Na..igen..most már azt is el tudom mondani hogy igen....EZ AZ IGAZI ÉLET..nekünk való..kivülállóknak:)..ebből csak egy pár szó az ami kisért mindig,mint egy óda:fenyőgally,tűzhely,erdő,barát,ember...és ehhez azt képzelek hozzá..amit csak akarok!
Igen, végre hozzád férek:-) Láttam pénteken Bódvaszilason ezt a MagtArt kiállítást, ráadásul kaptam is egy katalógust - persze ami a katalógusban van, nem mind található már meg ott is, sajnos. Ha sikerül bemennem a Picasa albumomra, és föl tudom tenni a képeket (Esztramos Rákóczi-barlanggal egyetemben), megy majd a meghívó neked is. Mindenképpen írok a péntekről, a szombati gyöngyössolymosi ásványtúránkról is a blogomban. Csak valamennyi idő kell még erre. Biztos nálatok is dühöng a meleg! ja, látom itt oldalt is! Jó vasárnapot!
most itt ezt is még egyszer elolvastam. És igen: a magány boldogító voltát én is ismerem, nagyon sokszor megyek egyedül is, ha nem jön senki - meddig várjak? és bizony, legtöbbször az a legjobb felfedező út, a magányos. Akkor mindent észrevesz az ember, míg ha akár csak egy ember is menetel mellette, elkerülhetetlen a figyelemelterelő beszéd.
Igen, sok igazság van ebben a kis írásban... Egyszer akár össze is futhatnánk, ha a Dunakanyarban járunk, mert oda elég sűrűn megyünk, leginkább ősztől-tavaszig. Igaz akkor biztos beszélgetnénk... de szerintem nem lenne baj! Kivételek erősítik a szabályt.
Nem kell feltétlenül sokat beszélni:-) Ha arra jártok, írd meg előtte emailen, időt, helyet stb. és ha nekem is jó, odamegyek. Én egyébként csak néha járok magányosan, de ez a néha több alkalmat jelent, mint a társas kirándulás. Éppen azért írtam, amit írtam, hogy nekem nemigen akadály, ha nem ér rá vagy nem akar velem jönni senki - főleg ha aznap reggel határozom el, hogy megyek -, elmegyek és egyáltalán nem hiányzik az, aki nem akart eljönni. Annak idején, kb. tíz éve még jó párszor túráztam is, de harminc kilométereket naponta már nem akarok megtenni. Ráadásul azoknak a túráknak az volt a baja, hogy teljesítményre mentek, nem a természettel való ismerkedésre. Ti, innen látva, ezt is, azt is megcsináljátok. És ez jó.
Hú..nagyon aprók a betük!..nem is tudom olvasni..:)
VálaszTörlésAttól függ, hogy milyen böngészővel nézed....
VálaszTörlésGoogle-normál,
Firefox-kicsi.
Most nagyítottam, ha sikerült mindkettőn.
Na..igen..most már azt is el tudom mondani hogy igen....EZ AZ IGAZI ÉLET..nekünk való..kivülállóknak:)..ebből csak egy pár szó az ami kisért mindig,mint egy óda:fenyőgally,tűzhely,erdő,barát,ember...és ehhez azt képzelek hozzá..amit csak akarok!
VálaszTörlésNekem nagyon megtetszett ez a kis idézet és nagyon valóságosnak is tartom.
TörlésIsmered a bódvaszilasi MagtArt-ot - egy magtárból kialakított természet-művészeti izé, Aggteleknél.
VálaszTörlésNem ismerem, de utánanézek majd!
TörlésIgen, végre hozzád férek:-)
VálaszTörlésLáttam pénteken Bódvaszilason ezt a MagtArt kiállítást, ráadásul kaptam is egy katalógust - persze ami a katalógusban van, nem mind található már meg ott is, sajnos. Ha sikerül bemennem a Picasa albumomra, és föl tudom tenni a képeket (Esztramos Rákóczi-barlanggal egyetemben), megy majd a meghívó neked is.
Mindenképpen írok a péntekről, a szombati gyöngyössolymosi ásványtúránkról is a blogomban. Csak valamennyi idő kell még erre.
Biztos nálatok is dühöng a meleg! ja, látom itt oldalt is! Jó vasárnapot!
most itt ezt is még egyszer elolvastam. És igen: a magány boldogító voltát én is ismerem, nagyon sokszor megyek egyedül is, ha nem jön senki - meddig várjak? és bizony, legtöbbször az a legjobb felfedező út, a magányos. Akkor mindent észrevesz az ember, míg ha akár csak egy ember is menetel mellette, elkerülhetetlen a figyelemelterelő beszéd.
VálaszTörlésIgen, sok igazság van ebben a kis írásban...
TörlésEgyszer akár össze is futhatnánk, ha a Dunakanyarban járunk, mert oda elég sűrűn megyünk, leginkább ősztől-tavaszig.
Igaz akkor biztos beszélgetnénk... de szerintem nem lenne baj!
Kivételek erősítik a szabályt.
Nem kell feltétlenül sokat beszélni:-) Ha arra jártok, írd meg előtte emailen, időt, helyet stb. és ha nekem is jó, odamegyek. Én egyébként csak néha járok magányosan, de ez a néha több alkalmat jelent, mint a társas kirándulás. Éppen azért írtam, amit írtam, hogy nekem nemigen akadály, ha nem ér rá vagy nem akar velem jönni senki - főleg ha aznap reggel határozom el, hogy megyek -, elmegyek és egyáltalán nem hiányzik az, aki nem akart eljönni.
VálaszTörlésAnnak idején, kb. tíz éve még jó párszor túráztam is, de harminc kilométereket naponta már nem akarok megtenni. Ráadásul azoknak a túráknak az volt a baja, hogy teljesítményre mentek, nem a természettel való ismerkedésre. Ti, innen látva, ezt is, azt is megcsináljátok. És ez jó.