átkelés a Bukura-pataknál. Már a völgyben is esik a hó
Egyre jobban esik a hó, egyre jobban leszáll a köd és közben hűl a levegő
A védkunyhónál eldöntöttük, hogy nem folytatjuk az utunkat a Bukura-tavakhoz, hiszen elsősorban a kilátásokért mentünk volna, így meg -100 méteres látótávolsággal- nem sok értelme lenne. Ugyanakkor attól is tartottunk, hogy ha még egy-két fokot hűl a levegő, esetleg lefagy a lehulló csapadék, vagy átvált a hó ónos esőre, és akkor nem tudom, hogy vergődünk vissza a Butához. Ettünk egy kicsit, megnéztük a házat, és visszaindultunk... sajnos. 
A Pelága-réti védkunyhó
A Pelága-réti házban
Tökéletes menedék. Rend és tisztaság
Ezekből a védkunyhókból persze több is van a hegységben, általában tavasztól-őszig a hegyimentők állomásaként szolgálnak, de ősztől-tavaszig nyitva állnak, befogadva a bajbajutottakat, vagy azokat, akik eleve erre építik a túráikat, pl. télen. Ja, és teljesen ingyen! Itt a kamrában elég sokféle konzervet találtunk, ami nagyon jó, adott esetben akár életet menthet. Természetesen a házak közelében minden esetben működő forrás is van. Szépen visszaküzdöttünk 300 métert felfelé a gerincig, ahol az eddiginél is hidegebb szél fogadott minket.
Folyamatosan érkeztek a felhők észak felől
Ereszkedés a Buta-menedékház felé
Időközben arra jutottunk, hogy megnézzük még a majdnem útba eső Buta-réti védkunyhót, sátorozóhelyet és a Buta-tavat is, ahová ugyan kijelölt út nem vezet, de a házigazdánk erősen ajánlotta, hogy nézzük meg azt is, ha már ott vagyunk.  Fontos lehet! A telefonok nem igazán működtek sehol utunk során a hegyen. A Buta-menedékház közelében semmi térerő, csak a főépület konyhájának sarkánál, mert ott antennája van a háziaknak. A Buta /Plaiul-Mic/ nyeregben és a Pelága-réten semmi. A Buta-réten a védkunyhó sarkánál és a Buta-tó felső részénél viszont tudtunk telefonálni.
A Buta-réti védkunyhó, és a sátorozásra kijelölt rét
Remek kis forrás van a réten a ház előtt
Kilátás a Buta védkunyhótól
A kunyhóban. A polcon sok magyar konzerv volt
A ház emeletén 3 ágy található
Itt is kajáltunk egy kicsit, meg pihentünk is valamennyit, és mivel javulni látszott az idő itt lent, elindultunk. Innen a Buta-rétről egy 20 perces kitérő a Buta-tó, melyhez nyugati, dél-nyugati irányban kell a réten keresztül vágni. Lényegében követni kell a patakot felfelé és aztán jobbra tartva eljutunk a tóhoz.
A Buta-tó. Háttérben ha jól sejtem a Kusztura közel 2500 méteres csúcsa  /2457m/
A Buta-tó
Miután ki nézelődtük magunkat,  visszamentünk a Buta-menedékházhoz. Vacsoráztunk és kissé átmelegedtünk a fűtött-füstös, félhomályos étkezőben, miközben megvacsoráztunk. A bakancsok vagy ruházat megszárítására igazából esély sem volt, de szerencsére mindenből volt tartalék. Ezen az estén nem működött az aggregátor, így nem volt melegvizes fürdés. A szobákban sem változott a helyzet, ahhoz képest, hogy havazott és fagyott a környéken, viszont a házigazdáink begyújtottak magukra már délután. Elgondolkoztunk azon, hogy jobban jártunk volna azzal, ha a védkunyhók valamelyikében éjszakázunk -ingyen!!!- hiszen azok is nyújtottak ugyanilyen szolgáltatást, az étkezést kivéve. Kár, hogy nem tudják igazából kihasználni a menedékház remek fekvésének a lehetőségeit! Sokkal többet ki lehetne belőle hozni viszonylag kis anyagi ráfordítással és sokkal-sokkal több odafigyeléssel, ami meg nem kerül semmibe.

Másnap ismét korán keltünk, házigazdáinkat nem is láttuk, el sem tudtunk köszönni.
Reggeli fényekben a Kis-Retyezát
Egy jó órával hamarabb leértünk, mint két napja fel. Szuper. Így kora délelőtt már a kocsiban ültünk és ismét jó tempóban repesztettünk hazafelé, ami majd csak hazaérve, a megyehatáron belül tört meg a lendület... 

Eldöntöttük, hogy jövőre irány az északi oldal, sátrazunk, mert a Retyezátban még azt is lehet a kijelölt helyeken, és egy-két nappal több időt szánunk a túrára. Ja, és majd a nyár elején jövünk. Bár lehet, hogy az meg korai lesz....  
Hazafelé... az északi oldal, égig érő csúcsok. Viszlát jövőre!

26 megjegyzés :

  1. A zord körülmények ellenére szép túrát tettetek és ismét remek képek születtek! Jövőre remélhetőleg nyájasabb lesz veletek a Retyezát... BP

    VálaszTörlés
  2. Csodás helyen jártál, remek a beszámolód!

    VálaszTörlés
  3. Nagyszerű útleírás, ettől kedvet kap az ember. És igen, valóban elgondolkodtató, hogy a "szállás" milyen szolgáltatása után kell fizetni és mennyit! Akkor már inkább a védkunyhók, mivel ott ugyanazt megkapod ingyen. És meg kell mondanom, nem az ingyenesség motivál, hanem az, hogy a leírtak alapján mennyiren nem törődtek, vagy nem figyeltek a házigazdák a vendégeikre! Ettől eltekintve azonban biztosan egy életre szóló élményt szerzett mindenki a csodálatos vidéket bejárva! Remélem egyszer én is részese lehetek hasonló kirándulásnak, túrának!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm dicsérő szavaidat! Jövőre mindenképpen szeretnénk kimenni újra, de nem csak oda, hanem a jóval közelebbi Bihar hegységbe is, de oda már kora tavasszal. Szerintem lenne lehetőség csatlakozni hozzánk.

      Törlés
    2. Hú, ez nagyszerű gondolat! A Jád völgyében már egy alkalommal volt szerencsém járni úgy 6-8 évvel ezelőtt. Az gyönyörű volt! Szeretnélek megkérni, hogy kellő időben értesíts, hogy a vezénylést tudjam úgy kérni.

      Törlés
  4. Gratulálok; szép képek a szép tájakon.Gondolom egy életre való élmény volt. Egy kis irigység van bennem,természetesen jó értelembe,mert a természetet nagyon szeretem.

    VálaszTörlés
  5. Remek használható útleírás.Gratulálok.Többször jártam már a csodálatos Retyezátban,de mindíg csak az északi oldalon,ahol teljesen pozitív a véleményem a vendéglátásról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Elsősorban használható túraleírásokat szeretnék írni, és érdekes képeket készíteni. Ezek szerint most sikerült.

      Törlés
  6. Mi simán otthagytuk a kocsit a nagy parkolóban 8 napra. A Buta-háznál csak levest ettünk, aztán mentünk tovább a Buta-tisztásra sátorozni. A házigazdák elég morcosnak tűntek, szóval nagy kedvünk nem is volt maradni. Gondolom, nem tetszett nekik, hogy csak eszünk, aztán megyünk tovább. Jó tudni, hogy nemigen működik a fűtés és a zuhany, jó kérdés, télen mi a helyzet. Lehet, csak a vízöblítéses wc az előnye a Gentianával szemben. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát úgy van, ahogy írod, kissé morcosak, fásultak, és talán már idősek is ahhoz, hogy mindent ketten intézzenek fent a hegyen. Olvastam a blogodat, nem semmi egy út volt a tiétek!

      Törlés
    2. Értesüléseim szerint az Enciánban is készül a wc. Hogy idén meglett-e, nem tudom, mert sajnos nem jutottam el oda ebben a szezonban. BP

      Törlés
    3. Nagyon jó 9 nap volt, szívesen maradtam volna még pár napot. Kajával még bírtuk volna. :-D
      Volt egy hosszúhétvégés csoport is Szegedről, ők a Gentinanában voltak, megkérdezem, hogy milyen wc volt.

      Törlés
    4. Maradt volna annyi kaja...? Mit vittetek vagyis inkább mennyit...???

      Törlés
    5. Müzliszeletek, fejenként kettő egy napra. Coop-ban lehet kapni 45 grammos, tömör müzliszeletet, challenger néven, plusz néhányat a Lidl-ben vettünk, hogy kipróbáljuk, az is 45 gramm volt. Zabfalatokból olyan 12 darab, mindenféle ízben. Volt zabkása alap, amihez csak forró víz kell, plusz kicsi zacskós levesek, 2 tábla étcsoki. Kolbász, sonka, szalonna, májkrém és 2 kiló kenyér. Nagyjából ennyi, az arányokat rontottuk el, több kolbász és ilyesmi kellett volna. A zabos dolgokból nagyon elegünk lett. Persze, ha muszáj, akkor megesszük. Ráadásul túrázás közben nem mindig sikerült enni, ahogy terveztük. A Kuszturáról lefele a vihar miatt nem álltunk meg, másnap a Szkorota-hágó rövid program volt. Egyszer meghívtak minket vacsorázni. A kolbász, szalonna, sonka, kenyér fogyott el. Ezen a kaja dolgon még finomítani kell, az biztos.

      Törlés
    6. Megkérdeztem, mi a helyzet a Gentianában a wc-vel, nem épült új.

      Törlés
  7. Gyönyörű helyen jártatok.Köszönöm az érdekes értékes beszámolót.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És köszönöm! Valóban gyönyörű hely, vissza kell menni majd!

      Törlés
  8. Nem fogadott barátságosan a hegy :). De hát a túrázásnak ez is része ..
    tetszenek a képek, az utolsó reggel vörös égboltja elsősorban.
    Jövőre biztosan jobb lesz .. juniusban nagyon esős, de akkor van a havasszépe virágzása is .. juni vége jó kompromisszum lehet !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, számítottunk is arra, hogy nem lesz úgymond ideális az időjárás, hisz a legtöbb előrejelzés erre utalt.... De menni kell, úgy gondoltuk, és nem is bántuk meg. Hát mi is valami olyasmi időpontra gondoltunk... június végefelére...

      Törlés
  9. Ismét pompás tájakon jártatok és ismét egy lényegretörő és informatív útleírást olvashattunk a zord időjárás (és a szálláskörülmények) miatt igencsak vadregényesre sikerült túráról. ...és persze ismét remek fotókat hoztál. Gratulálok!

    Más téma: Talán még nem tudod, a Panoramio rövidesen megszűnik. November 4.-től már csak "olvasható" állapotban lesz még egy évig, azután végképp bezár. Habár gondolom, az oda feltöltött fotóid a számítógépen vagy máshol is tárolva vannak, de ha mégsem, akkor most még van lehetőség lementeni őket a Panoramio-ból.

    Üdvözlettel: Éri Imre

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszön szépen, de az érdem -mint mindig- a tájaké. Köszönöm az infókat is, persze tudok róla, hogy ez lesz -sajnos-, de hála istennek megvannak a képek másutt is, le van mentve minden duplán.... Mindenesetre köszi, hogy szóltál!

      Törlés

Ha van hozzáfűzni valód, vagy ha a véleményedet
szeretnéd leírni a blogról, akkor azt itt megteheted!
Nincs szóellenőrzés, kódbeírás!!